Hát…. És itt megint erőteljesen láthatóak a különbségek a magyar és a német gondolkozás, hozáállás között.
Az iskola frissen felújított szárnyába kaptunk meghívást két héttel ezelőtt a szülői értekezletre. Kívülről semmi extra az épület, de belülről nincs benne semmi a magyar iskolák szürkeségéből, merevségéből, embertelenségéből. Van viszont színes lépcső, a falakon tök kreatív falragaszok lépcsőn felmenő kutyával, virágot szagoló lánnyal, stb.
A terem, ahova kellett mennünk szintén igen kreatív: voltak szabálytalan alakú, de összetolható lila asztalok, kényelmes, zöld műanyag székek, piros, narancssárga falak, meg térképek és fogalmak felragasztva, mint például fogasztói társadalom, modern gyarmatosítás.
UPDATE: azóta kiderült, hogy akkora szerencse ért minket, hogy a gyerek ide járhatott…
Ezt olvassátok el feltétlen!
A berlini iskola, ahol a diákok maguk rakják össze az órarendjüket és a legfontosabb tantárgy, hogy találjanak egy kihívást maguknak
Itt olvashatsz a tanításról, hozzáállásról bővebben.
Egy körben helyezték el a székeket, körülbelül húszat. Szállingóztunk befelé, de egy idő után feltűnt, hogy túl sok a láthatóan német személy. Ők a szülők nélkül itt élő diákok német „anyukáik”, de ott volt az összes tanár aki a gyerekeket tanítja, tanította és tanítani fogja a jövőben, plusz az igazgató asszony.
Az értekezlet angol, német, török és farszi nyelven zajlott, a legjobbakat egy afgán apuka mondta. Nagyon érdekes volt egy más kultúrából érkező szülő gondolatait hallani és megismerni!
A táblára felírták a napirendet ami 6 pontból állt, majd az egyik tanár behozott egy csomó gyömölcsöt, vizet, poharakat és letette a kör közepére, hogy mindenki hozzáférjen.
Számomra az egészből a legmeglepőbb az volt, hogy minden szülőt megkérdeztek, hogy mi a pozitív és a negatív tapasztalata az iskoláról, mit javítana és hogyan, láthatóan minden javaslatnak örültek. Ilyen miért nincs Magyarországon??? Ezeket a javaslatokat mind leírták külön-külön nagy lapokra és letették a kör közepébe, hogy mindenki láthassa.
Az általános javaslat az volt, hogy legyen több elmenés az iskolából (eddig körülbelül heti 1 alkalommal volt valamiféle program) illetve hogy a pénteki fórumokat valahogy gyakoribbá kellene tenni mert mindenkinek nagyon hasznosak amiket ott tanulnak egymástól a gyerekek. Vallás, politika, ételek, szokások, földrajz, zene, minden volt ezeken a péntekeken amikor az aulában összegyűlt az iskola összes diákja és tanára, hogy megnézzék az épp „ügyeletes” osztály előadását, vagy épp milyen projekttel készültek. A jövőben ez nem csak pénteken lesz. 🙂
A másik meglepő dolog volt, hogy a tanárok minden szülővel beszéltek egyesével, de már a nagy megbeszélés közben is kiemeltek egy-egy diákot a legjobbak és a nehezebben haladók közül. Az én gyerekemet nagyon megdicsérték, főleg a matematikai, logikai képességeit. (Mindig is tudtuk, hogy egy zseni, de ezt sajnos Lárvanéni -a magyar matektanár- csak azzal tudta díjazni, hogy meg akarta buktatni, illetve, hogy azt verte a gyerek fejébe, hogy ő egy seggfej aki semmire nem fogja vinni)
De nézzük sorban a véleményeket:
1: büszkék arra (!!!) hogy a gyerek náluk tanul, remélik marad továbbra is náluk mert hihetetlenül tehetséges, egy áldás számukra, hogy ilyen tehetséget kaptak az iskolába!
2: a matektanár szerint a gyerek matekból a saját évfolyama előtt 3-4 ÉVVEL előrébb jár. Olyan lelkesedéssel, örömmel és büszkeséggel beszélt róla, hogy hazafelé sírtam örömömben. Javasolják neki a valamilyen mérnöki pályát mert tapasztalataik szerint simán menne neki, külön kiemelték, hogy hihetetlenül jó a memóriája és a logikai képességei kiemelkedőek.
3: kiemelték, hogy németből úgy is jól halad, hogy otthon elő sem veszi a cuccát. Ezt tudtuk, mert rohadtul lusta a gyerek 😀 Ugyanez volt az angollal, azt is a gakorlatban tanulta meg, ma meg folyékonyan beszél.
Lényeg az, hogy a magyar oktatással szemben itt nem azt csinálják, hogy mindenből mindenkinek azonos szinten kell lennie, amennyiben nem éri el vagy fölötte teljesít, akkor azt szépen „lenyesegetik” mert nehogymár’ többet tudjon az a hülye gyerek, hiszen csak 13 éves… hanem az erősségeit igyekeznek tovább erősíteni.
Külön kiemelték, hogy mivel ilyen tehetséges, a jövőben különösen támogatni fogják!
Hát, így is lehet. 🙂
Köszönöm a berlini iskolának ezeket a kellemes élményeket!
