Hamarosan egy elég összetett utazásra megyünk és olyan mennyiségű a bizonytalanság, a nem tőlünk függő dolog, hogy arra jöttem rá, most csak a bizonytalanság a biztos és visszagondoltam a „boldog békeidőkre” amikor még előző évben kitaláltam, mikor hova fogunk menni, az mennyibe fog kerülni, mit nézünk meg az adott helyen és még sorolhatnám. Most meg minden kérdéses és a megvalósítást, annak lehetőségét és úgy általában mindent „a főninek” adjuk át ott fönt.
Úgy lesz jó, ahogy lesz
Egy dolog biztos: mivel egy hatalmas bizonytalansági kupac van előttünk, pont úgy lesz jó, ahogy lesz. Ha nem jutunk ki a reptérről… (mármint a berliniről) úgy is jó lesz. Ha valamelyik országba nem engednek be… oké. Ha lebetegszünk valahol… oké.
Van értelme aggódni?
Nincs.
3 nappal az indulás előtt
Nem titok, hogy a posztok mindig hetekkel vagy hónapokkal a megszületésük után kerülnek ki, kivétel ha valami felb@ssza az agyamat, mert akkor hamarabb szoktam kitenni őket.
Az alábbi sorokat 2022 január elején írom, ez talán még a hónapban kikerül. Lényeg azt hogy három nap múlva elutazunk Magyarországra, onnan néhány nappal később Dubajba indulunk, ahol majd hajóra szállunk és az eredeti tervekkel szemben csak Adu-Dzabiba és Ománba megyünk el. Qatar kimarad. Megint.
Összesen ez a harmadik kísérletünk, hogy eljussunk a térségbe, az első még a 2020-as Katar-Kína-Korea-Japán körutunk alkalmából lett volna, aztán szintén még a covid alatt volt egy törölt járatunk is, szóval meglátjuk, hogy most eljutunk-e valahova. Majd kiderül.
Mi a legparább?
Annyira tragikusan fos a berlini reptér, hogy 70%-ban biztos vagyok abban, hogy egyszerűen képtelenek egy átlagos nap utasait kezelni és szerintem már az országból sem fogunk kijutni mert pl. nem lesz ember, aki a gépbe engedi az utasokat.
Jelen pillanatban, tehát amikor a kutya sem utazik, a karácsonyi utazók már visszatértek, tehát elvileg kong az ürességtől a reptér ugyanis rengeteg országból visszaérkezve háromszor oltottként is (!) kötelező a 10 nap karantén és a teszt, ami nyilván „roppant vonzóvá” teszi az utazást. És ez a reptér annyira rossz, hogy szerintem egyetlen gép utasait sem képes időre kezelni, ezért a Ryanair előre szólt, hogy legalább két és fél órával előbb menjünk ki a reptérre. Most, amikor alig van utas. 🙁 → A borzasztó reptérről itt írtam egy hosszabbat.
Sajnos pillanatnyilag nem opció a vonatozás vagy buszozás mert busszal majdnem egy nap, vonattal meg „csak” 16 óra az út és 12x többe kerül, mint a repjegy. Repülővel egy óra az út és kemény 8 euró volt, de ez volt a drágábbik jegy, 5 volt a legolcsóbb: 2000 Forintért meg hova lehet eljutni? Sehova 🙂 De repülővel Budapestre igen 🙂
Mindig csak a következő lépésre koncentrálunk
Minek parázzak egy 4 nap múlva bekövetkezhető dolgon, minek aggódjak azon, hogy majd → Dubajban hogy lesz, ha addig annyi mindenen elbukhat a dolog? Tök fölösleges. Inkább csak mindig a következő lépésen gondolkodom, de azon is csak az utolsó pillanatban.
Szombaton indulunk és biztos, hogy bárminek csak szombat reggel fogok nekiállni. Előtte nincs értelme. Lásd → a múltkori esetet, amikor a német kormány szombat este hozott egy döntést, aminek következtében mi vasárnap reggel már nem szállhattunk hajóra, hiába voltunk ott a kikötőben.
370 problémaforrás
A múltkor hallottam a rádióban, hogy megszámolták hogy az űrteleszkóp üzembe állítása 370 ponton csúszhat félre. Tényleg megszámolták és sorra vették, mi lehet a gubanc?
Itt nekünk csak száz ponton borulhat a terv, de egy dologban biztos vagyok:
Majd megoldjuk!
Úgy őszintén, történhet olyan dolog, amit nem oldunk meg? Nem. Jó lesz úgy, ahogy lesz? Igen!
Köszi pandémia!
Szerintem szuper dolog, hogy az emberiség kapott egy ilyen helyzetet mert rengeteg dolgot átmozgatott az emberekben, előremozdította a világot és az emberek a helyükre kerültek.
A pandémia nélkül soha nem jutottam volna el odáig, hogy egy ekkora és ilyen bonyolult utazás (majd részletezem később, mire gondoltam) előtt három nappal ilyen lazán üljek itthon és ennyire kiengedjem a kezemből az irányítást.
Majd lesz valahogy és úgy lesz jó, ahogy lesz. 🙂
