Nagyon érdekes tapasztalat a vidékre költözés. Egy komplett magyar társadalomrajz. A vidékre költözéssel megismerünk egy csomó olyan embert, akivel esélyünk sem lett volna városi emberként találkozni, bepillantást nyerünk más rétegek pénzügyi világképébe, találkozunk azzal, hogy a nő az „csak egy nő” és olyan egyszerű gondolkodású emberekkel is találkozhatunk, akikkel különben az élet soha nem sodort volna össze. Itt nem arról van szó, hogy valaki jobb vagy rosszabb, szimplán arról van szó, hogy más és ez érdekes.
Az egyszerűség mindenek felett. Hozok néhány példát:
Akkor kelsz, amikor a redőnyödet felhúzod
Meglepő, mennyire figyelik egymást a szomszédok. Nekem nem lenne erre kapacitásom, sem időm, harmadrészt pedig egyáltalán nem érdekel mit csinálnak. Persze lehet, hogy ez a több évtized belvárosban élés eredménye. Berlinben a 8 éve szomszédomnak csak a nevét tudom, de ugyanígy, senkit sem ismerek a házból, és ez jó.
Kiderült, hogy az, mikor húzom fel a redőnyt egyben azt is jelenti, mikor keltem fel. 🤔Nem is értem mi köze a két dolognak egymáshoz, mert a hálószoba nyugatra néz és kelet felé is vannak ablakaink plusz a nagy terasz is kelet felé néz így nincs szükségem arra, hogy rögtön beengedjem a fényt ha máshonnan is beáramolhat. De ezek szerint az egy információ, mikor húzom fel a redőnyt. Oké.
Átjönni szólás nélkül teljesen okés
Magunknak való emberek vagyunk, vendéget is utoljára a covid előtt 2 évvel fogadtunk, így meg nem csoda, ha nem tudok a dologgal mit kezdeni. Számomra megterhelő még a vendégség gondolata is, ezzel szemben nem okoz semmiféle nehézséget vagy kellemetlenséget az, ha napokig vagy hetekig nem találkozom más emberrel. Végre haladhatok a dolgaimmal.
Szóval erősen feszélyez az, hogy egy viszonylag idegen ember egyszer csak a házamban állhat mindenféle előzetes értesítés nélkül. Főleg az internet korában, amikor nulla erőfeszítéssel és semennyi költséggel nem jár az, ha szól előtte, hogy „hahó, átmennék”. Nem is értem, de lehet, hogy a kis városi buksikám nincs ilyesmihez szokva. Áll a bejáratnál és hallózik. 🤔
Dolgozni = másnak dolgozni vagy a kertben csinálni valamit. 🤔
Erről könyvet tudnék írni menyire nem így van és ez annyira nem az én világom, hogy nem is tudok vele mit kezdeni.
Laptopot nyomkod = játszik
Ez annyira ósdi gondolkodás, hogy szintén nem tudok vele mit kezdeni.
Én ha nagyon rajta vagyok valamin, akkor napi legalább 10 órán keresztül nyomkodom a laptopom mert az egy munkaeszköz és nem számít a hétvége sem.
Utoljára szerintem a magyar internet hajnalán, még a 90-es években játszottam bármit is online. Egyszerűen felfogtam, hogy vagy értelmes és hasznos dolgokra fordítom az időmet, vagy elpazarolom az életemet játékra. Kinek mi.
Szóval ilyen gondolatokkal is találkozom mostanában. Érdekes.
Egyéb kategóriában itt olvashatod a többi posztomat.
fenti kép innen jön: Nebraska Department of Education a Pixabay-en.
