Costa Fortuna
 élménybeszámoló

A Róma melletti Civitavecchia kikötjében szálltunk hajóra, amelyet egy Rómában eltöltött éjszaka után közelítettünk meg, vonattal.
A csapat másik része jóval korábban odért, így nekik volt egy szép napjuk Rómában, meg tudtak nézni egy csomó mindent. (Nekik írtam a Róma látnivalóiról szóló posztot.)

A vonattal az út körülbelül egy órás volt és meglepően szép tájon mentünk keresztül: 
Róma után gyönyörű, zöld dombokat láttunk, majd amikor kiértük a tengerpartra, akkor sárgán virító repcemezők pompáztak a mélykék tenger előtt.
Leírhatatlanul gyönyörű volt!


Civitavecchia állomáson felszálltunk a kikötőbe tartó buszra (a jegy 2 euró volt fejenként) ami kivitt minket a terminálba. 
Aki gyalog indult neki, az lehet, hogy jól megszívta mert a hajóra a Costa Fortunától jó messze kellett becsekkolni. 

A becsekkolás simán és gyorsan ment. Valamiért priority besorolást kaptunk, ezért sehol nem kellett sorakoznunk vagy várnunk, rögtön mehettünk.

A behajózás előtti fotózkodáson is gyorsan túlestünk, – az elkészült képeket soha nem láttuk végül – majd elfoglaltuk a kabinunkat.
Fontos: kicsit érdekesen működik a dolog, mert míg az MSC-nél az útlevelünkre ragszottak egy matricát, rajta a kabinunk számával, itt csak simán beküldtek minket a hajóba.

Én utoljára 3 hónapja foglalkoztam azzal, hogy mégis hol fogunk lakni a Costa Fortunán, így hirtelen nem vágtam, hogy hova kellene menni. 
Jó, oké, a hajójegyeken is rajta volt, de azokat elvették, amikor becsekkoltunk. Jobban jött volna ki, ha rögtön szépen elmondják a kabinunk számát, esetleg ha a kezünkbe nyomnak egy térképet.

Mindenesetre a térkép a szobában várt minket.
Normális? Szerintem nem. 


A szobafiúnk egy mogorva faszi, James a neve. Alig láttuk, de minden nap szépen kitakarította a szobát, a munkájára panaszunk sem lehet, kivéve az, hogy a mi szobánk valamiért mindig délután volt takarítva, valami rejtélyes vudu szertartás szerint pont akkor, amikor visszajöttünk az épp aktuális városból, így ott ácsorogtunk a szoba előtt vagy a kilencediken, a büfében múlattuk az időt míg ő végzett. Lehet, hogy szereti, ha várnak rá 😀

A szobát egyszer takarította és egyszer ment csak be. Ez azért volt furi, mert az előző úton (MSC Preziosa) a szobafiúnk naponta többször összepakolt nálunk, míg végül már nagyon elpakoltam minden egyes szobaelhagyás előtt, ne kelljen már szegénynek sokat dolgoznia. Ő egy nagyon kedves, mosolygós ürge volt, jó volt vele összefutni mindig, mindez a Costás James-ről nem mondható el. 
Jamesről nem derült ki, honnan jött, de a hajón rengeteg indiai dolgozott és filipinó. 

Nagyon furi volt, hogy itt a Costánál tök unott és enyhén mogorva a személyzet. Sosem köszöntek előre vagy csak nagyon ritkán, néha ha rájuk köszönt az ember, b@sztak visszaköszönni is. Costa… 🙁 

Az első nap, indulás előtt megkaptuk a balesetvédelmi mentési ismereteket: az egyik bárba kellett elmenni és ott végignézi egy 15 perces videót ami egyébként tök hasznos volt, ott tudtam meg, hogy a mentőcsónakban a 150 személynek nemcsak helye, de étele és vize is van egy teljes hétre, nyilván a jelzőrakétákkal és egyebekkel kiegészítve. A mentőmellényt természetesen fel is kellett venni, majd pluszként elmenni a mentőcsónakig. Ez szerintem nagyon hasznos. 
Az MSC-nél csak annyi volt, hogy baj esetén valaki a legénységből majd mutatja az utat hogy merre kell menni a kijelölt emeleten. Ezt úgy értsd, hogy a mentőhajók valamelyik emeletre lógnak le, ott lehet beszállni és azon a szinten kellett talizni, ahol a mentőcsónakunk van. 

