Elég nehéz úgy meglepni valakit, ha nincsenek semmilyen elvárásai. Egyiptom, csakúgy, mint Szaúd-Arábia, teljesen tiszta lappal indult nálam: nulla fogalom, nulla elvárás.
Jártam már sok arab országban, és Egyiptomra is kíváncsi voltam, hogy megtudjam, miért rajong érte olyan sok ember. Hát, megtudtam.
Egyiptom sem egy aprócska ország: 130 millióan laknak benne, és úgy tűnt, mindenki rohan valahova, miközben el akar adni valamit. Mindegy, mit, csak pénz legyen belőle. Sok. Jó sok.
Igen, ez általánosítás, de valahogy ez volt az első benyomásom. Ami máshol automatikusan, ingyen működik, azért itt pénzt kérnek. Mindenért. Akkor okozol igazán örömet, ha sikerül téged alaposan becsapni, és minél jobban, annál nagyobb az elégedettség a másik oldalon. Mondják, hogy ez a szegénység és a válság miatt van.
Nem, én nem vettem semmit – ezt leszögezhetjük.
Az idegenvezetőnk az első és legfontosabb tudnivalók között hívta fel a figyelmünket arra, hogy senkivel ne próbáljunk üzletelni, ne vegyünk semmit, vagy ha mégis, hívjuk oda őt, hogy segítsen. Nem azért, mert ő beszél arabul, hanem mert feketeöves átbaszókkal állunk szemben, különösen a piramisok környékén.
Érdekel a történelem, de a kövek önmagukban nem kötnek le. Nem érdekelt Stonehenge, nem érdekelt az ókori Róma, és a piramisok is hidegen hagynak. Persze hallottam a spekulációkat arról, hogyan és miért keletkeztek: természetesen ufóknak készült leszállópályák, vagy egyéb elképzelések.
Kairó hatalmas és elképesztően koszos. Jártam már kétes helyeken, de hogy valaki egy ilyen erős mezőnyben „győzzön,” az már valami!
Most nem Kairó csilivili belvárosáról vagy a turistásabb részekről beszélek, hanem arról, hogy a külvárosokban akkora a dzsuva és olyan mennyiségű a szemét, ami számomra eddig elképzelhetetlen volt. Láttam például egy „teret” (értsd: több ház közötti beépítetlen terület), ahol egy hatalmas halom háztartási hulladék tetején kecskenyáj legelészett. 😀
Szóval nem kispályásan dzsuvás a hely. Persze lehet, hogy a turistaközpontok makulátlanok, és a gazdagok számára épülő magas fallal elkerített negyedek sem ilyenek. Ott valószínűleg minden van, ami szem-szájnak ingere, de a szegényebb városrészekben bizony erősen pislogtam. (Olvasd el azt a poszot is, amikor végighajózunk a Szuezi-csatornán.)
Na, szóval a hosszúra nyúlt panaszáradat után visszatérek arra, hogy mit is láttunk Kairóban.
Először a Citadellát néztük meg, azon belül is a mecsetet. Meglepően szép volt, és gondozott a környezete. Nyilván, ha tudják, hogy oda turisták milliói érkeznek, és ha ott sincs rend és tisztaság, a nyugati látogatók nem azt figyelnék, amit szerintük kellene, hanem a szeméthalmokat fotóznák – és igazuk lenne.
Az idegenvezetőnk kifejezetten érdekeseket mesélt a mecsetről és a vallásukról, ezért nagyon hálás vagyok neki.
A mecset előtt van egy tágas tér, ahonnan remek kilátás nyílik a városra. Ha még nem tudnád: Kairó sem egy kis zsákfalu, ugyanis 35 millióan lakják. Az idegenvezetőnk szerint minden 25 másodpercben születik egy új egyiptomi. Szerinte akkor lesz változás (ott is), ha kihalnak az idősebb generációk, akik a jelenlegi rendszert fenntartják. Azt hiszem, hasonló helyek máshol is léteznek a világon.
Második megállónk a Nílus partja volt. Hozzáteszem, hogy nekem igen régóta bakancslistás egy Nílusi hajóút, szóval most megkaptam. Szerencsére csak ennyit specifikáltam magamnak, így a bakancslista kipipálva ilyen szempontból. Mármint azért még maradt rajta milliónyi hely, de mínusz egy meglátogatandó vagy kipróbálandó van rajta.
