A vidékre költözés nagyon érdekes dolog, az ember olyat lát, hall és tapasztal, amit az addig megszokott közegében nem lenne szerencséje.
Megpróbálom kifejteni.
Néha azt érzem, jó lenne egy szociológusi diploma, hogy jobban rálássak ezekre a társadalmi kérdésekre, de mivel semmilyen tudományos alapom nincs, inkább elmesélem, ahogy látom.
A szomszéd
(Örülök annak, hogy szerintem semmilyen írott terméket nem olvas és valószínűleg fel sem merül benne, hogy állandó témát biztosít számomra egy-egy beszólása. Azt is fontos kiemelnem, hogy amúgy bírom az ürgét, az egyik legjobb szomszéd, akit kaphattunk -a másikat meg elvihetné az ördög, de jó messzire ám!)
Van egy szomszédunk, aki itt született és a rokonsága is itt él. Már az a rokonsága, aki nem „tántorgott ki” külföldre 10-20 évvel ezelőtt. Egyszóval ő nekem egy nagyon jó kiindulási pont a tősgyökeressége miatt.
Nem túl okos, nem túl művelt, ezzel szemben késő 40-es, egyszerű ember, ezt a szó minden értelmében írom. Neki szoktak lenni ezek a híres beszólásai: „Hát, ide kell egy szemetes.” 😀 vagy „Hát, ide kell majd egy lámpa.” Mindezt a legnagyobb segítőkészséggel, nulla százalék bántási szándékkal mondja. Egyszerűen csak nem jut eszébe, hogy talán nekem is feltűnt, hogy a konyhába kell egy szemetes. Nem néz hülyének, butának, semmi ilyesmi nincs a gondolataiban, csak agyilag nem jut el odáig, hogy mit mond. Ennyire egyszerű ember.
Arról meg nem is írok, hogy a bunkóság, a tapintatlanság és a határok sértésének mekkora foka az én világomban, hogy 1: hívatlanul betoppan hozzánk és 2: azonnal szapul mindent. De tényleg mindent.
Minap szóba került az egyik közeli kisváros, mire nulla másodperc gondolkodás után az jött ki a szomszéd száján, hogy „hát, az egy putri”. Itt egy másik kisvárosról van szó, ami az ő szülőfalujától:
1. Lényegesen nagyobb
2. Fontos az ipara, fejlődésben van, sorban nyílnak a munkahelyek
3. Összenőtt a megyeszékhellyel
4. Van vasúthálózata, a buszok -jó elhelyezkedése miatt- körülbelül negyedóránként indulnak Budapestre
5. Rendes bevásárlási lehetőségből több is van
6. Van helyi tömegközlekedés több vonallal
7. Budapesttől egy órányira van.
A „hát, az egy putri” beszólása után -mert ezek tényleg csak kiszaladnak a száján minden átgondolás nélkül- kicsit csöndben maradt és elgondolkodott.
„Hát, azért ott legalább van munka.” A mi kisvárosunkban nulla munkalehetőség van, nincs ipar, sem mezőgazdaság, sem semmi, van néhány bolt és itt vége a sornak, ezért ő is naponta ingázik dolgozni a fene sem tudja éppen hova.
Bevásárolni a „hát, az egy putri” városba jár csakúgy, mint a környékről mindenki mert a helyi kisbolt nem kispályásan drága mert kihasználja, hogy sok embernek nincs lehetősége elmenni a „putri” városba a heti nagybevásárlást megejteni, ezért szinte bármennyiért adhat bármit.
Jó, vannak olcsóbb dolgok, de nem tömegesen.
A többi említett szempont pedig magáért beszél.
A mi kisvárosunkból is van közvetlen busz Budapestre, de csak óránként és naponta kétszer kimarad egy-egy járat. Persze itt bejön az a helyi elképzelés, hogy tömegközlekedéssel járni ciki és hogy csak a cigányok szállnak buszra vagy valami hasonló baromság, de erről már írtam korábban.
Lokálpatriotizmus mindenhol
Mindenki azt a helyet tartja normálisnak, ahol él, amit megszokott. Persze vannak kivételek, amikor annyira kilóg a lóláb, hogy belátjuk, hogy „azért ennél van jobb hely is” de többségében az van, hogy a saját lakhelyünket valamilyen, bármilyen vagy minden szempontból jobbnak tartjuk, mint egy másikat.
Sokszor meg sem tudjuk fogalmazni, miért gondoljuk így. Talán mert szebb, vagy mert ismerjük a lakókat, ott él a családunk 200 éve?
Amikor Budapest belvárosában laktam, eszembe nem jutott volna vidékre költözni, mert „az biztos szar” esetleg, „minden vidéki hülye” vagy valami hasonló, teljesen általánosító és megalapozatlan dolog. El kellett telnie elég sok évnek ahhoz, hogy máshogy gondoljam és pillanatnyilag úgy gondolom, hogy semmiképp nem költöznék vissza a fővárosba, legalábbis annak a Belvárosába nem. A budai, zöld részére esetleg (II. és XII. kerület villanegyedei.)
Vagyis
Ahhoz, hogy erre rá tudjunk nézni kívülről, kicsit el kell szakadnunk a helytől. Hogy tudjunk idegenként, hideg fejjel ítéletet mondani valamiről. Már ha egyáltalán kell ítéletet mondani bármiről is.
Az illusztráció innen jött.