Aztán a harmadik napon meglepetésből kaptunk egy újabb ismétlő gyakorlatot, azzal kiegészítve, hogy nem számítottunk rá előre, de azonnal kellett menni a mentőmellényeinkkel nemcsak a megfelelő emeletre, hanem a megfelelő találkozási ponthoz is. 
És ez is szuper szerintem, mert nem csak oda kellett menni, de még sorba is kellett állni úgy, hogy egy sorban 5 ember volt, elöl a gyerekek, utána a nők majd végül a pasik álltak. Itt elmondták újra, hogy ha meghalljuk a 6 rövid és az 1 hosszú sípszót, akkor azonnal menni kell, ha lehet zárt cipőben (én flipflopban voltam 😀 ) és legyen nálunk a személyink vagy útlevelünk, a hajókártyánk és ha valamilyen gyógyszert szedünk, akkor az is legyen ott. 

Sajnos vagy szerencsére a mentőhajóba nem kellett beszállni, tehát ez az egyetlen mozzanat, ami kimaradt.
Szerintem haszonosak az ilyen gyakorlatok. 


Hozzáteszem, hogy a szemlélyzetnek naponta van egy ilyen gyakorlata, ha jól láttam. Szerintem a könyökükön jöhet ki a dolog, de emlékezzünk arra, hogy ugyanennek a Costa társaságnak pár éve emberi hibából történt egy katasztrófája. Ezt ellensúlyozandó most aztán mindent megtesznek. Akkor 32 ember halt meg és valószínűleg az újabb haláleseteket el akarják kerülni mert azt már nem biztos, hogy túlélné a társaság hírneve.

Esténként a színházban nagyon jó előadásokat láttunk. A Costa társaság jó embereket szerződtetett! Minden este teljesen más előadás volt, volt operás, volt hasbeszélő, akrobata és sorolhatnám.

Az akrobatikus előadást egy ukrán páros adta elő (Kateryna Poleshchuk és Vasyl Martsinko) és csak tátottuk a szánkat, annyira szuper volt! Érdekesség képpen egy Romeo és Júlia előadást mutattak be, ami 40-45 perces volt. Voltak benne olyan elemek, amik közben elgondolkoztam, hogy ezt mégis hogy csinálják meg ilyen pontosan egy imbolygó hajón. (A hajó mozgásáról majd később.) 
A duóból a pasi már évek óta a Costa társaságnál dolgozik, a lánynak ez lehet az egyik első szerződése.

Az operaénekes, Emanuele Servidio (tenor) pedig annyira jó volt, hogy egész biztos, hogy hallunk még róla. Méretre akkora, mint Pavarotti volt, és a hangja is olyan, ha nem jobb, mint az elhunyt olasz tenoré. A pasi saját weboldalára felmenve láttam, hogy már tényleg majdnem mindenhol énekelt, szerintem itt a hajón is csak időszakosan látható, csodálkoznék, ha egy ekkora tehetség évekig a Costánál lenne.

A kaja szuper volt! Különösen a curkászdás részleg jó, és tévedhetetlenül mindig kifogástalan desszerteket tettek ki. Szerintem életem legjobb sütijeit itt ettem. Nemcsak az ízük, hanem a kinézetük is midig extra jó volt.

Néha jól jöttvolna, hogy valamit megkóstol az ember és nem ízlik neki, de annyira a szakma csúcsát képviselte a cukrász részleg, hogy egy szavunk sem lehet. Próbáltam kifogásolhatót találni, de minden tökéletes volt. 

Minden este az ültetős vacsira mentünk. Az ételek itt mindig valamelyik olasz régióból “származtak”. Ettünk Lazio, Toszkána, Liguria, Campania ételeiből. Mindig minden nagyon jó volt. 
Nem tudom, honnan érkeztek a konyhán dolgozók, de az biztos, hogy olyan magasra tették a lécet, hogy ezt bármelyik másik hajóstársaságnak nehéz lesz túlszárnyalnia.

