Ma egy kellemes napot töltöttünk Norvégiában. Kikötőnk a festői Hellesylt nevű faluban volt, ami különleges helyen fekszik: egy hatalmas vízesés mellett.
Mivel északnyugatabbra van Berlintől is, ezért a nap itt sokkal később kel, mint mifelénk megszokott.
Amikor reggel fél hét körül felkeltem, izgatottan voltam mert ez volt az első nap, amikor előre befizettünk egy élményre.
Felmentem a hajó 15. emeletére, ahol a büfé található. Az egész emelet hatalmas üvegfalai lenyűgöző kilátást biztosítanak, és az egyik legjobb hely a hajón, ahonnan csodálni lehet a tájat.
Ahogy ott ültem a büfé egyik távoli zugában, furcsa, de egyben nyugtató zaj ütötte meg a fülemet: valahonnan távolról hallatszott, hogy erőteljesen zúdul le a víz valahol a közelben. Először azt hittem, hogy csak a fjord zúgását hallom, de ahogy a hajnal fényei fokozatosan megvilágították a tájat, kiderült, hogy valóban egy hatalmas vízesésről van szó. (Fenti kép)
A látvány egészen elképesztő volt. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy egy hajó fedélzetén vagyok, hiszen olyan közel volt ez a monumentális természeti csoda. Ott álltunk Hellesylt apró kikötőjében, amely mindössze 200-300 embernek ad otthont, a házak szétszórtan helyezkednek el, van egy kis iskola, néhány bolt, de alapvetően ez egy csendes, békés falu. És mégis, itt van egy gigantikus vízesés, amely minden másodpercben hatalmas mennyiségű víz zúdít alá. (Nézd meg mi van épp most ebben a kis faluban.)
Az előre lefoglalt programunk egy félnapos buszos kirándulás volt. A program leírása alapján a busz körülbelül irányonként másfél-két órányi utazásra vitt minket egy távoli faluba, közben több helyen is megálltunk, hogy gyönyörködjünk a tájban, és hallgattuk az idegenvezetőt.
Az időjárás szeszélyes volt: hol szemerkélt az eső, hol elállt, így végül felvettem a kedvenc esőkabátomat, ami mindig tökéletes választás. Ez a kabát pont megfelelő meleget biztosít, miközben véd az esőtől és a széltől. Különösen változékony időjárásban vált igazán értékessé, Floresen is életmentő volt.
Az idegenvezetőnk sokat mesélt nekünk az itteni életről. Elmesélte például, hogy Norvégiában található Észak-Európa legmélyebb tava, amelyet útközben meg is néztünk. Ez a tó elképesztő, 500 méter mély és igen nagy.
Ahogy a busz haladt tovább, a kilátás egyre mesésebb lett. A tó vize kristálytiszta, türkizkék színben pompázott, és a hegyek látványa, amelyek a tó körül magasodtak, szinte álomszerűvé tette a tájat. Néhány hegycsúcson még hó is volt, annak ellenére, hogy még csak ősz volt.
Az egyik megállónk egy kis faluban volt, ahol egy fjordból eredő patak zúdult lefelé a hegyoldalon. Az idegenvezetőnk elmondta, hogy a nagyapja ebben a patakban szokott lazacra horgászni, és amikor odaértünk, tényleg úgy nézett ki a hely, mintha egy természetfilmet néztünk volna. A víz olyan tiszta és hívogató volt, hogy el tudtam képzelni, ahogy a lazacok ott úsznak felfelé. Tényleg olyan volt az egész, mintha egy dokumentumfilm jelenetében sétáltunk volna.
Az utazás végén egy kisebb botanikus kerthez érkeztünk, amely a tó partján terült el. A kert tele volt gyönyörű növényekkel és színpompás virágokkal.
A táj itt is egyszerűen lélegzetelállító volt, és órákig tudtunk volna sétálni a környéken.
A hajóra visszafelé az idegenvezető rengeteg érdekességet mesélt a norvég vidékről, az emberekről és a természetről.
Ez a nap is tele volt élményekkel és csodálatos tájakkal.
