Szerintem Dubrovnik az egyik legszebben felújított település. Már ami az óvárosát illeti, de azon kívül sem kell szégyenkeznie. A horvátok jól élnek, bármennyire is -az én szemszögömből nézve- nem olyan régen errefelé még a fegyverek ropogtak. Nem volt olyan rég az az 1995, ugye? Persze Dubrovnik óvárosa világörökség már évtizedek óta, van is mit nézni, híres is, szép is, meg aztán ott van a Trónok harca, amiről én semmit nem tudok, így hát nem is tudom értelmezni az ilyen témájú boltokat a városban.
Majd ha egyszer végzek a végeláthatatlan mennyiségű ötletem megvalósításával, eskü, megnézem az összes filmet és sorozatot, amit kihagytam az elmúlt 40 évben.
Először egy balkáni körúton koptattuk Dubrovnik márvány utcáit, így most már csak visszajöttünk, „mellékesen” itt is jártunk címszóval. Horvátország nem tartozik a kedvenceim közé és meghagyom az imádatát azoknak, akik csak eddig merészkednek szeretett hazájuktól. Végülis, tenger van itt is, a nap is többet süt, nincs is messze és még repülni sem kell több órát, elég behuppanni a kocsiba, vezetni pár órát és már itt is vannak, így fordulhatott elő, hogy 2024-ben is rekordot döntött az itt nyaraló magyarok száma.
Aztán mostanában Magyarország annyit drágult, hogy egyre többen vesznek itt maguknak ingatlant, amibe a jobb és nyugodtabb élet reményében még be is költöznek, állandóra. Nem tudom mi lesz az országgal, ha már a nyugdíjasok is elhúzzák a csíkot mert elegük van az állandó félelemkeltésből, az egekbe szökő inflációból, és szélesebb körben is elterjed, hogy máshol tényleg jobb. Persze erre habzó szájjal fogja üvölteni aki még életében nem járt külföldön, vagy utoljára 50 éve, hogy „ez nem igaz, és Magyarország a létező helyek legjobbja”. De elég csak beírni a gugliba, hogy ingatlanvásárlás Horvátországban és már adja is a több tucat eredményt.
Szóval Dubrovnik és Horvátország egyre népszerűbb. Nem csodálom, tényleg gyönyörű hely és a magyar szemnek különösen kedves pálmafák is vígan éldegélnek errefelé a napsütésben.
Az éttermek is remek színvonalúak, az árakról ne is beszéljünk. Azok már jóval a német szint fölött vannak, így egy egyszerű 2 cappuccino, egy víz, narancslé kombóért az egyik helyen 16 eurót fizettünk. Hogy mi kerül 6400 Forintba ezen a „hatalmas” mennyiségű folyadékon, nem tudom, de itt 25% az ÁFA, összehasonlításként Németországban 7% és az éttermekben (mostanában emelték fel) 19%. Tehát arról lehet szó, hogy „a turista úgyis megfizeti ha már eljött idáig”.
De az is lehet, hogy csak mi nem voltunk résen és menő helyre ültünk be, ami könnyen lehet. Szép volt a kilátása.
A hely népszerűségét mutatja, hogy nem tudtam úgy fotózni, hogy ne legyen rajta senki, pedig novemberben voltunk itt. A fenti kép is érdekesebb lett volna, ha látszik maga az utca alja is, de ha szemfüles vagy, akkor észreveszed, hogy a kép alján bizony hatalmas tömeg hömpölyög. Nem is akarom elképzelni, mi lehet itt a fő-fő-csúcsszezonban.
Menedéket most is a templomok nyújtottak. Sokban kordonok voltak, „ne mennyé’ má’ be hülye turiszt!” de volt olyan is, ahol lehetett ücsörögni. Ez nekem mindig bejön. A templomokban olyan jó nyugi van, és ha nem valami „híres”, útikönyvek által ajnározottról van szó, akkor a kutya sem jár ott. Ez alól kivételt képeznek az olasz templomok, mert ott a vallás és a hit még nem halt ki és járnak az emebrek templomba.
Mi volt még Dubrovnikban? Semmi említésre méltó. Remek volt az idő novemberben is, de annyira, hogy nadrágon keresztül is égetett a nap, így ki is használtam az alkalmat.
Még mindig nem értem, miért jó nyáron, 40 fokban róni a szűk utcákat vagy perzselődni a tengeraprton.
Ugyanehhez az úthoz kapcsolódik Kotor, Zante és Korfu is, a többi helyről meg lusta voltam írni. Ilyen is van. (Igyekszem majd nem elfelejteni belinkelni ezeket.)
Az összes meglátogatott hely közül nekem még mindig Kotor jön be, az az egyik legszebb hely a világon.
