Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem Olaszországot és az olasz kajákat is, bár többsége nem kompatibilis velem. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy az olaszok jól főznek és vannak olyan régióik, amik az átlag jónál is jobban főznek.
Ilyen Szicília.
Sajnos csak egyszer voltunk eddig Szicílián, viszont az a látogatás annyira maradandó élmény volt és olyan jókat ettünk, hogy azóta is kacérkodunk a gondolattal, hogy egyszer visszamegyünk, de a világ nagy, az élet meg véges, így még nem mentünk vissza.
Na, de hogy ne dumáljak annyit, elmesélem a sztorit.
Gyanútlanul kószáltam éhesen a Lieferando nevű német rendelős oldalon, amikor egyszer csak megláttam, egy Szicíliát ábrázoló logót, benne a felirattal, hogy Cicala Caffetteria Italiana.
„Basszus, ezt nem kellett volna”, gondoltam magamban. Tudtam, hogy elvesztem. Kész. Annyi.
Mert még berlini körülmények között sem tud úgy elrontani egy olasz egy olasz kávét, hogy az ihatatlan legyen.
Aki nem tudja miről beszélek: Berlinben a -elnézést- híg fos kávékat isszák, ami az én mércém szerint olyan szar, hogy esetleg lefolyótisztítónak vagy valami egyébnek lehetne használni, emberi fogyasztásra semmiképp sem alkalmas. A németek meg ezt isszák. Rettenetes!
Persze van a városban néhány olyan hely, ahol képesek a cappuccino normális, iható elkészítésére, de az igazsághoz tartozik, hogy eddig két kezünkön meg tudjuk számolni azokat a helyeket, ahol normális méretben készítik a cappuccinót. Merthogy Berlinben még azt is képtelenek. Milyen már az, hogy három decis cappuccino? Meg fél literes. Rettenet.
Na, szóval végignéztem a lieferendón az oldalukat és tudtam, hogy innen rendelni fogok. Mert azt láttam, amire hetek óta ki vagyok guvadva.
Egy rendes cappuccino, hozzá egy lekváros brioche. Vagy Nutellás. Vagy crema-s.
Nem nagy vágy, de a mostani helyzetben nehezen teljesíthető.
Aztán gyorsan bezártam az oldalt, jobb a sátánnal nem játszani.
Persze azért annyira piszkálta a fantáziám, hogy este megnéztem, hol vannak.
És amikor megláttam, hogy tőlünk egy laza fél óra sétányira vannak és gugli barátunk segítségével azt is láttam, hogy reggel fél 8-kor nyitnak…😱
Rettenet! Gondoltam magamban.
„Holnap reggel itt kávézunk!”
Aztán eljött a reggel. A reggeli egy olasz pizzalisztből gyúrt, egész éjszaka kelesztett tésztából készült pizza volt, rajta igazi olasz, picit csípős szalámi.
Durva!
Amikor odaértünk a Kottbusser Damm 1-ben lévő helyre, szerencsére tudtam magamon uralkodni és csak egy csokis brioche-t kértem a kávéval.
Merthogy úgy gondolom, hogy ha hetente egyszer elsétálunk oda, akár még „jutifalat” is lehet 🙂
Szerencsére elég zsúfolt volt a pici pult, így már csak kívülről láttam, hogy a szicíliai gasztronómia (ahhh…. „rettenet”) kedvenceit is tartják, mint a babá és az arancini, a cannolo-ról nem is beszélve. Lesz mit enni a következő hetekben.
A vásárolt termékeket lefotózni nem tudtam mert épp az a berlini szabály, hogy nem lehet leülni és elfogyasztani a dolgokat, hanem tovább kell állni. Így menet közben fogni és fotózni elég nehéz (1 fokban) mert csak két kezem van 🙂
Szóval majd ha rendelünk házhoz 🙂
Ha szeretnéd megnézni a szicíliai nép „emberiség ellenes gaztetteit”, itt egy videó a szicíliai gasztronómia hírességeiről.
További berlini témák is érdekelnek, itt olvashatsz.
