2022. január 14 és 21 között jártunk a Costa Firenze fedélzetén. Ez volt a sokadik utunk a Costa társasággal és az eddigi teljes kudarc (→ Costa Fortuna) és a nagy tetszés (→ Costa Smeralda) után eljutottunk oda, hogy ez a társaság tud valamit.
Főleg, ha összehasonlítjuk a két hónappal ezelőtti → MSC Seaview-n tapasztalt → teljes fejetlenséggel és azzal, hogy egy hónapja → a kikötőben pattantunk le az egyik MSC hajóról mert elfelejtettek szólni, hogy már ki se menjünk. Na, de nem az MSC fikázása a cél, hanem hogy meséljek a Costa Firenze hajóról.
A Costa Firenze hajó szép!
Nem a modern gigahajós dizájn ez a hajó, hanem visszatértek a hagyományosabb, elegánsabb kinézethez. Itt már nem volt feltűnő a műanyag és a csillogó elemek kombinálása mert képesek voltak valahogy szépen megoldani a dolgot. Még úgy is, hogy folyamatosan ment a sikálás annak ellenére, hogy egy fő utasra jutott egy dolgozó, ami lássuk be, mostanában nem megszokott, főleg nem azon az áron, amannyiért mi (meg bárki a hajón) befizettünk.
A hajón végre volt „adult only” rész, de ez most nem volt annyira szükséges mert nem voltak gyerekek a hajón.
Teszek be néhány képet, hogy lássátok, mire is gondolok. Fontos: végre leszakadt a Costa a -szerintem- szörnyű narancssárga imádatáról vélhetően sokak örömére. Konkrétan van több hajó, amit ha meglátok, sikítok, olyan ronda.
A kaja kiemelkedően jó volt
A büfében csak néhányszor ettünk, ebédet vagy vacsorát soha, reggelinél a kínálat jó volt, mindig volt hal, és nem mindig ugyanaz, ugyanoda és ugyanúgy kipakolva, mint az MSC-nél két hónapja. Volt, amikor borsos makréla volt, másnap olajos szardínia, de volt lazac is. Ez nekem, halevőnek nagyon fontos, de mivel a hajón csak 900 utas volt a maximális 5200 fő helyett, nem volt kipakolva az összes helyre minden, és ez így nagyon jó volt!
Az ültetős étteremben nagyon gusztán volt tálalva minden és néha akkora adagok voltak, hogy nem bírtam megenni az egészet. Aztán volt olyan is, hogy egy fogáson belül többféle hús volt, amit akkor nem értettem, de miután kiszálltunk, a hajó leállt újabb két hétre és nyilván fel kellett zabáltatni az utasokkal a romlandó készleteket.
A különleges éttermek a hajón
Sajnos csak egy hétre mentünk és nem tudtuk az összes éttermet végigkóstolni, pedig jó lett volna. Volt olyan, amit azért mert gyilkos adagokat kínáltak (lásd a fotót lent az étlapról) de volt olyan, ahol kétszer is ettünk. Ilyen volt a Hot Pot étterem. Egyszer húsos menüt ettünk, aztán az egyikünk másodikra zöldségeset kért. Mindkétszer isteni volt és a desszertek itt is szuperek voltak, különösen az a sárga dolog a képek harmadik sorában. Azt mindenképp érdemes megkóstolni!
Egyébként a hot pot még drága sem volt.
A Sushi étteremben csodákat készítenek. Jobban nem lehet megfogalmazni. Esztétikailag is és ízvilágban is tökéletes volt minden és itt sem voltak elszállva az árak. (Az ajánlatról képek lent.)
A Teppanyaki étteremben jót ettünk, de már láttunk jobb show-t is, szóval az nem kapna 10 pontot csak 8-at mert az íz az rendben volt, de itt fontos az ételkészítés hogyanja is. Mármint a show elemek.
A Street food hamburgerei is kifejezetten jók voltak és nem a hagyományos „nesze, zabálj” minőségben voltak, hanem tényleg finomak voltak.
A dim sum viszont nem volt semmi extra, egy adagban 3 vagy 4 darab volt, és a tésztákat nem kóstoltam.
És ha már szó esett a kínálatról és az árakról, itt van néhány étlap illetve ajánlat. Szerintem egyik sem rossz 🙂 (jobb egérgomb nyomkodásának hatására megnyílik nagyban)
Szervezett kirándulások
A szabályok folyamatosan változnak. Én azon csodálkoztam, hogy egyáltalán elindult a hajó, azon meg pláne, hogy elvileg minden gubanc nélkül zártuk az egy hetet. Nem volt egészségügyi vészhelyzet, nem esett ember a vízbe, nem kellett senkiért sem helikoptert hívni a tengerre. Szóval kifejezetten eseménytelen volt az út.
