Pico szigetén töltött majdnem egy hónapunk alatt természetesen nem maradhatott ki a környező szigetek felfedezése sem. Az Azori-szigeteken a kompjáratok decemberben nem közlekednek olyan gyakran, és nem is mindenhová, de a „háromszög szigetek” (Pico, Faial és São Jorge) között még így is van összeköttetés.
Első kirándulásunk Faial szigetére vezetett. Reggel elautóztunk Madalena kikötőjébe, ahol megvettük a jegyeket a kompra. A jegypénztár mellett van egy bár, ahol meglepően jó ételeket lehet kapni – ha arra jártok, érdemes kipróbálni a tonhalas szendvicset, nekem ez az egyik nagy kedvencem. A komp érkezése után az autós utasok szállhattak fel először, mi pedig gyalogosan csatlakoztunk, miután már minden jármű a fedélzeten volt.
A kompút és az első benyomások Faialról
A Pico–Faial útvonal télen kicsit kiszámíthatatlan, de szerencsére nekünk szép időnk volt. Maga az út mindössze 25 percig tart, és végig lélegzetelállító látvány tárult elénk: a mélykék Atlanti-óceán, a távolban São Jorge vonulatai, és persze a két sziget közötti óceán.
Faialra érkezve végre élőben is láthattam a híres faiali kikötőt. Ez nemcsak egy egyszerű kikötő, hanem egyfajta szabadtéri galéria is. A világ minden tájáról érkező vitorlázók hagynak itt egy-egy festményt a móló kövein, mielőtt továbbindulnának az Atlanti-óceán hátralevő részén. A legenda szerint ez szerencsét hoz az átkeléshez, ezért szinte minden hajós otthagyja a saját nyomát. A festmények között vannak művészien kidolgozott alkotások és egyszerűbb, gyorsan felskiccelt üzenetek is. A színes falfirkák és emlékek igazi világjáró hangulatot kölcsönöznek a kikötőnek, amely így egy kicsit múzeum, egy kicsit történelemkönyv és egy kicsit bohém művésztelep is.
A faiali kikötő egyébként fontos megállóhely az Atlanti-óceánt átszelő hajósok számára, és évek óta a világ egyik legismertebb vitorlásközpontjaként tartják számon. Ha itt jársz, érdemes időt szánni rá, hogy végigsétálj a mólón és felfedezd a történeteket, amelyeket a festmények elmesélnek.
Ebéd egy golfpályánál – véletlen felfedezés
Mivel már dél körül járt az idő, első dolgunk volt egy ebédelőhelyet találni. Nem pont ilyet kerestünk, de végül egy golfpálya melletti önkiszolgáló étteremben kötöttünk ki – és egyáltalán nem bántuk meg. Az Azori-szigeteken rengeteg olyen étterem van, ahol fix áron lehet enni, amennyit csak szeretnénk. Általában 12-14 euróba kerül egy főre, hétvégén kicsit drágább, mert akkor bővebb a választék, például tenger gyümölcsei és édességek is vannak.
Az ételek finomak voltak, a kilátás pedig lenyűgöző – golfpálya, óceán, dombok, minden egyben. Ez az a fajta hely, ahol az ember leül, eszik egy jót, és közben teljesen megfeledkezik az időről.
A vulkán
Ebéd után folytattuk az utunkat a vulkán felé. Faial egyik különlegessége, hogy itt 1957-58-ban történt egy vulkánkitörés, amely szó szerint megnövelte a szigetet – az óceánból egy új félsziget emelkedett ki. A vulkán hónapokig aktív maradt, és a kitörést folyamatos földrengések kísérték, amelyek jelentős károkat okoztak a szigeten. Több száz embernek kellett elhagynia az otthonát, sokan közülük végül az Egyesült Államokba emigráltak. A vulkáni hamu betakarta a környező területeket, és jelentősen megváltoztatta a tájat, a helyi gazdaságra pedig komoly hatással volt – az ingatlanárak csökkentek, és egy időre Faial elnéptelenedése is megindult.
A látogatóközpontban rengeteg érdekes információt találtunk erről, és a helyszínen állva tényleg elképesztő belegondolni, hogy itt nem is olyan régen még forró láva ömlött a vízbe.
Az Azori-szigetcsoport az Atlanti-hátság mentén fekszik, amely a Föld egyik legaktívabb tektonikai zónája. A földrengések is gyakoriak, különösen São Jorge és Terceira környékén, ahol az elmúlt évtizedekben több komoly rengés is pusztított. Ennek ellenére az itt élők hozzászoktak ehhez a természetes jelenséghez, és a modern építési szabványokkal igyekeznek minimalizálni a kockázatokat.