A Nílus meglepően széles volt ott, ahol hajóztunk rajta. Mondom ezt úgy hogy már vagy tíz éve azt olvastam, hogy ez a folyó nem éri el a tengert mert Kairó egyszerűen kiszippantja a vizét. Mondjuk ezt az infót majd még lecsekkolom.
A „Nílusi hajóút” úgy történt, hogy a hajón kaját is kaptunk és rendes, turizmusból ötösre vizsgázó diák módjára mindent kitaláltak, hogy szórakoztassanak minket mert volt ott dervis meg hastáncos lány is. Szóval nagyon tízpontos volt a dolog.
Lakmározás után mentünk a piramisokhoz. Még odafelé kitárgyaltuk a vezetőnkkel, hogy akarunk-e a piramisba bele is menni vagy megelégszünk a kívülről megtekintéssel, illetve hogy akarunk-e tevegelni.
Nekem már volt egy tevés kalandom vagy 20 éve és az annyira emlékezetesre sikeredett, hogy köszönöm, nem szeretnék újra tevén ülni egészen addig, ameddig az egyhetes sivatagi tevegelésre nem megyünk majd egyszer. Oké, lehet rövidebb is, de ezek a “gyere, ülj a tevére és mehetsz vele 20 centit”…. annak semmi értelme szerintem. Szóval én csak figyeltem a többieket meg a tevehajcsárokkal társalogtam.
Nem volt nálam se táska, sem semmi így nem tekintettek prédának meg azért persze mondtam is, hogy nincs nálam semmi pénz.
Egy meleg világosbarna szemű tevehajcsárral beszélgettem is egy kicsit a tevék táplálkozásáról meg arról, hogy a teve szerinte milyen okos és kedves állat. Mondjuk nekem a tevés kalandom után egy csöppet más a véleményem, de biztos a tevék is olyanok, mint a kutyák meg a macskák, hogy mindegyiknek van személyisége.
Szóval azt mondta a tevehajcsár, hogy a teve hetente egyszer eszik és kétszer iszik. Takarékos állat, ahogy a gyerek mondta. Megtudtam azt is, hogy a teve pont úgy működik, mint a tehén: kérődzik. Eddig nem tudtam elképzelni mi az ördögöt rág a teve, amikor nem is evett semmit, de ezek szerint úgy működik a dolog, hogy az egyik gyomrából felöklendezi a kaját amit újra megrág és lenyel. Okosodtam.
Ha már a táplálkozásnál tartunk: a kutya az iszlám szerint tisztátalan állat (vagy mi) így Szaúd-Arábiában nem is láttam egyet sem, még sétáltatott példányt sem, míg Kairóban annyi kóborkutyát láttam, mint sehol máshol. Mit esznek ezek a kutyák? Merthogy nagyon gebék sem voltak. És nem, nem az a válasz, hogy biztosan a turisták etetik őket. Nem.
Még nem láttam ilyet, szóval elmesélem: a kutyák lószart esznek. A lócitromból falatozzák ki a ki tudja mit mert ugye a ló nem húsevő állat. Szóval nem értettem és nem hinném el, ha nem a saját szememmel láttam volna.
De kanyarodjunk vissza a piramisokhoz meg a Szfinxhez. Értem én, hogy marha régi a hely meg a sivatagban van, de ha ott is lenne egy Mészáros Lőrinc, egész biztosan kapna az alkalmon hogy jó pénzért felújítsa a helyet és a mai kornak megfelelővé tegye. Nem a piramisokat, hanem a környezetet. Hogy ne kelljen például a Szfinxhez a turistáknak egy kőből épült kerítésen átmászni oda-vissza. Micsoda hülyeség már ez, nem?
És mászik át mindenki a kerítésen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Oké, ez Egyiptom.
Ezek voltak legérdekesebb kalandjaink Egyiptomban.
Szóval az van, hogy Egyiptom turistás részei még elfogadhatóak, de ha az ember egy kevésbé népszerű helyre megy, akár egy utcára a turistás „csúcsfejektől” akkor ott bizony már a pokol uralkodik. Viszont az ország valóban olcsó és ez nyilván vonzóvá teszi sok külföldi szemében.
Hát, Egyiptom az az ország, ahova akkor megyek, ha fizetnek érte.
Megsúgom, hogy egy olyan ország van, ahova nem szívesen megyek: Románia. Vagyis mostmár kettő. Románia és Egyiptom.