A hajót csak úgy lehetett elhagyni, ha befizetünk valamilyen fakultatív programra. Mi minden napra szerveztünk valamit, egyszer viszont a jemeni terroristák dróntámadása miatt lemondták az összes programot aznapra, így ez volt az egyetlen nap, hogy nem mentünk sehova, de attól még a hajón minden rendesen működött.
A programok között voltak olcsók is (14 euróba kerülő 3-4 órás programok) és drágábbak is bőven 100 euró fölöttiek.
Nekünk a sivatagi nap tetszett a legjobban, de a hosszabbik verzió. 8-9 órás program kerekedett belőle az eső miatt és már hívták a sofőrünket, hogy mégis hol a fenében vagyunk. 🙂
Persze a szafaris program is tetszett, de ugyanígy a nagymecsetet megnéző is. Egyik kirándulásra sem mondanám, hogy kihagytam volna vagy hogy nem érte meg az árát.
Ez most azért furcsa az én számból mert eddig 80%-ban azt mondtam, hogy bárki, csak ne a hajóstársaság szervezze a programot mert lehúzás szagú az összes, de most nem volt más választás viszont így sem gondolom pénzkidobásnak.
Kényelem a Costa Firenze hajón?
Most nem kaptunk jobb kabint, mint amit kértünk és ez így rendben is volt. Szándékosan belső kabint foglaltunk mert ott nincs az a kísértés nekem, hogy éjjel-nappal félóránként szaladgáljak ki megnézni, mi történt, merre járunk, milyenek a hullámok, így sikerült magam kialudni. A hajó „szívének dobogását” jó volt hallgatni, engem ez a hang mindig megnyugtat és jól alszom tőle. (Ha neked is hasonló perverziód van, akkor itt van egy playlist hajóhangokból, tetszeni fog.)
Színvonal?
Ahhoz képest, hogy a világon tombol a hol, ki tudja hányadik hulláma a pandémiának ami miatt az amúgy valószínűleg jó animációs csapatot nem is láttuk, és még csak a megszokott tánctanulós és egyéb programok sem voltak, és még a Spa-ban sem akartak az emberhez kézzel hozzányúlni, egyszóval erőteljesen redukált volt a kínálat, de aki jól akarta magát érezni, az jól érezte magát.
Én nem hiányoltam semmit, inkább csak a Cruise végét húztam volna tovább, hogy többet tudjak olvasni vagy hangoskönyvet hallgatni.
Az esti színház a Costa Firenze hajón
Azt hiszem csak három vagy négy műsort néztem végig, mindegyiket a színházból és az igazat megvallva, szerintem mindegyiket láttam már.
Csak egy nem jött be nagyon, a bűvész pasi, aki pingponglabdákat köpködött erre-arra. Az rémesen bugyuta volt.
A hegedűs lányka is jó volt, de nem az én stílusom volt, őt kihagytam volna.
Italpakettek a Costa Firenze hajón
Csak vízre fizettünk be, és azt sem ittuk meg mind.
Ebből következik, hogy számunkra teljes pénzkidobás lett volna bármelyik italcsomagot kifizetni. Kétszer ittam koktélt, mindkétszer ugyanaz a „hajós stílus” volt, hogy alkohol az bizony kevés van benne, viszont az árát elkérik.
Mondjuk, ha lerészegedne a fele utas, annak nem lenne jó vége.
A hajó raktárában rejtegetett készletekből viszont ittam egy japán és egy kínai üveges sört. Azokban volt alkohol és az ajándékba kapott (a szobánkba bekészített) pezsgő is tartalmazott alkoholt. A két söröm nem volt összesen 10 euró és a koktélok összesen 15 euróba kerültek.
Ebből kiszámolható, hogy nem mi vagyunk az italpakettek kitalálóinak célközönsége 🙂
Összefoglalva a Costa Firenze hajón szerzett élményeket
Ahhoz képest, hogy mi a helyzet a világban, szuper volt. Mint kiderült, közben majdnem az összes óceánjáró hajó leállt a Karib-tengertől Európáig, így azon szerencsések között voltunk, akik kipróbálhatták milyen ebben az omikronos helyzetben hajózni. Bátran kijelenthetem: szuper és nagyon tetszett, hogy alig voltak utasok a hajón.
A hajóra kellett PCR-tesztet vinni és minden nap délután 3-ig a hőmérőmasina elé kellett járulni illetve maszkot kellett hordani nyilvános helyeken, de ennyi volt csak a macera.
A hajón utazik Manfred, a német nyugdíjas. 4 hónapja van a hajón és jól teszi. Ha német nyugger lennék, én is ezt csinálnám. Hagynám, hogy kiszolgáljanak és vitetném a hátsómat erre-arra 🙂
Szóval nagyon jó volt!
