Fülek egy cuki kisváros Szlovákiában, közel a magyar határhoz, ahova azért szoktunk menni mert ott olcsóbban tudunk bevásárolni, ráadásul jobb minőséget kapunk a pénzünkért. Legutóbbi látogatásunkkor a várba is felmentünk és végiggondoltam, mennyi minden történt azóta, hogy utoljára, körülbelül 15 éve a várban jártam, illetve hogy milyen jelentősége volt annak a napnak az életemben.
Mert volt neki
Néha a jelentéktelen napok a legjelentősebbek az életben. Nem kell nagy, látható, csudára emlékezetes dolognak történnie egy napon, hogy az valamilyen szempontból mégis jelentős legyen. Akkor, azon a napon a környék várait jártuk be és úgy mentem haza, hogy „micsoda helyeken jártunk, micsoda dombok!”. Aztán az megmaradt a fejemben, hogy Nógrád szép, és csak jó 10 év múlva került elő újra, amikor arról kezdtem agyalni, hogy ha Magyarországon házat vennénk, az hol lenne. Mert abban biztos voltam, hogy nem nagyvárosban. Semmiképpen sem Budapest, túl sokat laktam már belvárosban, elnézést, Belvárosban, zajban, kipufogógázban, tömegben. Abban is biztos voltam, hogy dombok, hegyek kellenek és akkor átgondoltam, hol is vannak hegyek, és Zala, Nógrád és Heves megye mellett döntöttem. Hát, így lett Heves megyében egy házunk, kilátással a Kékesre és a Bükkre.
A vár története sem kispályás. Volt ott minden, beillene egy mai vicces tragikomédiának, például ez a szakasz: „Fulkó a tatárjárás idején haranggal csalogatta magához a tatárok elől menekülőket, akiket aztán kirabolt és megölt. Tény, hogy meggyilkolta a rokonát is, amiért aztán a király (istenítéletként) párbajra ítélte, de barátai közbenjárására kegyelmet kapott. Ennek ellenére folytatta a gaztetteit; hamis pénzt veretett, a királyt sértegette stb., aki mindezt megelégelve arra ítélte, hogy meztelenül párbajozzon egy harcossal. Fulkó azonban a börtöntársával megölte az őröket és megszökött. Magányosan élt, amíg öngyilkosságot nem követett el.” A Wikipédián olvashatsz még ilyen sztorikat a várral kapcsolatban.
Fülek vára szerintem pont úgy néz ki, mint 15 éve, ami nem is csoda, hiszen felrobbantották és különben is majdnem ezer éves. Amúgy bámulatosak a várfalai, elég komoly munka lehetett felhordani ide a köveket.
A várban meglepően sokat voltunk. Majdnem két órát eltekeregtünk benne, így mire kijöttünk, alaposan megéheztünk. Nem kerestünk sokáig éttermet mert rögtön a vár alatt volt egy mint végül kiderült, szuper jó. Annyira jó volt, hogy legközelebb úgy fogunk menni, hogy ott tudjunk ebédelni vagy vacsorázni.
Semmi különlegeset nem ettünk, csak sztrapacskát, de ez a sztrapacska annyira finom volt, mint még soha. Azt a verziót kóstoltam, ami pirított kolbászos és kolbászzsíros, persze a szalonnán és a juhtúrón kívül volt benne a kolbász.
Hát, így telt a napunk Fülek csodálatos városában.
