Az előző napok élménybeszámolóit itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatod. Ma nagyon izgatottan ébredtem mert végre irány az Etna! 🤩 Nagyon régóta tervben volt már ez a kis kiruccanás és az előző szicíliai utunkon nem tudtuk leszervezni meg akkor szakadt is az eső, szóval pár éve kihagytuk, de most nem. 🙂
Az előző nap befizettünk egy buszos kirándulásra, így 11:30-ra kellett a Dóm mellett lennünk. Előtte összecsomagoltunk, elhagytuk a szállásunkat majd beültünk egy kávézóba.
Az olaszoknál kávé nélkül nincs élet. Ekkor egy szuper helyet választottunk, itt kellett volna minden reggelünket kezdeni!
Annyira korrekten jó volt minden és a többi helyhez képest még olcsóbb is volt. Meg persze finom is, de szerintem az látszik a fenti képen. Most legalább tudjuk, hogy ha legközelebb Cataniában járunk, akkor a Nuts-ban igyunk valami extra kévét. Mert nemcsak azt ittuk, mit a képen látsz, hanem egy Nutellás valamilyenes kávét is. Isteni volt! Oké, a palacsintsa is. Naná 🙂
Most korábban voltunk a téren, ezért újra beugrottam a halpiacra. Sajnos nem volt ott akkora élet, mint hét évvel ezelőtt, de nyomokban hasonlított. Ez a halpiac szuper hely!
Aztán a téren ücsörögtünk a szökőkútnál várva az indulást. Nagyon meleg volt de már látszódtak a felhők a távolban. Persze az előrejelzés részben esőt mondott, mikorra máskorra, mint amikor mi az Etnára megyünk? 🙂
Az igazsághoz tartozik, hogy néhány nappal azután, hogy távoztunk Szicíliáról, még tornádó is pusztított Cataniában és másnap elöntötte az eső a teret. Szóval így utólag tök jól jártunk azzal a kis esővel.
A sofőrünk úgy hajtott mint a meszes. Fölfelé még nem annyira, de lefelé szerintem egy téglát tett a pedálra és csak a dudát nyomkodta ezerrel, hogy mindenki ugorjon félre. Piros lámpa? Ugyan már, az csak egy dísz! Záróvonal? Az micsoda? Nem volt egy életbiztosítás a csávó, de egyben odavitt és vissza is hozott minket. Aztán amikor visszaértünk Cataniába kiderült, hogy azért sietett mert lejárt a munkaideje. Ja kérem…
Na, térjünk vissza a vulkánra!
Ezt a képet még odafelé lőttem, ekkor már elkezdett esni. Viszont szép volt a táj 🙂
Odefelé megálltunk több helyen is. Az egyik egy pisiszünet volt, amit egy tök jó cukiban tartottunk.
Az olasz cukrászdák rettenetesek! Be kellene őket tiltani meg az összes olasznak megtiltani hogy főzzön vagy kajáról beszéljen. Nem értem, hogy lehet egy olyan ország, ahol mindenki a kajáról beszél folyamatosan és még jól is főznek. Oké, az angolok az időjárásról beszélnek, szóval ez mégis jobb szokás de … attól még a cukik túl jók és veszélyeztetik az ember vércukorszintjét.
A másik hely ahol megálltunk a fönti házikó volt. Mármint ami maradt belőle. Szegény lakója azt hitte, hogy jó helyen építkezik, aztán jött a láva. 🙁
Amikor felértünk a menedékhez, választanunk kellett: vagy kisvonattal körbemegyük a környéken és megnézzük a krátert meg egyebeket vagy felmegyünk a felvonóval jó magasra. Természetesen az utóbbit választottuk. Nem volt olcsó mert 30 euró volt, de emlékezetes volt/lesz.
Felmentünk az Etna tetejére ahol dög hideg volt, de az olasz is élelmes fajta mert volt kabátbérlési lehetőség egészen korrekt 5 eurós áron. Kihasználtuk mert a tengerpartra optimalizált ruházatunk elégtelennek bizonyult 3000 méteren.
Kis visszaemlékezés: két évvel ezelőtt, precovidiánus időkben Kazahsztánban felmentünk a Nagy Magas Hegyre, ott is befagyott a popink, de ott legalább sütött a nap. Arról itt írok.
Nem sokat mézelődhettem az Etnán mert elkezdett szakadni az eső és kb. fél óráig teljes erőből esett, a menedékház megtelt emberrel és mindenki bámult kifelé az ablakon, hogy elállhatna már. Az nem volt benne a pakliban, hogy órákig esni fog, az nagyon csúnya lett volna.
Amikor már csak alig láthatóan szemerkélt, kimentem nézelődni. Annyira csodás volt és úgy szeretem a felhőket föntről nézni!
Lehet, hogy így olvasva nem olyan nagy élmény, de nekem az volt. Végre Irány az Etna és végre nem esik. 🙂
Ezt a fenti kilátást is sokáig bírtam volna nézni, annyira tetszik. Készítettem videót is – naná – de még nem volt időm összevágni értelmesre sajnos. Az Etna maga a csoda!
Irány az Etna
Ahogy ott nézelődtem, azon gondolkoztam, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy egy vulkán derekára építkezzen valaki. Az utakat még megértem, de a házakat…
Az eső hatására gőzölögni kezdett a hegy. Először azt hittem, hogy ez ezek felhők de olyan helyen is láttam a jelenséget, ahol a környéken nem volt felhő. Ez bizony gőz, ami az eső és a fekete kövek találkozásából született. Hihetetlenül szép volt!
Kicsivel a buszunk indulása előtt visszamentünk a kiindulási helyre és beültünk a bárba, ahol ittam egy Messina sört. Ez nem ízlett annyira mint a sós sörük.
Visszafelé a sofőr úgy vezetet, mint akinek hasmenése van, de egyben hazaértünk.
Catania a lemenő nap fényeiben is szép, akkor is ha lepukkant.
A következő feladat az új szállásunk felkutatása volt, amit az állomás mellé szerveztünk. Most nagyon jó helyen laktunk, legközelebb is ezt választanám. Ez egy komplett lakás volt, pöpecül rendezett, kifogásolnivalót nem találtam rajta.
Este még hulla fáradtan elvonszoltuk magunkat a pályaudvar melletti kajáldába ahol szuper lóhúsit és rákot ettünk. Jó volt ez a nap is!
Egy tanács ha még nem voltál rajta: Irány az Etna! Tényleg nagy élmény!