A szigeten haladva egyre inkább feltűnt, hogy a települések elrendezése más, mint Pico-n: itt mintha egy főút köré szerveződne minden, a házak is ehhez igazodnak. A mellékutak viszont fantasztikusak – erdőkön, dombokon keresztül visznek.
Faial városiasabb oldala – egy modern kórház és egy meglepően jó bolt
Faial történelmileg mindig is gazdagabb volt Pico-nál, ami ma is érezhető. Itt például van egy modern kórház, ami annyira jól felszerelt és korszerű, hogy szinte meglepő egy ilyen kis szigeten. Az Azori-szigetek egészségügyi ellátottsága a portugál rendszer része, így a lakosok és látogatók is hozzáférhetnek az állami egészségügyi szolgáltatásokhoz. Faial kórháza sürgősségi ellátást, járóbeteg-rendeléseket és alapvető sebészeti beavatkozásokat is biztosít, de a bonyolultabb műtétek és szakorvosi kezelések esetén a beteget gyakran a kontinentális Portugáliába vagy São Miguel szigetére szállítják.
Az Azori-szigetek földrengésveszélyes terület, ezért az egészségügyi intézmények földrengésbiztosan épültek, és a személyzet rendszeresen vesz részt katasztrófavédelmi képzéseken, hogy egy esetleges természeti katasztrófa esetén gyorsan tudjanak reagálni. A kórház annyira modern és jól karbantartott volt, hogy első pillantásra akár egy bevásárlóközpontnak is hihettem volna. Aztán persze eljutottunk egy igazi plázába is – ez nem több szintes, hanem földszintes, de teljesen jól felszerelt. Külön meglepetés volt egy olyan élelmiszerbolt, amely ugyanahhoz a lánchoz tartozik, mint Pico-n, de valamiért itt sokkal jobb volt a kínálat.
Horta
Horta, Faial szigetének fővárosa, egy bájos, történelmi kikötőváros, amelyet a világ minden tájáról érkező tengerészek és turisták egyaránt kedvelnek. A város híres a festői óceánparti sétányáról, a macskaköves utcáiról és a színes, portugál csempékkel díszített házairól. Az egyik legikonikusabb hely a híres Peter Café Sport, amely több mint egy évszázada szolgálja a hajósokat – itt érdemes megkóstolni az Azori-szigetek híres gin tonicját. A mondás szerint, ha Hortában jársz, és nem voltál a Peter Café Sport-ban, akkor nem is jártál itt. Bár nem egy luxus hely, mégis ikonikus, és minden tengerésznek kötelező megállóhelye, legyen szó egy gyors frissítőről vagy egy hosszabb beszélgetésről a világ különböző pontjairól érkező utazókkal. Ha Hortában jársz, ne hagyd ki a Santa Cruz erődöt és a történelmi városházát sem. A település kulturális élete pezsgő, gyakran szerveznek helyi fesztiválokat, piacokat és kiállításokat. A város kikötője, amely a világ egyik legismertebb vitorláskikötője, igazi tengeri találkozóhely, ahol a hajósok és világutazók történetei keverednek a sós tengeri szellővel.
Aranyzászlós tengerpart
Kirándulásunk utolsó állomása a tengerpart volt. Faialnak van egy aranyzászlós partja, ami a legjobb minősítést jelenti – és valóban, a hely csodálatos volt. A sziget partvidéke változatos: vannak fekete homokos strandok, aprókavicsos partszakaszok és meredek, sziklafalakkal határolt öblök is. A legnépszerűbb strandok közé tartozik a Praia do Almoxarife, amely finom vulkanikus homokkal és nyugodt vízzel csábítja a fürdőzőket, valamint a Praia Norte, amely a vadabb, drámaibb partvonaláról híres. Nem fürödtünk, de leültünk a homokban és csak néztük az óceánt, miközben a hullámok monoton hangja és a sós levegő teljesen magával ragadott. A tengerparti szellő friss volt, de kellemes, és a látvány önmagában is megérte a látogatást.
Este visszamentünk a kikötőbe, majd a komppal visszatértünk Pico-ra. Egy nap Faialon nem elég mindenre, de tökéletes volt arra, hogy egy kicsit belelássunk a sziget hangulatába. Ha valaha az Azori-szigeteken jártok, ezt a háromszög kompjáratot mindenképp érdemes kihasználni – még télen is!
