Az első norvégiai megállónk Flåm-ban volt, amely egy fjord végében fekszik. Éjszaka vagy hajnalban érkeztünk meg, de igazából semmit nem láttam addig, amíg reggel fel nem mentem a hajó 15. emeleti büféjébe és el nem kezdett egy picit világosodni.
Ez a büfé hatalmas: mintegy 150 méter hosszú két oldalon, plusz a hajó teljes szélessége, így összesen 340-350 méteres lehet. Széles, tágas tér, ahol rengeteg ember elfér, és ennek megfelelően az választék is egész jó. Nem nagyon jó mert hiába van kitéve százféle étel, ha minden nap ugyanaz van, pár nap után elég unalmas tud lenni.
Pékáruk, kenyérfélék, pirítósok, tojásos ételek – rántották, főtt tojások –, felvágottak, lekvárok, joghurtok, sajtok, gyümölcsök, zöldségek, amit csak el tudtok képzelni. A hajó tatjában pedig minden reggel egy hondurasi fiú sütötte a friss rántottákat, így ha valami személyre szabottat kértünk, ő szívesen elkészítette.
Ahogy reggeliztem, és lassan világosodni kezdett, szép lassan kibontakozott előttem a táj – hatalmas hegyek vettek körül. A látvány lenyűgöző volt! Norvégia különleges ország, több mint 185 darab, 2000 méternél is magasabb hegye van.
Előzetesen próbáltam szervezni a programot, de nem igazán sikerült. A híres Flåm-vonatra például nem vettem előre jegyet, mert elsőre nagyon drágának találtam. Viszont amikor megérkeztem, és megláttam a hely szépségét, a magas hegyekről alázúduló vízeséseket, úgy éreztem, mindent meg kell itt néznem.
Flåm egy aprócska falu, alig két-háromszáz lakossal, de a hajónkkal több mint 6500 vendég érkezett. Persze sokan különböző kirándulásokra fizettek be, így a tömeg eloszlott, nem egyszerre zúdult erre a kis falura.
Reggeli közben észrevettem valamit: Norvégiában az emberek rendkívül korán kelnek. Berlinben 7 óra előtt szinte senkit sem látni az utcákon, nálunk az Aldi is 9-kor nyit, de itt, Norvégiában már hajnalban égtek a lámpák a házakban, és láttam, ahogy az emberek autóba ülnek, munkába mennek. Persze ha a legközelebbi falu is másfél óra autóval, akkor ne csodálkozzunk ezen.
Amikor kiszálltunk a hajóból, az első, amit megéreztem, a friss, sűrű, tiszta levegő volt.
És az a hihetetlenül élénk zöld fű! (Itt egy élő webcam a helyről.) Aztán tovább haladva megláttam a kisvonatot és tudtam, hogy ezt muszáj kipróbálnom. Szerencsénk is volt, mert gyorsan döntöttünk: fizettünk, felszálltunk, és két perc múlva már indultunk is. Ha tököltünk volna, több órát kellett volna várnunk a következő szabad helyekre.
A kisvonat vitt minket a fjord mentén, ahol gyönyörű tájakat láttunk. Útközben angolul magyarázták, mit látunk, és bejárhattuk a környéket, láttuk a templomot, az iskolát, mindent.
Amikor visszatértünk, a híres Flåm-vasútra is vettünk jegyet. Bár a jegy fejenként 40 euróba került, és a vonatút mindössze 20 kilométer hosszú, mégis megérte minden cent. Majdnem 1000 méter magasságba mentünk föl, és a kilátás út közben felejthetetlen volt.
A vonat indulása előtt, több mint fél órával már sorban álltak az emberek. A norvégok remekül szervezték meg az utat: nem zsúfolták tele a kocsikat, így mindenki kényelmesen helyezkedhetett el, és élvezhette a kilátást. A vonat lassan haladt, mi pedig a bal oldalon ülve láttuk a vízeséseket és a magas hegyeket. Az egész táj olyan gyönyörű volt, hogy alig tudom szavakba önteni.
Útközben megálltunk egy rövid pihenőre, ahol egy „érdekes lénnyel” találkozhattunk. Amikor kiszálltunk, egy „különleges lény” jelent meg a vízesés tetején, és táncolt az zenére. (Itt nézheted meg miről beszélek.)
Visszafelé mindenki átült a vonat másik oldalára, hogy a hazafelé vezető úton a másik oldali kilátást élvezhessük. Norvégia gyönyörű.
Egy dolgot vettem a faluban: egy csodálatos rénszarvasprémet. Vastag, meleg, és teljesen más, mint a tehén- vagy birkabunda. Érezni lehet rajta, hogy különböző részei más-más típusú szőrből állnak. Gyönyörű darab, és örök emlék marad a norvégiai utazásról. Ráadásul megtudtam, hogy egy lány rénszarvasból származik, így elneveztem Ingridnek – állítólag ez a leggyakoribb norvég név.
A nap végén, miután visszatértünk a hajóra, már eléggé fáradtak voltunk, nem kellett mesélni nekünk.
