Mióta rengeteg időm van viszont nem tudunk elmenni nemhogy külföldre, de még belföldre se, nincs más hátra, mint fejlesztem a főzőtudományom. „Éljen a pandémia!”
Majdnem 40 éve főzök, amit elég durva így leírni, pedig ez az igazság. Még bőven alsó tagozatos voltam, amikor az első kreációim létrejöttek nagyanyám receptjei és tanácsai alapján. Gyorsan szögezzük le, hogy szerintem az ország egyik legjobb „szakácsnője” volt, akkor is ha csak a családnak főzött.
Én sütni tanultam meg először, mégpedig kakaós csigát és ezt a receptet turbósítottam tovább minden egyébre és bármire.
Először 8-9 évesen főztem apámnak, mégpedig spenótot. Akkor is imádtam, most is imádom, főleg fasírttal. A következő étel a paprikás krumpli volt meg a lecsó. A lecsó viszont nem volt egyszerű dolog mert 1985-ben (?) éppen hiánycikk volt a pirospaprika és ezért mindent kitaláltunk a helyettesítésére. Akkoriban a két unokatesómmal főztem délutánonként, hozzáteszem, hogy az egyikük szakács lett.
A lecsó után következett a meggyszósz, amit akkoriban imádtam, aztán valamelyik rejtélyes szervem szólt, hogy ezt nem kellene sokat ennem. Egyébként utálom a meggyet, csak szószban ettem meg.
Szóval ez az előzmény.
Tehát nagyon régen főzök viszont ritkán próbáltam csak ki új alapanyagokat és inkább a fantáziám szerint főzök és mindent és bármit is belepakolok egy kajába.
Ez egy ázsiai csirkenyárs. Itt találkoztam először azzal, hogy a csirkét simán szójaszószban és rizsecetben kell áztatni tíz percet és utána megsütni. Sózni, borsozni a végén kellett. El nem tudtam volna képzelni, hogy önmagában a szójaszósz ilyen jó ízt tud adni valaminek. A tészta az japán Udon tészta volt. A furcsa zöld izé a tésztán az pak choi.
Ez a kalács úgy készült, hogy a Lidlben gagyi minőségű tejszínt vettünk véletlenül és minden átmenet nélkül a folyékonyból a csomósba váltott, így aztán valamit ki kellett találni. Mivel szeretjük a kalácsot, csináltam egy tejszínes fonott kalácsot de úgy, hogy a szálakba tettem jó sok mákot és úgy fontam össze. Nagyon finom volt!
Ez egy görög étel. Skordalia a neve. Krumpli az alapja, amit pirított dióval, citrommal, fokhagymával, citromlével és alaplével egy botmixer segítségével pürésítettem. A zöldségek mellette sütőben sültek. Isteni volt!
Ez annak az eredménye, hogy néha rámjön, hogy mindenképp sütni akarok valamit. Szerintem nem volt különösebben jó. Eleinte szív alakúra akartam, aztán rájöttem, hogy tök mindegy, úgyis megesszük. 😀
Ez egy mustáros majonézes tojás és krumpli megszórva oreganóval. Szerintem jó volt.
Ez az étel is az egyszerűségével hódít. Egy nagyon finom marhahusit használtam, hozzá a krumplit előfőztem, a paprikát, hagymát, paradicsomot feldaraboltam és kicsit meggrilleztem őket, majd kaptak egy kis szójaszószt. Ennyi. Korianderrel van megszórva. Finom volt!
Ez a világ legfinomabb köftéje humusszal és vegyes salátával. A humuszba jó sok citromot tettem és a köfte husijába pedig két evőkanál áztatott zsemlemorzsa került. Nagyon jó volt!
Ez megint Udon tészta, de hozzá brokkoli, gomba és hagyma volt keverve. Jól nézett ki és nagyon finom volt!
Ez itt fönt megint egy olyan torta, amit muszáj volt megsütnöm. Alapvetően egy répatorta, amin jó sok tejszínhab van. Azért van rajta tejszínhab mert véletlenül túl korán vettük ki a sütőből és a közepe még nem volt átsülve, így vissza kellett tenni félbevágva ami miatt meg nyilván kiszáradt, így az a megoldás született, hogy majd a tejszínhab megoldja a problémát. És valóban! Extra finom volt!
Quiche karamellizált hagymával. Valami isteni volt, akkor is, ha nem olyan csábító a fotón. A tölteléke az túró, tojás, sajt, tejföl, rozmaring és szalonna volt összekeverve, erre jött a karamellizált hagyma. Jajj, de jó volt!
Nem emlékszem mi volt ez, csak arra, hogy jó volt.
Ujjujjujjujjjj Ez annak az esete, amikor megismered, hogy más nemzet hogyan készíti azt az ételt, amit te már zsenge korod óta eszel. Ez a palacsinta kinézetű palacsinta tejszínnel készült és a tésztájába narancsreszeléket és narancslevet tettem. A tölteléke joghurt volt cukorral és narancsreszelékkel összekeverve. A gyümölcs meg simán gyümi volt mellette. Nagyon finom volt!
Ez édeskömyénes, répás, csicseriborsós, kakukkfüves paradicsomos egytálétel csirkehusival. Ez nem ízlett.
Pak choi leves. Nem mondom, hogy a kedvencem lesz. Üvegtészta volt még benne a kókusztejen és a csirkén kívül.
Ez egy tejszínes túrós epertorta. Annyira sem tudtuk kivárni az elkészültét, hogy kicsit megszívja magát a piskóta. Jó volt.
