Nem mondom, hogy kellemes volt hajnali 3 óra 30 perckor elindulni, de túléltük. Régen kellett ilyen korán kelnünk utoljára de most volt cél: Irány Catania! Végre a szépséges Szicília szigetén fogunk tölteni egy hetet és ez pont eléggé felvillanyozott minket, hogy vidáman induljunk el.
Elvileg úgy volt, hogy majd elmegyünk az S-bahn valamelyik hajnali járatával a reptérre, de annyira lusták voltunk, hogy inkább egy car sharing autóval mentünk ki, ami ráadásul a környéken parkolt.
A reptérre hamar kiértünk mivel konkrétan senki nem volt az utakon. Az új repülőtéren az ismerős tágasság és ülőhely nélküliség fogadott. Nem értem, hogy 2021-ben hogy létezhet egy reptér megfelelő számú szék nékül és hogy ez kinek jó. Merthogy mennyire tré már a földön ülni indulás előtt? (A Berlin – Brandenburg repteret fikázom megint.)
Tudom, hogy erre mindig kitérek, de irtóra dühít a dolog, hogy elköltöttek egy rakat pénzt a reptérre, de nem sikerült rendesen megoldani. Miért nem?
Az induló utasoknak miért kell lépcsőn sorakozni? Basszus…. a szervezés csúcsa az egész.
Na, térjünk a tárgyra.
A gépen a legutolsó sorba vettünk jegyet, természetesen az ablak mellé, így ráértünk az utolsók között beszállni.
Még a hajnal legelső fényei sem derengtek akkor, de tudtuk, hogy hamarosan szépeket látunk, ahogy közeledünk Szicília felé. Így is lett.
Amikor közeledtük Szicíliához, megláttam a Lipari-szigetek egyik tagját, méghozzá a Stromboli nevű vulkánt. Ha jobban megnézed a képet, látod, hogy a tetején füstölög. Hát, legalább így láttam ezt a híres vulkánt.
Ebben az aranyszínű reggeli megvilágításban giccses volt, de akkor is szép. Szerintem.
És az Etna még csak utána jött. 🙂 Úgy szállt le a gép, hogy megkerültünk ezt a hatalmas vulkánt miközben megfigyelhettük a füstöt a tetején. Merthogy éppen kitör, de nem lávát, hanem füstöt ereget magából.
Később ezt a füstöt láttuk vulkanikus hamu formájában szinte bárhol Catania környékén.
Az olaszok semmit nem csekkoltak belépésnél most sem. Egyedül egy pandamaci formájú kamerával mérték a hőmérsékletünket, de ezen kívül semmi nem történt.
A városba busszal mentünk be és ott rögtön megvilágosodtam, hogy Szicília miért tartozik a fertőzött régiókhoz. Hát azért mert annyian voltak a buszon, mint az oroszok.
A buszról leszállva sétáltuk egyet a Via Etneán és beültünk egy helyre reggelizni. Ekkor már vagy 11 óra volt.
A reggelink pedig nem lehetett más, mint kávé, arancino és valami pizzaféle. De jó is volt!
Nem mondom, hogy frissek és kipihentek voltunk mert nagyon nem volt így, de azért a dómot megnéztem, mászkáltuk a városban és élveztük ennek az ódon városnak a hangulatát.
Mivel péntek volt, zajlott az élet. Turistából nem volt sok (szerintem) de helyiből annál több.
Még esküvőt is láttunk 🙂 vagyis az azt követő rizsdobálós szertartást.
Miután picit kipihentük magunkat, elindultunk a halpiac felé és ezzel párhuzamosan a pályaudvar felé mert nagyon kellett a pihenés és az alvás már.
A halpiac közvetlenül a dóm mellett van, így nem kellett sokat kutyagolni, viszont annál érdekesebb volt a két hely közötti hatalmas kontraszt.
A halpiac éppen zárt már, de ettől függetlenül elég zajos volt és érdekes halakat is láttunk. Kár, hogy nincs ilyen Berlinben.
Mondjuk miért lenne, ha ugyan vannak tavaink és folyóink, de a tenger innen 200 kilométer távolságra van.
Persze rájöttünk, hogy azért enni is kell valamit mert hamarosan közeleg a szieszta ideje, amikor minden bezár és az ember akár éhen is halhat ha nem talál valami helyet ahol bármiféle táplálékot árusítanak, szóval kerestünk egy éttermet, ahol adnak enni, lehetőleg helyit és halat. Így is lett.
Persze Catania nem az a hely, ahol az ember nem lát útközben valami érdekeset, így a fenti paprikát és articsókát parázson sütő hely is felkeltette az érdeklődésünket.
Ebédre az elsőre furcsának tűnő mazsolával töltött halat kóstoltam, ami nem volt annyira bizarr mint ahogy hangzik. Nem mondom, hogy innentől a szardíniát csak így tudom elképzelni, de nem fogom megvetni, az tény.
Ücsörögtünk egy kicsit a ristorantéban, majd feltápászkodtunk és utolsó erőnket összeszedve elvánszorogtunk a nem annyira közel lévő állomásra. Az út kb. fél órát tartott mert rengeteg helyen megálltunk mert érdekeseket láttunk.
Például itt van ez a fenti palota, ami elég sajátos ízlést tükröz. Ekkor még nem tudtam, hogy néhány nappal később az a kellemes meglepetés ér, hogy egyedül visznek körbe egy vezetésen ebben a palotában. Egy csoda volt, de erről majd később.
Aztán itt van ez a tipikusnak mondható olasz „tájkép” ahol a mosott ruhák lengedeznek a szellőben. 🤩
Ez a fenti házacska pedig csak úgy megbújt a környező épületek között. Milyen elegáns ezzel a rózsaszín vagy pink színnel. 🙂
Aztán eljutottunk az állomásra, felszálltunk a vonatra és meg sem álltunk Letojanniig, ahol még várt ránk egy negyedórás sétácska a szállodánkig. A Hotel Sylesia másodszorra szolgált kiindulópontul, most sem csalódtunk benne.
Megérkezésünk után lehevertünk, majd este elmentünk a kedvenc éttermünkbe és ettünk egy jót, szokásunk ellenére. Jó is volt!
Így telt az első napunk Szicíliában, a szépséges Catania városában.
