Elég nehéz úgy meglepni valakit, ha semmilyen elvárásai nincsenek. Egyiptom csakúgy, mint Szaúd-Arábia teljesen tiszta lappal indult nálam. Nulla fogalom, nulla elvárás.
Jártam már elég sok arab országban, Egyiptomra meg kíváncsi voltam, miért rajong érte olyan sok ember. Hát, megtudtam.
Egyiptom sem egy aprócska ország, laknak benne 130 millióan és mind rohan valahova, mind el akarnak adni valamit. Mindegy mit, csak pénz legyen belőle. Sok. Jó sok.
Igen, ez egy általánosítás, de valahogy ez jött le. Ami máshol működik automatikusan, ingyen, azért itt pénzt kérnek. Mindenért. Akkor okozol örömet, ha sikerül téged alaposan átbaszni, és minél jobban, annál inkább nagyobb az öröm a másik oldalon. Mondják hogy azért mert nagy a szegénység, meg a válság.
Nem, én nem vettem semmit, ezt leszögezhetjük.
Az idegenvezetőnk az első és legfontosabb tudnivalók között hívta fel arra a figyelmünket, hogy senkivel ne próbáljunk meg üzletelni, ne vegyünk semmit, vagy ha igen, akkor hívjuk oda, hogy segítsen. Nem azért mert ő beszél arabul, hanem azért mert feketeöves átbaszókkal állunk szemben, főleg a piramisok mellett.
Engem érdekel a történelem, de a kövek nem igazán tudnak lekötni. Nem érdekelt Stonehenge, nem érdekelt az ókori Róma, és tökéletesen hidegen hagynak a piramisok is. Persze hallottam én is a spekulációkat, hogy hogyan és miért keletkeztek, természetesen ufóknak készült leszállópályák, vagy egyéb elképzelések.
Kairó hatalmas és roppant koszos. Én jártam már néhány kétes helyen, de egy erős mezőnyben győzni az már valami. Itt nem Kairó csilivili belvárosáról, a turistásabb részekről van szó, hanem arról, hogy a külvárosban akkora a dzsuva és olyan mennyiségű a szemét, hogy az valami elképzelhetetlen (volt számomra eddig). Láttam olyat is, hogy egy “téren” (értsd: több ház közötti beépítetlen terület) volt egy akkora domb háztartási szemétből, hogy egy kecskenyáj legelészett rajta. Szóval nem kispályásan dzsuvás a hely. De oké, a turistaközpontok biztos pöpecek meg a gazdagoknak most épülő magas fallal ellátott negyedek is valószínűleg nem ilyenek. Lehet ott minden, mi szem-szájnak ingere, de a szegényebb negyedekben erősen pislogtam.
Na szóval a hosszas fikázás után visszatérek arra, hogy mi is volt, mit láttunk Kairóban.
Először a citadellát néztük meg, azon belül is a mecsetet. Meglepően szép volt és gondozott a környezete. Jó, nyilván ha tudják, hogy oda milliónyi turista érkezik és ha ott sincs majdnem tökéletes rend és tisztaság, akkor a nyugati turista nem azt fogja figyelni, ami szerintük a lényeg, hanem a szemétkupacokat fotóznák. És igazuk van.
Az idegenvezetőnk kifejezetten érdekeseket mesélt a mecsetről és a vallásukról, roppant hálás vagyok neki az információkért.
A mecset előtt van egy tágas tér, ahonnan remekül rálátni a városra. Ha még nem tudod az infót, akkor Kairó sem egy pici zsákfalu, mert 35 millióan lakják. Az idegenvezetőnk szerint minden 25 másodpercben születik egy új egyiptomi. A nő szerint akkor lesz ott (is) változás, ha kihaltak az öregek, akik a jelenlegi rendszert fenntartják. Vannak még hasonló helyek a világon, azt hiszem.
Ui. lesznek még képek, csak épp úton vagyok és lassú a net)
Második megállónk a Nílus partja volt. Hozzáteszem, hogy nekem igen régóta bakancslistás egy Nílusi hajóút, szóval most megkaptam. Szerencsére csak ennyit specifikáltam magamnak, így a bakancslista kipipálva ilyen szempontból. Mármint azért még maradt rajta milliónyi hely, de mínusz egy meglátogatandó vagy kipróbálandó van rajta.
