Mindenkit megkérek, hogy ne menjen el oda, hogy „má’ megin’ Magyarországot kritizálja a kis magyargyűlölő”, hanem azt vigye az alábbiakból, hogy „jé, ilyen is van és itt az út, ide is el lehet jutni.”
Fejlődik a világ és én csak pislogok meg kihasználom a lehetőséget. Berlinben is borzasztóan nagy az orvoshiány, itt ráadásul nem túlóráznak a dokik (azt hiszem, legalábbis én így látom) ezért az alternatív technológiák fejlődnek és új lehetőségek nyílnak. (A fenti kép teljesen hülye illusztréció a mesterséges intelligenciától.)
45 éve „gyötör” a kórság, egy bizonyos bőrbetegség, ami gyógyíthatatlan. Néha nyugiban van, néha meg nagyon nem. Jót tenne neki a napfény és a tengerpart, de mostanában olyan erős a nap délebbre, hogy még én sem bírom és nem tudok napozni, tehát maradnak a gyógyszerek.
Mostanában rettentő kiszámíthatatlanul vagyok itt, ott meg amott és rövid mérlegelés után úgy döntöttem, hogy kipróbálom a …. figyelj… online bőrgyógyászt.
Úgy működött, hogy felmentem egy weboldalra, beregisztráltam, végigkérdeztek ezer dolgot, kértek fotót a kórságról több darabot is mindenféle távolságból, majd a „kasszánál” kifizettem a „rendelést”.
Ez vasárnap délután volt. Hétfőn meg is jött az eredmény, amiben semmi meglepetés nem volt. Érdekes is lett volna ennyi idő után valami meglepőt olvasni a kórságomról, és a lehetőség is ott állt, hogy ha kell recept, akkor küldenek postán.
Rá is kattintottam a gombra, hogy ide a recepttel, de iziben, majd szorgosan vártam a postát. Ma (szerdán) meg is érkezett és azonnyomban át is battyogtam a velünk szemben lévő gyógyszertárba.
Ugyanazt a krémet kértem, mint amit a magyar doki felírt mert az amúgy hatásos volt, kiegészítve a német doki által, lassan 10 éve felírt készítménnyel. Ha már homár…
Szóval egyrészt teljesen meglepő módon a 3 termékből 2 volt a helyszínen, másrészt pedig egy tök modern gyógyszertári robot (!) hozta a gyógyszerésznek a dobozokat. Ilyet még nem láttam élőben.
Magyar kisvárosomban csak pislogás volt, hogy mi a fene ez meg „Méééé ilyen drága? és különben is ők hétvégén nincsenek nyitva, és különben is bezárnak délután 4-kor, alkalmazkodjon csak a vevő”, ne akadékoskodjak má’ annyit.
Hozzáteszem, hogy magyar kisvárosom gyógyszertára nem a világ teteje mert amikor sok nap múlva az én időm és az ő nyitvatartásuk is pont megegyezett és elmentem a cuccért, akkor közölték, hogy „hát, itt nincs ilyen névre semmi”, mire én enyhe szívinfarktust kaptam, mert basszus… 1: elhagyták, 2: hiába dekkoltam Magyarországon, 3: hiába mentem el a megyeszékhelyre a bőrgyógyászhoz, 4: hiába fizettem ki a magándokit, 5: hiába mentem el a gyógyszertárba kétszer, 6: hiába fizettem ki előre a krémeket. (Nem volt olcsó, nagyon nem.) Aztán mégis megtalálták, de annyi nem jött ki a száján a gyógyszerésznek, hogy „ja, bocsi”. Nem, nem a gyógyszerészekkel van problémám, mert a családban is volt egy, pontosan tudom, hogy nem egyszerű a munkájuk. A kisvárosom gyógyszertárával van csak bajom.
Berlin: aztán kiderült, hogy a gyógyszertár falában van egy kiadó masina, amibe bele kell pötyögni a kapott kódot és az kiadja a gyógyszert a nap bármelyik órájában, nem kell alkalmazkodni a nyitvatartási időhöz.
Milyen jó lenne egy ilyen a magyar kisvárosomban is, mert akkor ott nem kellene a hétfőtől péntekig 8 és 4 között nyitva tartó gyógyszertárhoz alkalmazkodni.
Szóval itt tartunk, hogy online doki van. Szerintem ez szuper.
