Jó korán sikerült ébredni, de nem is csoda, kíváncsi voltam arra, hol is járunk.
Az erkélyemről kinézve a távolból láttam Civitavecchia kikötőjét és hogy több hajó is közeledik Civitavecchia felé. Derengett a hajnal és kellemes meleg volt. Jó volt!
Mivel az éppen aktuális szabályok szerint (2021 októberében voltam a hajón) csak úgy tudtam volna megnézni Civitavecchia vagy Róma csodáit, ha befizetek egy idegenvezetésre, de … mivel amit én kinéztem nem indult, így a hajón voltam egész nap.
Gyorsan felöltöztem és mentem a nyolcadik emeleti reggelizős helyre. Ott éppen nyitottak, alig voltak vendégek.
Ezek szerint a világ nem sokat változott, én kelek korán, a többi ember sokkal tovább alszik. Milyen jó az, ha valakinek alacsony az alvásigénye 🙂
Reggelire mondjuk úgy, hogy angol reggelit ettem. A szokásos dolgok voltak benne, pont az, amit mindig szoktam enni az MSC hajókon, de ettem két tányér gyümölcsöt is. Kell a testnek a zöldség és a gyümölcs. Nagyon büszke vagyok magamra mert eddig összesen (a hajózás harmadik napján írom ezeket a sorokat) egy zsömlét ettem meg, az is hajós mikrozsemle volt és 3 icipici sütit kóstoltam, viszont több tányér gyümölcsöt és főleg spenótból és brokkoliból álló salátát fogyasztottam el. Gratulálok magamnak!
Reggeli után felkerekedtem és elkezdtem bejárni a hajót. Kell ez mert az előző napon nagyon kinyúltam és nem maradt energiám ilyenekre. Örültem, ha éltem.
Az igazat megvallva ez a hajó nem nagyon különbözik az MSC nagyobb hajóitól, de mintha itt kevesebben lennének a dolgozók. Az utasok számához képest szerintem most sokan vannak, ami abból adódhat, hogy az utasok -szerintem-kevesen vannak. Örültem volna ha két éve az MSC Preziosa hajón ilyen kevesen vannak és ennyi hely jut egy emberre. Ez itt most nem azt jelenti, hogy ott tömegnyomor volt, de itt jóval lazábban vagyunk.
Reggeli után visszajöttem a kabinomba pihenni egy kicsit, de éreztem, hogy egy kávé azért jól jönne, így amikor reggel 8-kor kinyitott a Venchi, lementem a 6. emeletre és a barista sráccal kitárgyaltam, mit is szeretnék. Akkor még nem sejtettem, hogy szerelembe esek a céggel és sajnálni fogom, hogy nem náluk fogyasztom a reggeli kávémat minden reggel.
Ezt a kávét ittam:
A hajó gyönyörű első ránézésre és másodikra is, de ha jobban megnézzük sajnos rájövünk, hogy ez bizony már nem a “luxusutazás” kategóriáját hivatott kielégíteni mert a dolgok többsége olcsó, könnyen beszerezhető, majdnem minden műanyag vagy csillogó rozsdamentes cucc. Persze az utóbbi ebben a nem annyira post-covid időszakban a legjobb választás, sikálják is a felületeket igen rendszeresen. Már nem éjszaka van takarítás, hanem folyamatosan, mindig lehet találkozni a fertőtlenítőszeres csapatokkal. Kell is. Különösen azokat a tárgyakat fertőtlenítik állandóan, amiket sokan fogdosnak, például a lifthívó berendezést, ami egy érintőképernyős izé.
Ezt úgy képzeld el, hogy van egy kis “tablet” amin meg kell nyomni azt a feliratot, ahányadik emeletre szeretnél menni, mire az kiírja, hogy hányas lifthez menj, a liftben magában már csak a vészhívó gomb van meg egy kijelző, ahol láthatod, hol fog megállni a lift. Ennyire egyszerű.
Tekeregtem a hajóban elég sokat, és a nap végére összejött három és fél kilométer. Csak a hajón. Durva.
Az alábbi képeken: az MSC Seaview hajó és Civitavecchia a kikötőből nézve.
Délelőtt tök jól sütött a nap, napoztam egy kicsit és a hátsó medence mellett heverészve összefoglaltam a tegnapi nap eseményeit, amit itt olvashatsz el.
Ebédre nem mentem messzire, csak a Marketplace étterembe mentem, ahol igen szolid ebédet fogyasztottam el.
Sajnos paradicsomos padlizsánnak néztem a paradicsomos polipot, így ez nem volt túl jó meglepetés, de összességében jót ettem. Majd legközelebb jobban figyelek.
Kérni kell. Most nem az van, ami eddig volt hogy az ember szed magának, hanem még a tálcát is a kezébe adják. Minden plexilapokkal el van szeparálva, talán csak a salátakeveréket tudjuk tányérostól elvenni, mint régen a menzán, de különben minden pultban áll 2-3 általában ázsiai fiatal, akik adnak abból, amit kérünk, annyit, amennyit kérünk.
Ebéd után kitört rajtam a fáradtság és azt éreztem, le kell dőlnöm aludni. Ilyen nagyon ritkán fordul elő, de most nagyon szuper volt két órát aludni.
Szundítás után felkerekedtem enni valamit meg megnézni mi történik a hajón. Éppen mambó táncóra volt, aztán meg valami papíros játékot játszottak.
“Vacsira” nem ettem sokat, csak egy adag gyümölcsöt. Azt (is) szeretem a hajókban, hogy mindig van egy csomó féle zöldség és gyümölcs és mindig frissek.
Mivel október vége van, a nap már jó korán megy le. Naplemente előtt a szomszédban parkoló szerintem kicsi, amúgy meg Olaszország legnagyobb és legmodernebb anyahajóját elkezdték kivilágítani pirossal és valamiért előszedtek a leszállópályára egy csomó targoncát és sok ember várt valamit. Érdekes volt nézni, akkor is ha nem láttunk semmi extrát. A Royal Caribbean hajójáról nem is beszélve 🙂
Este még a családdal beszéltem egy utolsót mert a következő napon átmentünk a Földközi-tenger nyugati medencéjén Olaszországból Spanyolországba és ez egy teljes napot vesz igénybe, összesen így másfél napig voltam elérhetetlen. Sem net, sem telefon, se semmi. Mondjuk a tenger közepén az ember amúgy sem tud mit csinálni. Meg különben is… mi a fene történhet? Semmi.
Este 7-kor a színházba voltam hivatalos ahol a hajón dolgozók produkálták magukat. Voltak rémesen béna és nagyon szuper, egészen kiforrott produkciók is. Érdekes volt látni mondjuk a lifttakarító srácot meg a saját szobafiúmat a színpadon. 🙂
Este jó fáradt voltam és hamar elaludtam.
Remélem, amikor legközelebb Civitavecchia kikötőjében járok már szabadon lehet a hajót elhagyni.
