Körülbelül 15 éve hallottam először arról, hogy Cassis egy csodás kisváros és már akkor elhatároztam, hogy egyszer megnézem. Többszöri próbálkozásra sikerült csak, de most, 2024 áprilisában végre eljutottam ide is. Cassis régen egy pici halászfalu volt Marseille mellett, talán épp ezért is a népszerűsége. Mára már nem annyira pici és nem annyira halászfalu, de valahogy…
Igen, megint Franciaországban kötöttem ki. Valahogy az az érzésem, hogy átestem a paci másik oldalára ezzel a nagy Franciaország nézegetéssel. De ez van, tévedni emberi dolog és olyan elhamarkodott döntéseket is szabad hozni, amiket később megbán az ember. Újra és megint visszaszívom, hogy nem szeretem Franciaországot. Etretat IS gyönyörű! Meg az egész ország is. Nem…
Jó későn indultunk el ezen a napon, már majdnem sötétedett, amikor Rouen-be értünk. Egy jó kedélyű középkorú nőt kaptunk idegenvezetőnek, aki először szerette volna megtölteni a fejünket a francia történelem viharos évszázadinak minden apró történésével, viszont ezt az én agyam annyira nem akarta befogadni, hogy szerintem két perc után mással voltam elfoglalva. Sokkal jobban érdekelt…
Milyen csodás nap volt ez! Az előzményekhez tartozik, hogy egy hajó fedélzetén érkeztünk, ezúttal a hatalmas MSC Virtuosa hozott minket, Mont Saint-Michel pedig igen régóta szerepelt a bakancslistámon, ráadásul már tavaly meg akartuk nézni de akkor nem jött össze mert a pandémia miatt a kikötőben törölték a hajózásunkat. Van ilyen is. Túléltük, lényeg az, hogy…
5. Nap: Provence! Az alábbi sorokhoz tartozik, hogy annyira utáltam eddig Franciaországot, hogy ha csak lehetett, nem szálltam itt ki a hajóból és ha olyan lehetőség volt, hogy az országot valamilyen módon meg lehetett (volna) nézni, én inkább kihagytam. Szóval nincs mit szépíteni, kifejezett Franciaország undorom volt. Aztán jött ez a nap… És most olyat…