A húsvéti menü és a gála vacsora nagyon különleges volt. Simone Ingrosso nagyon jól irányítja a csapatát és remek ízléssel állítja össze a menüsort. 
Egyik este a leghíresebb olasz szakács, Bruno Barbieri ételeit ettük.

Ez a pasi a világ minden részén összegyűjtött tudását remekül kamatoztatja, az általa vezetett éttermek eddig összesen 7 Michelin csillagot kaptak, ezen kívül írt 13 könyvet és az olasz főzős műsorok rendszeres szereplője. 
Nem csoda tehát, hogy az ételek mind kifogástalanok voltak.

Hogy őszinte legyek, hiányozni fognak az esti vacsorák és a felszolgálás.

Jaychandran volt a pincérünk esténként, Ashish és Nelito Fernandes hozta – vitte a tányérokat. Hiányozni fog a figyelmességük, a finom ételekről nem is beszélve. 

A reggeli rémesen unalmas volt (9. emelet, önkiszolgáló rész) az egy hét végére. Minden nap ugyanaz a kaja, és ezen nem segít, hogy nagy a választék, ha mindig ugyanazt eszed. 

Ráadásul valami perverz ötettől vezérelve mindig más időpontban nyitott a reggeliző, ami felfoghatatlan. 


Másrészt, szerintem Húsvét körül több a vendég a hajón, mint általában és ilyenkor sem bővítik a kajálási időpontokat, ezért minden egyes étkezésnél sorba kell állni, mint a hülyének. (!)

Éhezők viadala!

Miért csak 1 óra hoszat van ebéd? 3-4000 ember hogy a pikulában lenne képes megebédelni 30 perc alatt, két 10 méteres pultról leszedve a kaját? Sehogy!
Miért kell minden kaját bepalokni az étkezések között?
Miért nem megoldható, hogy az étterem mindig nyitva legyen?
Ilyen szempontból tragikus a szervezés!

“Kedvenc” Costás szarrágás az, hogy nincs meleg víz csak reggelinél. Tök őszintén, mibe kerül egy tartály forró vizet kitenni? Ezek szerint hatalmas összegbe, amit a Costa már nem tud átvállalni.
Felfoghatatlan, hogy ilyen mértékű szarrágásra képesek.
Persze a pultnál lehet kérni, de ki fog egy bögre vízért 20-30 percet sorakozni? Én nem, az biztos!

Gyümölcslé is csak reggelinél volt. Mindig csak egyféle.

A gyerek különösen a tésztákért volt oda, amik tényleg nagyon de nagyon finomak voltak. A Barrilla termékeit használják isteni finom, kreatív öntetekkel és töltelékekkel tálalva, mindig jó sajtokkal megszórva.
A sajtoknál mindig oda volt írva, hogy honnan származik és hány hónapos. Szóval nagyon 10 pontos az összes kaja a hajón.

A programok, amiket az animációs csapat csinál nagyon jók!

Egyik este voltunk 70-es, 80-as évek buliján, aminek éjfélkor volt vége. Több, mint egy óra tombolás sok nevetéssel és tánccal. 
Nagyon, nagyon jó volt!

Mi nem tetszett a Costa Fortunán?

Erről itt sokat fogok írni.

Összességében annyira sz@r volt a Costa Fortuna, hogy többet nemhogy ezzel a hajóval, de még a társasággal sem jönnék, pont a fontos apróságok miatt.

1, A hajó maga most 16 éves. 16 éve megépítették és azóta a dizájnon csak kicsit változtattak, így most pont úgy néz ki a hajó, mint amikor valaki megörökli a dédnagymamája lepukkant kéróját, viszont körülbelül nulla pénze van arra, hogy valamit a dizájnon javítson. Betesz egy-két új dolgot, ami csak arra jó ebben az esetben, hogy látható legyen, hogy másra is képes lenne (!) a társaság, de szarik bele.

2, Egy ilyen hajó, főleg a mostani maximális telítettséges körön iszonyat zsúfolt. 

