Reggel fél 9-re kellett odaérni a cég Ponta delgadai irodájába mert egy szuper BÁLNALES várt ránk aznapra.
(Ha jártál Madeirán és ott befizettél bálnalesre és nem láttál semmit, illetve egy tucatkaland volt, tömegnyomoros hajón, ahol pont annyi bálnát és delfint láttál, mint a egy pocsolyában a nyári zápor után, akkor ez NEM az a fajta kaland!)
Amikor megérkeztünk, már vagy 10 izgatott és kíváncsi ember sorakozott a kikötőben lévő iroda előtt a kellemes reggeli napsütésben. A gyerek már hónapok óta az Azori-szigeteki bálnalessel álmodott és most végre eljött a nap.
Úgy voltunk vele, hogy drága, de mikor van lehetősége az embernek bálnalesre menni? Elég ritkán, szóval osztottunk, szoroztunk és úgy csináltuk, hogy erre mindenképpen jusson pénz. Nem is bántuk meg, ráadásul a listaárnál olcsóbban fizethettünk be, plusz olyan mennyiségű delfint, bálnát, repülőhalat, tengeri lényt láttunk, és a sznorkelezés során annyi hallal, medúzával, érdekes teremtménnyel úsztunk, hogy a kifizetett ár bőven megérte, főleg ha az ebédet is beleszámítjuk.
De ne szaladjunk annyira előre…
Az egész bálnales azzal kezdődött, hogy két lány beszélt nekünk az óceánról, élővilágról, a bálnákról, delfinekről, elmondta hogyan élnek, mit esznek, melyik hogy néz ki. Nagyon korrekt volt!
Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire keveset tud vagy mennyire keveset tanítottak az ilyen élőlényekről a suliban.
El is határoztam, hogy majd jól utánanézek, kiokosítom magam bálnából és delfinből a következő bálnalesre.
Milyen volt a bálnales az Azori-szigeteken?
A körülbelül negyedórás „tanfolyam” után mindenki felvette a mentőmellényt, melynek viselése kötelező volt az egész út során, majd beszálltunk a hajóba. Mi egy nagy csónakkal mentünk (fenti kép) -pont ahogy szerettem volna.
Ahogy elhagytuk a kikötőt, rögtön jött egy csapat delfin mindenki nagy örömére 🙂
Keveset fotóztam az Azori-szigeteki bálnales során, mert úgy voltam vele, hogy inkább ülök és figyelek, nézek és tapasztalok, érzek, mint a fényképezőm gombját nyomkodjam egy Zs++ kategóriás képért, de a megjelenő képek saját termésből származnak, bár nem a legjobbak, de legalább sajátok. Tegyük hozzá, hogy ha a világ legjobb képét vagy videóját teszem ide, az sem tudja pontosan tükrözni azt a csodát amit átéltünk!
A delfinek után a kapitányunk maximális sebességre kapcsolt és csak mentünk, mentünk kifelé, míg megláttuk a szomszédos Santa Maria szigetet. Körülbelül félúton lehettünk a két sziget között amikor a kapitányunk fontos infót kapott.
Ezerrel száguldottunk a nyílt tengeren, majd hirtelen egy nagyon éles fordulatot tettünk, majd a motort majdnem teljesen leállították. Figyeltünk, mindenki az óceánt fürkészte, mígnem a távolban megláttunk egy „bálnaszökőkutat”. Tőlünk pár száz méterre volt egy hatalmas bálna! Békésen úszkált, mi meg picit közelebb mentünk hozzá, de nem zavartuk.
A hajón mindenki csöndben maradt, figyeltük. Szerencsénkre elég sokáig a víz felszínén volt 🙂
Majd eltűnt, mi meg mentünk tovább. A következő attrakcióra nem is kellett sokat várni, mert egy anyabálna úszkált a gyermekével az előző helytől kb. száz méterre. Szerencsénk volt, mert sok percig tudtuk őket figyelni.
Annyira békés állatok, nem értem hogyan lehet őket levadászni! 🙁
Ilyen vízalatti élményeink nem voltak, de érdemes megnézni ezt a videót is:
Az anya-lánya bálnarandi után sokkal nagyob szerencsénk volt: egy bálna pont felénk úszott! A hajót teljesen leállították, és csak vártuk, lestük ahogy úszott felénk a hatalmas állat.
Csodálatos volt!
