Szerencsére nincs semmi bajunk, de nem árt, ha néha megvizsgálják az embert. Főleg ha havonta komoly összegbe kerül a helyi társadalombiztosítás.
Itt van állami és magán biztosítás. A magán biztosítás olcsóbb míg fiatal vagy, de ahogy öregszel, annál drágább. Ahogy nő a megbetegedés kockázata egyre többet fizetsz.
Berlinbe költöztünk, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elmenjek orvoshoz: bőrgyógyászat, háziorvos, nőgyógyász, fogorvos.
Online bejelentketem mindegyikhez, kiválasztottam az időpontot, helyet, orvost. Amelyik szimpatikus volt. A legkorábbi időpont online bejelentkezésnél egy hónapra előre volt, de nem is sajnáltam a dolgot. 🙂 Legalább addig meggyőztem magam arról, hogy itt nem esznek embert és minden rendben lesz.
Így is volt.
Általános orvos/háziorvos:
Odamentem a rendelőbe, három asszisztens/recepciós dolgozott épp. Kezembe nyomtak egy többoldalas papírt -lehetett választani angol vagy német verziót – ami arról kérdezett ki, hogy milyen bajaim vannak vagy voltak, súlyomat, magasságomat, mindent megkérdezett.
A várót ne úgy képzeljétek el, mint Budapesten, inkább úgy, mint egy magánrendelőt, azzal a különbséggel, hogy nagyon szépen berendezett szobánan vártunk, kényelmes bőr fotelben ültünk és volt bekészítve vagy tízféle tea ami közül választhattunk, meg egy masina ami a kávét, forró csokit, satöbbit készíti. Ingyen. A falon a tévében ment valami hírcsatorna, de nem figyeltem. Minden békés volt és nyugalmas, senki nem próbált a másikra licitálni, hogy „óh, hát az semmi, nekem annál sokkal súlyosabb bajom van”. Ültünk és midnenki várta a sorát.
Az asztalon középen volt egy csomó újság németül és angolul.
A dokinő rendelője inkább egy szoba. Nem volt „rendelő szaga” és nem ült az asztal másik végén egy asszisztens, aki mindent lát és hall, meg ír.
Elmondtam a doktornőnek, hogy a gyerekből kiindulva biztos kellene egy csomó oltást kapnom – ő legalább 10 oltást kapott – de hogy milyeneket kaptam azt nem tudom. Erre kaptam egy di-per-te oltást „ez nem árthat” alapon, meg vettek vért, hogy abból kimutassák mi ellen vagyok védett.
A vérvétel és az oltás megkapása – a nemzetközi sárga oltási könyv megkapása is! – ugyabban a rendelőben történt, csak egy másik szobában. Nem kellett külön visszajönnöm, elmennem máshova, ott sorszámot kérni, satöbbi. Kijöttem a dokinőtől, a recepciós csajoknak átadtam a doktornő által írt cetlit és azok mondták, hogy oké, üljek le, azonnal jön a kollegina. Így is volt.
Az oltószoba – vagy minek nevezzem 🙂 – egy kisebb szoba, ahol nagy átlátszó fiókokban voltak a vérvételhez és oltásokhoz szükséges dolgok. Nem tudom hogy vett tőlem vért a nővér, de nagyon ügyes volt, egyrészt nem fájt, másrészt nem lilult be a fél karom tőle. Egy furi szerkentyűvel csinálta, még nem láttam ilyet.
Egy hét múlvára kellett új időpontot kérnem, addigra ott volt az eredményem. 🙂
Bőrgyógyász:
Eddig szerintem engem legtöbbször a bőrgyógyász látott az orvosok közül. Nem itt, hanem úgy általában. A bőrgyógyászom ugyanott rendel, mint a háziorvosom. A pasi folyékonyan beszél angolul és nagyon kedves.
De… ahogy ott ültem és kérdezgetett midenféléről jöttem rá, hogy mekkora szar helyzetben voltam eddig.
Ő olyan ellátásokat tartott teljesen alapnak, amiről Magyarországon még csak nem is hallottam.
Végigkérdezte, hogy tablettás, kenőcsös vagy valamilyen teljesen alternatív terápiát használtak eddig nálam/rajtam 😀
És akor gyorsan elgondolkoztam azon, hogy ecseteljem-e neki azt, hogy SEMMILYET mert a jól működő magyar egészségügyben az én bajomra inkább leszarom tablettát ajánlották, államilag szartak magasról a bajomra. Fel nem merült, hogy valahogy, talán, egye fene alapon lehetne segíteni azokon a betegeken, akiknek ez a baja.
Nem mondtam neki semmit a fentiekből, egyszerűbb volt.
Aztán a doki úgy döntött, hogy egy kenőcsöt választ nekem, és ha nem jön be, akkor kitalál majd valami mást.
Felírta receptre, azt meg támogatta a biztosítóm.
És láss csodát: egy hét alatt elég rendesen visszahúzódott a kórságom 🙂
Nőgyógyász:
A nőgyógyászom a velünk szemben lévő irodaházban rendel. Nem olyan repi, mint a másik orvosom váróterme, de ez sem volt egy tragédia. 🙂
A nőgyógyászom egy nő, nagyon kedves, aranyos. A rendelője nem hasonlít egy magyar nőgyógyászhoz.
A szék a kedvencem: Narancssárga és nagyon kényelmes. Nem az a lábat kellemetlenül -megalázó pózban – tartató, amikor az a lényeg, hogy a doki mindent jól lásson, te meg le vagy szarva. Egyrészt hátradöntötte a széket miközben felelmelte hogy nekem is és neki is kényelmes legyen. Nem láttam mit csinál a hátradöntés miatt, de nem fájt semmi és nem is volt egyáltalán kellemetlen.
Fogdoki:
Én szeretek fogorvoshoz menni. Ez enyhén perverzió, tudom, de sokkal egyszerűbb megelőzni a bajt vagy ha van valami akkor gyorsan elhárítani, mint hosszasan szenvedni mert „jaj, úgy félek a fogorvostól” és megvárni, míg valami tényleg kellemetlen dolgot kell csinálnia.
A fogorvosom egy elég jó helyen rendel, konkrétan a Hackescher Markton. Kilátással a térre meg a dómra. A rendelője fuh.. mintha egy menő lakberendezési újságból rendezték volna be, nagyon modern, nagyon minimál és szerintem dános. Szóval jól néz ki. Itt is volt kávé, tea, újságok, nemtommi.
Egy fogkőtlenítést javasolt, amit nem fizet a biztisítóm, de annyi baj legyen. Itt 100 euró.
Érdekesség: az implantátumokat, hidakat, stb. részben fizeti a biztosító. Meg kell a biztosítóval „beszélni” hogy mit fizet 🙂 Szerintem korrekt.
Hát, eddig pozitív a helyi orvosi ellátás, bár nyilván itt sem minden fenékig tejfel. Itt is vannak várólisták.