Olvastam, hogy valaki csak olyan hajóra megy, ahol nincsenek többen 3000-nél, de ezt úgy őszintén, honnan tudja előre?
Honnan tudja Mezei Juliska, hogy hány kabin telik meg teljesen, kihasználva a pótágyakat is? 
Sehonnan.
Bekandikáltam egy csomó kabinba és bizony majd’ mindegyikben a kettő helyett négyen laktak. 
(A mennyezetről lógnak le a pótágyak, így duplázzák meg a kapacitást.)
Én is azt gondoltam, hogy majd milyen jó lesz mert ez egy kicsi hajó, de a lópikulát!
A sorokból ítélve és abból, hogy délutánonként a medencés fedélzeten egy gombostűt sem lehet leejteni… hülye ötlet volt!

Iszonyat zsúfolt a hajó és egyszerűen nincs elég hely rajta ennyi embernek.

3, NINCS HELY!

Jó ötlet, hogy van egyesek szerint 14 fedélzet, de számoljuk már át újra! 
A legfelső az bizony a kémény, és oda nem lehet felmenni. 
Alatta van egy maximum néhány négyzetméteres rész, ahol szintén nem sokan férnek el és ez így megy a 9. emeletig, mert ez az első “normál” feldélzet, ami a hajó elejétől a végégig eltart. Itt viszont összetömörül a nép mert máshova nem tud menni. Alatta (8.emelet) már kabainok vannak egészen az 5. emeletig, ahol a színház kapott helyet. 
Egyszerűen nincs hely ezen a hajón!

4, Jakuzzik, medencék: felejtsd el!

Valami perverz ötelettől vezérelve összesen egy azaz egy jakuzzi működik, és kettő medence. Mindkettő maximum 5 méter hosszú.
A jakuzzi azért nem működik, mert csak. Majd ha az időjárás lehetővé teszi. De mégis mire várnak?! 23 fok, napsütés, nem elég jó?
Bekaphatja a Costa!
Egyetlen használható jakuzzi a Spa területén lévő, az viszont szuper. Egyrészt 16 alattiaknak tilos a bemenet, másrészt pedig a többség nem megy be az edzőerembe, így csak az tud róla, aki elment edzeni.
Maximum 7 fő lehet benne egyszerre. 2 részre van osztva, egyik rész az, ami bugyborékol, a másik egy “dzsungel” kinézetű rész, ahol úszni lehet és magasról esik le a víz. Szerintem szuper. Nyilván nem egy olimpiai méretű medence, de legalább valami.

5, Folyik a klotyó.

Konkrétan egyik éjszaka a klotyóból kifolyt a víz és elöntötte a fürdőszobát. Nem javították meg a klotyó szelepét, így teljesen random (egyre ismétlődő számban) elönti a wc-t a víz és ha nem lennénk résen, akkor elöntené a fürdőszobát, majd az egész kabint. 
Kicsit undorító szerintem, de ha ez így a Costa szerint rendben van, háááát… lelkük rajta.

Szerintem ezzel lejáratják magukat. 
Kérdés az, hogy mikor jön egy olyan vendég, aki nem jön rá, hogy egyszerre 20-30-szor kell lehúzni a klotyót, hogy elálljon a víz beáramálása, és akkor nem csak a fürdőszoba fog úszni, hanem az egész kabin is.
Mindegy, mi szóltunk, hogy nem műxik, ők szartak rá.

6, A hajó hangszigetelése sem jó.

Miért kell az ágyamban fekve hallanom, hogy tüc-tüc-düm-düm éjfélig vagy még azon is túl? Drága a hangszigetelés, ezek szerint és inkább a pénz számított, mint a vendégek kényelme és nyugalma.

7, Sorba kell állni a kajáért.

Az önkiszolgáló részen négy pult van, ahova a kaja van kitéve, de általában ebből csak kettőre pakolnak ki. Kivétel reggeli és ebéd. Az összes többi étkezésnél csak kettő üzemel, ami azt eredményezi, hogy akkora a sor, hogy épp elférnek az emberek az asztalokhoz bekanyarodva. Kb. fél óra mire odaérsz a kajához.
Ma pl. az fordult elő, hogy mire odaértünk egy kajához, bevették. Én tudtam még szedni belőle, a mögöttem álló férjem már nem. Volt még a tálban, de elvitték. Konkrétan kikapta a pultból az alkalmazott, amikor már nyújtotta a férjem a kezét a kanálért, a felháborodását meg magasról leszarta. 

