Nem Cosa Nostra, hanem Costa Nova. Elnézést!
Mára az volt a terv, hogy megtankoljuk az autót. Ez igen égető probléma volt mert már sípolt szegény pára, hogy kevés a benzin, így azt találtuk ki, hogy átmegyünk a rián az egyik reggeli komppal és megnézzük, mi van a másik oldalon, milyenek Costa Nova cuki házai, meg az ottani óceánpartot is kipróbáljuk.
A fenti képen a pékség-cukrászda látható, ami Sao Jacinto ria parti sétányán van, a házunktól nem túl messze. Ide járunk minden nap. Amikor ezt a posztot írom (2021 május 10) az a szabály, hogy öt ember lehet bent, meg akik épp ott esznek plusz az eladók. Persze erre a helyiek sokszor magasról tesznek, de ez van. Viszont mindenki maszkot visel, ráadásul szabályosan. A pékboltos nőn kívül mindenkinek fedi az orrát is a maszk, ő meg szarik rá. Még nem láttam úgy, hogy a maszkja rendesen rajta lett volna.
Ez a pékség kínálatának egy része. Igen, jól néznek ki a cuccok, de hidd el, ha ilyen rosszakat adnának Budapesten, valószínűleg szólnál, hogy ez rémesen tré. Nincs mit szépíteni. Idestova lassan egy hete kóstolgatok valamit tőlük, mert nem hiszem el, hogy minden szar, de eddig a helyi „ez a mi specialitásunk, ilyet egyél” termékükön kívül minden süti koncepciója hibázott, de ezt majd naponta fikázom.
Miután megtankoltuk fehér paripánkat, kimentünk a bícsre. Nagy meglepetés nem ért, mert ez a mi partunktól jó, ha két kilométerre van, így nem vártak sziklák, hanem tök ugyanúgy nézett ki minden. Annyi a különbség, hogy itt több a fa móló vagy mi, amin lehet közlekedni.
Meg ilyen bonyolult viaduktokat is emeltek, ami csak néha volt para. Akkor volt gáz, amikor ez a több méter magasban lévő izé hirtelen megmozdult és elkezdett alattunk kidőlni az egyik irányba. Nem volt kellemes, ezért szétszóródtunk, hogy ha már egyszer meg kell halni egy ilyen izén, akkor legalább az egyikünk túléli. Vagy nem. Mondjuk homokba estünk volna.
Több órát hevertünk itt és az egyetlen esemény az volt, hogy két repülő akármi repkedett a parton. A másik egy -szerintem- kerekesszékes ürge volt. Aztán megéheztünk és még a piacra is be akartunk menni.
A piac nem volt nagy durranás, pedig érdekes lehetett volna. Volt öt halas, egy körülbelül két méter széles zöldséges és egy pék. Ennyi. Tömeg az volt a halasoknál, de ezt leszámítva semmi érdekes. Nem értem, hogy ezek a portugálok, hogy a tökbe képesek túlélni, ha nem esznek zöldet és csak a hal meg a hús megy náluk.
Viszont a halas előtt volt egy cserépárus, és vettem egy mázas cserépedényt. Nagyon szerelmes vagyok bele!
Nem mondhatjuk, hogy Costa Nova nem cuki! Nekem nagyon bejönnek ezek a házikók, az meg különösen, hogy mindegyik próbál valamiben kitűnni. Ha másban nem, hát abban, hogy vízszintesen csíkozott valamelyik ház és ne, függőlegesen.
Készítetem egy jó zajos videót is róluk a kocsiból, itt tudod megnézni.
Miután kipiacoztuk magunkat, kerestünk egy éttermet, hogy együnk valami jót. Ez dupla kihívás, de végül sikerült. Egy étterem volt Costa Nova partján, ahol délben még volt szabad asztal, de mi megtaláltuk és ráadásul még jót is ettünk.
Balról jobbra: Az a sárga ovális izé az pont az, amit te gyerekkorodban ettél. Én legalábbis ettem. Tojássárgája bazi sok cukorral összekeverve. Nem volt egy kulináris orgazmus.
A középsőn látszik, hogy mi. Bacalao hal zöldséggel. A jobb oldali képen lévő sajt nagyon finom volt, szinte krémes.
Ebéd után húztuk a csíkot haza a komppal.
A kép közepétől kicsit balra van egy hajó, amire éppen szélkerék lapátokat pakolnak. Ilyet még nem láttam, de nyilván egy önmagában 40 méter hosszú tárgyat elég nehéz közúton szállítani, viszont itt az óceán, ott elfér.
Ennyi volt ezen a napon. Este esetleg kimentünk a partra vagy csak ültünk egy kávézóban és néztük az apályt vagy a dagályt. Nem emlékszem már, de beteszek még pár képet, ami kimaradt a Costa Nova nevű helyen töltött napból:
