Merthogy nagyon békés napok voltak ezek Szaloniki mellett!
Az érkezésünket itt olvashatod el.
Rendszerint bőven napkelte előtt ébredtem. Ez nem nagy művészet, mert fél 8 után kelt a nap, viszont így végignézhettem a nagy reggeli színdarabot.
Persze mire felkelt a nap, már megreggeliztünk általában.
Milyen volt a reggeli?
Mondanám, hogy szar, de nem vagyok mérvadó. Volt zöldség és gyümölcs is, de érdekes módon banán csak két napon volt.
Volt mindenféle Fornetti féle dolog is, azokat nem kóstoltam. Tojásból kétféle volt, tükörtojás és rántotta. Volt görög részleg is, dolmadakia és olajbogyó formájában. Egy pulton felvágott és sajt volt kitéve, azokat egyáltalán nem kóstoltam. Nem hiányoztak a joghurtos cuccok sem és a mindenféle müzlik, de ezekből sem ettem. Pedig egy igazi görög joghurt, de jó is az!
Reggeli után még kicsit heverésztünk, majd 10 körül elindultunk kávézni a szomszédos (másfél kilométerre lévő) kávézóba.
Ott a következő volt a napi tevékenység: én elfogyasztottam a frappémat (a vízen kívül nem tartalmaz nekem jó dolgokat) ami minden nap nagyon finom volt.
A frappét mindig valamelyik tengerparti kávézóban ittuk, közben olvastunk. Ez a tevékenység minden egyes nap körülbelül 2 órán át tartott, míg kellemes volt az idő.
Nagyon jó szezonon kívül egy görög kávézóban frappét iszogatni!
Az ebéd már macerásabb volt. Nem is kicsit. Mivel mi már reggel 6 körül megreggeliztünk, így délre jó éhesek voltunk.
Igen ám, de ilyen korán még nem nyitnak az éttermek, főleg nem szezonon kívül és hétköznap.
Nem, éhen nem maradtunk egyszer sem, de nem volt túl sok választási lehetőségünk, főleg nem úgy, hogy nem akartunk sokat mászkálni.
Errefelé szinte főleg csak haléttermek vannak. Halat esznek hallal, általában frissen fogottat. Mármint remélhetőleg frissen fogottat.
Mire megebédeltünk szépen komótosan, már volt legalább 2-3 óra, akkor visszasétáltunk a szállásunkra. Nem volt közel és nem is siettünk, gyakran leültünk egy-egy padra és néztük a tengert meg a szörfösöknek drukkoltunk ezerrel.
Két olyan nap volt, amikor nagyon fújt a szél. A nagyont most úgy értsd, hogy ahogy sétáltunk a parton és kiléptünk egy fa takarásából, majd elestünk. Állítólag 80-100 kilométeres széllökések voltak. Érdekes volt.
Aztán szép lassan egyre kevésbé fújt, míg végül visszatért a kellemes meleg idő és a napsütés.
Kellett ez a kis intermezzo.
Esténként a naplemente szép volt, látszottak a távolban az Olimposz csúcsai is.
Így teltek a békés napok Szaloniki mellett egy Agia Triada nevű faluban, egy Santa Wellness nevű szállodában.