Bocs. Így jártál. Ja, hogy azét álltál sorba fél órát, hogy szedhess belőle?! Ezt megszoptad, kispofám. Majd máskor nem a szarrágó Costához fizetsz be!

8, Miért nem lehet folyamatosan kitenni a kajákat?

Miért van időponthoz kötve, hogy valamit ehess?
 Ha már így van, akkor miért nem mindig ugyanabban az időpontban nyitnak? 
Mi értelme van annak, hogy egyszer reggel 6-kor, egyszer 7-kor, egyszer 6:45-kor és egyszer pedig 6:15-kor nyit a reggeliző? 
Az ember általában ugyanabban az időben szeret enni.
Ami fixen ugyanakkor nyit, az a felszolgálásos reggeliző. Ott beterelik az embereket, nem oda ülsz, ahova szeretnél, hanem érkezési sorrendben szépen feltöltik az asztalokat. Ott egy icipicit más a felhozatal, viszont nagy pozitívum, hogy vannak választható omlettek és még néhány étel, amik tényleg jók. És végre van tonhal is! Én a tonhal nagy szerelmese vagyok, szerintem hetente 3-4x képes vagyok azt reggelizni, így nekem ez egy igazi ajándék.

9, Miért nincs víz?

Ja, hogy van italpekettünk az árban, de hogy őszinte legyek egyik lónyálat sem gurítanám le a torkomon önszántamból, egyéni szociális probléma, tudom. 
Nincs csak kóla, cukormentes kóla, Seven Up, sör, bor, citromos tea, barackos tea és jéghideg ásványvíz. Vagyis mind rohadul egészségtelen szar. Én egyiket sem iszom meg, a jéghideg vizet meg kifejezetten utálom. 
Nyilván az, aki kevésbé ad magára és képes a fentiekből inni, az itt megtalálta a földi Paradicsomot, mert ráadásul korlátlan mennyiséget adnak belőlük.

Az edzőterem viszont szuper! Egyrészt mindenféle masinák vannak, másrészt pedig alig vannak, így szabad a testedzés reggel 7 és este 10 között, kilátással a tengerre. 10 pont érte!

Összefoglalva:

A Costa nagyon szar, ráadásul összehasonlítva a többi társasággal igencsak le van maradva a szolgáltatásai és figyelmesség szempontjából (kivéve a pincér srácok a vacsinál), az ára szerint meg kicsit megelőzi őket. Szart adnak drágán és annak örülök, hogy ajándékba kaptuk az utat, nem nekünk kellett kifizetni a szart jó drágán. 

A Costa filozófiája valószínűleg az, hogy légy hálás, hogy megengedik neked, hogy velük utazhass egy kört.

Ami nagyon pozitív az a kaja. A felszolgálós étteremben olyanokat vacsiztunk, hogy az tényleg emlékezetes. (Benne van az árban a felszolgálós étterem is.) A konyha egyszerűen nem tud mellényúlni! Kifogástalan ételek (a felszolgálósban) igen ízlésesen tálalva. 
Hogy őszinte legyek, ez hiányozni fog nekem, az biztos. Könnyű a jó ételekhez hozzászokni 🙂

„Lengéscsillapítás”… Furi volt eleinte, hogy ez a hajó bizony NAGYON himbálózik. Mivel 16 éves és szartak bele, nincs beépítve az a 4, a hajó oldalából a vízszint alatt kinyúló mozgó kar, amit már időszámításunk előtt nyolcezerben használtak, hogy csökkentsék a hajó nemkívánatos himbálózását. Olcsóbb a hányózacsinat kitenni a lépcsőfordulókba, mint megfizetni a Rollce-Royce-ot, hogy készítse el az egyedi „lengéscsillapítókat”. Hát, ez a Costa.

De összességében:

Soha többet Costa és mint láttad, nem arról van szó, hogy full szar lett volna minden, hanem csak az apró figyelmetlenségek és kellemetlenségek miatt nem szeretnék többet velük jönni és irtó nagy szerencse, hogy nem ez az első hajóutunk, különben visítva menekültem volna az első kikötőben.

Hát, ennyit a Costáról.

Leszerepelt.