15 éve járjuk a világot. 15 év alatt megszámlálhatatlanul sokszor repültünk, és bár a repülések döntő többsége tökéletesen eseménytelen volt, de néha… néha olyan dolgok történnek, amik emlékezetesek. Eddig volt kényszerleszállás, ájult utas, potyautas, üvöltő idióta, telefonálás fent a levegőben, több órás várakozás a felszállásra várva, sikítozós turbulencia, neveletlen, a székeken ugráló gyerek, szinte üres…
Egy csodálatos nap végén hirtelen rájöttünk, hogy későre jár és ideje lenne visszamenni a városunkba. Ezzel annyi volt a probléma, hogy onnan párszáz kilométerre, délre feküdt. Egy arab országban jártunk, az ezredforduló utáni békés, viszonylag kiszámítható időszakban, vagyis a turista ritka volt, mint a fehér holló… Beszálltunk egy iránytaxiba, ami úgy működött, hogy (mivel jó…
kép forrása: authentic-sahara-tours.com Tűzött a nap, rekkenő hőség volt aznap a Szahara északnyugati részén.Kókadtak voltunk mi is meg a tevék is, és a távolban délibábokat láttunk. A tevék lábaikat behajtva, türelmetlenül várták az indulást, tudták, hogy aznap az lesz az utolsó menet. Minket felsorakoztattak egy dűne aljában, mert mindenkinek a magasságához, súlyához megfelelő tevét próbáltak…