Utána még láttunk kósza bálnákat, hogy őszinte legyek nem tudtam megszámolni, de legalább hatot láttunk, pedig elmondták, hogy semmi garancia nincs arra, hogy valóban fogunk bálnát látni az út alatt.
Amikor visszafolrultunk Sao Miguel felé, azt hittem, hogy ennyi az út, ezt már nem lehet fokozni, de három delfinrajjal is találkoztunk. Nem csak úgy egy-két példányt láttunk, hanem sokat, körülbelül ennyit:
Majd kicsit távolabb találkoztunk még delfinekkel, de a következő meglepő dolog a repülőhal volt.
Ültünk a gyerekkel a csónak végében, néztünk oldalra, egyszercsak megláttunk egy nagyon érdekes szerzetet. Én eddig még nem láttam repülőhalat, szóval itt egy videó róla:
A bálnás, delfines, repülőhalas kaland után jött egy ebéd.
Vila Franca városában kikötöttünk, és a kikötő mellett lévő Estrela do Mar étteremben ettünk nagyon finomat. Az étterem előtt egy hűtőben jégen tárolták a halakat, közülük lehetett választani.
A finom ebéd után (amihez járt ital, kávé, desszert is) újra csónakba szálltunk és elvittek minket a szomszédos Vila Franca szigetre.
Ez a kis kerek alakú szigetecske egy igazi paradicsom! Körülbelül 40 féle hal és egyéb állat él itt, ráadásul elvileg csak korlátozott számú ember látogathatja naponta.
Az úszkáláshoz mindenki kapott búvárszemüveget és pipát, így semmi nem tarthatott vissza minket a megfigyeléstől.
A gyerek elmondása szerint legalább 20 féle halat látott, de volt szerencséje piros medúzához is. Nagyon tetszett neki, beúszkálta az egész szigetet. 🙂
A pici szigeten tett látogatás után visszavittek minket Vila Franca-ba, majd onnan egy „lovaglós” motorcsónakkal, és 5 körülre visszaértünk Ponta Delgada-ba.
Csodálatos nap volt, egy örök élmény, jó dolog a bálnales!
További olvasnivaló: Sao Miguel látnivalói, a második Sao migueli utazásunk élménybeszámolója.
Érdemes részt venni a bálnalesen?
Én nem hagynám ki semmi pénzért sem. Egyszerűen akkora élmény, hogy hiába utaztuk be a fél világot, és hiába voltunk többször bálnalesen, de ez egy megunhatatlan program. Ez a cég, akivel mi voltunk meg teljesen profi. Remélem azóta sem romlott a színvonal. De majd hamarosan újra kipróbáljuk, ha az Azori-szigeteken megvettük a házunkat 🙂
Update a bálnaleshez:
„Q: Do you use sonar to find the whales?
No, we don’t use sonar because many whales and dolphins are very sensitive to noise as they use sounds themselves to communicate, navigate and locate their prey. Loud underwater sounds can cause them stress, confusion and hearing damage which can eventually lead to stranding and death. Instead of sonar we use VIGIAS (lookout men with powerfull binoculars) to locate the animals from shore, a passive yet very effective way of locating whales and dolphins without disturbing them.”
http://azoreswhales.blogspot.hu/p/faq.html
És valóban, mi is láttunk a szigetkerülő utunkon ilyen megfigyelő pontokat. A bálnákról beszélő spanyol lány külön kiemelte, hogy nagyon erős távcsöveket használnak, és igen, a kapitányunk folyamatosan BESZÉLT valakivel aki instrukciókat adott neki merre menjen. Tehát valós lehet a szonárok használatának mellőzése.
Jó társaság a Futurismo, szimpatikus volt Maite és Marina is. 🙂
Az Azori-szigetek legnyugatabbra lévő tagján, Floresen van egy múzeum, ahol precízen bemutatják a bálnavadászat folyamatát. Ott lehet látni, hogyan lesték ki a szigetről a bálnákat, hogyan „telefonáltak” oda az óceánon lévő hajónak, hogy segítsék a bálnák megtalálását. A Flores sziget maga a tömör gyönyör, kifejezetten ajánlott oda is ellátogatni, és ha már ott vagytok, érdemes a múzeumot is megnézni. 1 euró a belépő és általában nyitva van. Nagy a múzeum, szánjatok rá legalább egy órát.
Hogyan figyelték a bálnákat régen?
További képek a bálnalesről