A Nílus meglepően széles volt ott, ahol hajóztunk rajta. Mondom ezt úgy hogy már vagy tíz éve azt olvastam, hogy ez a folyó nem éri el a tengert mert Kairó egyszerűen kiszippantja a vizét. Mondjuk ezt az infót majd még lecsekkolom.
A Nílusi hajóút úgy történt, hogy a hajón kaját is kaptunk és rendes, turizmusból ötösre vizsgázó diák módjára mindent kitaláltak, hogy szórakoztassanak minket mert volt ott dervis meg hastáncos lány is. Szóval nagyon tízpontos volt a dolog.
Lakmározás után mentünk a piramisokhoz. Még odafelé kitárgyaltuk a vezetőnkkel, hogy akarunk-e a piramisba bele is menni vagy megelégszünk a kívülről megtekintéssel, illetve hogy akarunk-e tevegelni.
Nekem már volt egy tevés kalandom vagy 20 éve és az annyira emlékezetesre sikeredett, hogy köszönöm, nem szeretnék újra tevén ülni egészen addig, ameddig az egyhetes sivatagi tevegelésre nem megyünk majd egyszer. Oké, lehet rövidebb is, de ezek a “gyere, ülj a tevére és mehetsz vele 20 centit”…. annak semmi értelme szerintem. Szóval én csak figyeltem a többieket meg a tevehajcsárokkal társalogtam.
Nem volt nálam se táska, sem semmi így nem tekintettek prédának meg azért persze mondtam is, hogy nincs nálam semmi pénz. Egy meleg világosbarna szemű tevehajcsárral beszélgettem is egy kicsit a tevék táplálkozásáról meg arról, hogy a teve szerinte milyen okos és kedves állat. Mondjuk nekem a tevés kalandom után egy csöppet más a véleményem, de biztos a tevék is olyanok, mint a kutyák meg a macskák, hogy mindegyiknek van személyisége.
Szóval azt mondta a tevehajcsár, hogy a teve hetente egyszer eszik és kétszer iszik. Takarékos állat, ahogy a gyerek mondta. Megtudtam azt is, hogy a teve pont úgy működik, mint a tehén: kérődzik. Eddig nem tudtam elképzelni mi az ördögöt rág a teve, amikor nem is evett semmit, de ezek szerint úgy működik a dolog, hogy az egyik gyomrából felöklendezi a kaját amit újra megrág és lenyel. Okosodtam. Ha már a táplálkozásnál tartunk: a kutya az iszlám szerint tisztátalan állat (vagy mi) így Szaúd-Arábiában nem is láttam egyet sem, még sétáltatott példányt sem, míg Kairóban annyi kóborkutyát láttam, mint sehol máshol. Mit esznek ezek a kutyák? Merthogy nagyon gebék sem voltak. És nem, nem az a válasz, hogy biztosan a turisták etetik őket. Nem. Még nem láttam ilyet, szóval elmesélem. A kutyák lószart esznek. A lócitromból falatozzák ki a ki tudja mit mert ugye a ló nem húsevő állat. Szóval nem értettem és nem hinném el, ha nem a saját szememmel láttam volna.
De kanyarodjunk vissza a piramisokhoz meg a Szfinxhez. Értem én, hogy marha régi a hely meg a sivatagban van, de ha ott is lenne egy Mészáros Lőrinc, egész biztosan kapna az alkalmon hogy jó pénzért felújítsa a helyet és a mai kornak megfelelővé tegye. Nem a piramisokat, hanem a környezetet. Hogy ne kelljen például a Szfinxhez a turistáknak egy kőből épült kerítésen átmászni oda-vissza. Micsoda hülyeség már ez, nem?
És mászik át mindenki a kerítésen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Oké, ez Egyiptom.
Ezek voltak legérdekesebb kalandjaink Egyiptomban.
Szóval az van, hogy Egyiptom turistás részei még elfogadhatóak, de ha az ember egy kevésbé népszerű helyre megy, akár egy utcára a turistás „csúcsfejektől” akkor ott bizony már a pokol uralkodik. Viszont az ország valóban olcsó és ez nyilván vonzóvá teszi sok külföldi szemében.
Hát, Egyiptom az az ország, ahova akkor megyek, ha fizetnek érte.
Megsúgom, hogy egy olyan ország van, ahova nem szívesen megyek: Románia. Vagyis mostmár kettő. Románia és Egyiptom.
Lőttem egy csomó szerintem érdekes képet, beteszem őket ide és kommentálom.