Ez egy nagyon érdekes nap volt mert sok szuper helyen jártunk és még a kisvonattal is körbementünk a városban. A Catania élménybeszámoló, ami a szicíliai kalandunk hatodik napjáról szól, a reggelivel kezdődött, amit a szállásunk alatti Penny marketben szereztünk be. Én még csak Magyarországon jártam Pennyben, de itt sokkal nagyobb volt a választék és az árak meg még jóval a a berlini árak alatt is voltak.
Olyan sonkákat, sajtokat és mindent láttam, hogy nagyon szeretném, ha a szomszédomban nyílna egy ilyen bolt. Besírósan szépek voltak a dolgai!
A reggeli kávénkat viszont a Bellini színház előtti téren, egy kellemes kávézóban fogyasztottuk el, ami tőlünk pár száz méterre volt.
Persze mielőtt beültünk volna, bejelentkeztem egy operaház nézésre, erre kaptam is időpontot 11:40-re és mivel addig még volt vagy másfél óra, újra elindultam felfedezni a várost.
Hideg ezen a napon sem volt, így kellemes volt bemenni a palotákba és elücsörögni pár percet az árnyékban.
Az egyik kiszemelt palotában éppen két kiállítás és egy koncert előkészületei zajlottak, így konkrétan semmit nem láttam, na de a másikban…
Csak halvány esélyem volt arra, hogy egyrészt nyitva van (covid) másrészt, hogy beengednek, harmadrészt pedig hogy még meg is nézhetem belülről mert ennek is felújították éppen a homlokzatát, de a kapuban ülő ember simán beengedett, aztán meg bementem a főbejáraton, ahol két fiatal ült egy nagy asztalnál, fölöttük meg ez a csodás lámpabúra lógott:
Merthogy ezt a lámpabúrát nem tegnap készítették, az már látszik első ránézésre is.
A két fiatal jól beszélt angolul és miután elmondtam nekik, hogy szeretném a palotát megnézni, azt mondta a srác, hogy okés, ekkor és ekkor indul a túra, mire én mondtam, hogy az nekem nem lesz jó mert jelenésem van a színház-operánál. Erre felpattant, mondta, hogy 8 euró lesz, kifizettem és … képzeljétek el, hogy kaptam egy egyszemélyes vezetést tőle a palotában. ❤️
Elég sokáig tartott, szerintem majdnem egy órán át mesélt a palotáról, a családról, aki építtette ezt a csodát sok száz évvel ezelőtt és még a mai napig is az emeleten lakik.
A palota kívülről az volt, amit néhány nappal ezelőtt kiszúrtam magamnak. 🙂
A Fönti képen a báltermet látjátok, ennek sem épp visszafogott a díszítése és ezen is van mit nézni.
Néztük is, a srác meg csak mesélt és mesélt én meg kérdeztem és csodálkoztam. Nagyon tetszett!
A palota története nagyon kalandos és nem ebben a posztban fogom elmesélni, hanem majd egy egészet szentelek rá mert megérdemli.
A fenti képen a belső udvart látod, volt hozzá -természetesen- szökőkút is és szerintem az ilyen régi építészeti megoldások majd hozzásegítik az emberiséget ahhoz, hogy a melegedő földünkön is képes legyen élhető házakban élni.
Hullámlépcső ami a második emeletre vezet, ahol a palota igazi urai laknak. Szép megoldás.
Nem akarok itt sokat pofázni a palotáról, de azt még fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor felépítették, akkor még a tengerparton állt. Most meg egy rettenet forgalmas út, egy vasút, mögötte meg a kikötő épületei állnak.
Csendesnek és nyugisnak nem mondható már a palota elhelyezkedése.
Miután kicsodálkoztam magam a palotán, visszamentem a térre a kávézóba, ittam egy csomó vizet és indultam a színház-opera megcsodálására.
Na ez a vezetés már nem volt olyan alapos és hosszú, pedig egész biztosan lett volna mit mesélnie az épületnek, de összesen ha 20 percig tartott és mindössze annyit mondott el a vezetőnk, hogy ki építette, ki tervezte, mikor (erre segítségül ott volt két szobor, névvel, foglalkozással és évszámmal) majd bevitt minket a nézőtérre aztán fel az első emeletre, majd a büfé részbe. Ennyi volt. Nem több. Konkrétan semmit nem tudtunk meg.
Miután végigrohantunk ezen a három részen, elköszönt, mi meg kijöttünk az épületből. Hát… még jó hogy csak 3.5 euró volt.
A következő pont a kisvonatozás volt Catania érdekesebb helyeinél, ami szintén szuper volt és még a levegő is mozgott közben.
Mire ezt a kört végigjártuk, már jócskán elmúlt ebédidő és ezzel párhuzamosan meleg is volt, de nagyon.
Éhesek voltunk és elegünk volt az olasz kajából, valami fűszeresebbre vgytunk, így becserkésztük az amúgy eléggé reklámozott indiai éttermet.
Odamentünk, ajtók nyitva. Bemegyünk, majd közli az ember, hogy nincsenek nyitva, majd négykor nyitnak. Oké.
Addig még volt egy kis időnk, így leültünk a vele szemben lévő piac melletti talponállóhoz és ittunk vizet meg ettünk jégkását, közben pedig a piaci kofák munka utáni beszélgetését hallgattuk.
Aztán persze kiderült, hogy onnan 2 percre lakunk, így inkább hazamentünk lepihenni.
Háromnegyed 5-kor jöttünk le, bementünk az indiaiba, ami még mindig nem volt nyitva mert nem jött dolgozni a szakács.
Micsoda indok 😀 Ezen jót röhögtünk, majd felhajtottunk egy másik helyet, ami egy bengáli talponálló volt, ahol viszont nem lehetett kártyával fizetni, szóval még bank is kellett, vagy legalább egy ATM.
Ezt meg is találtuk, vettünk föl pénzt, bár az ajtón csak a biztonsági őr segítségével tudtunk bejutni, de végül lett pénzünk.
A kiszolgáló rettenet zavarban volt, úgy látszik nincs ahhoz szokva, hogy turisztok és nők járjanak oda. A kaja jó volt, a saláta, rizs, husi kombóért (mindenből 2) fizettünk összesen 8 eurót.
Budapesten is van (vagy régen volt) egy bengáli talponálló, annak Bangla büfé volt a neve, ott is jókat lehetett enni de nem ennyire olcsón.
A napot a Via Etneán korzózó olaszok bámulásával zártuk.
Jó volt ez a nap is, holnap már nem Catania élménybeszámoló lesz mert felmegyünk az Etnára 🙂
