Irány Olaszország!
A nagy terv az volt, hogy egy laza hetet töltünk Olaszországban, előre meghatározatlan helyen. Vagyis ott akartunk lenni és addig, ameddig kellemesnek érezzük a dolgot és azt akartuk megnézni, amihez éppen kedvünk van.
Aztán kitört a nagy őszi szünet mindenhol és az árak kilőttek az égbe, nem is kicsit. Ekkor jött a variálás, hogy honnan jövünk haza mert két célállomásra összehozni a dolgot lehetőleg azonos vagy közeli indulási idővel és még megfizethető áron is … na ez nem volt egyszerű ebben a félig -remélhetőleg- post-covid időszak utáni első ősz szünetben.
A poszt 2021 október végén íródott.
Aztán addig húzódott a dolog, hogy végül csak négy napot voltunk együtt Olaszországban, utána meg elhúzom a csíkot hajózni.
Péntek este indultunk, késéssel. Most nem jött össze annyi késés, hogy kapjunk kártérítést, de legalább odaértünk Bergamóba még aznap, amikor akartunk.
A bergamói szállásfoglalás nem ment egyszerűen (még az indulás előtt) mert négyen négy különböző időpontban hagytuk el a várost, egyszerre több szoba kellett, ráadásul nem valahol a külvárosban, hanem igencsak a belvárosban kellett valami.
Mint kiderült, pont a mi ottlétünk alatt több rendezvény is zajlott a városban, így konkrétan nem volt miből választani. Nem maradt olyan szállás, ahol összesen 6 éjszakát el lehet tölteni egyben, és van több szabad szobájuk is, hogy a létszámunknak megfeleljen.
Az egyetlen megoldás a Best Western Hotel Piemontese volt pont az állomással szemben. Marha drágán.
Aztán a nagy szervezés közben adódott egy olyan lehetőség, hogy az egyik kipróbálandó óceánjáró hajóra kínáltak tényleg olcsón utat, ráadásul úgy, hogy ha az ember egyedül megy, akkor nem kell egy extra személynyit fizetnie “büntiből” hanem csak 10 euróval volt drágább így. Főnyeremény! Rögtön le is csaptam egy balkonos kabinra, ha már homár, de erről majd mesélek később, most térjünk vissza az érkezés napjára.
Azt már az előző posztban részleteztem, hogy mennyire finoman fogalmazva borzasztó az új berlini reptér, itt tudod elolvasni az aktuális füstölgésemet.
A repülés eseménytelen volt, nem bírok semmiféle különleges mozzanatot felidézni belőle, viszont amikor megérkeztünk, véletlenül 3 jegyet vettünk a buszra a kettő helyett.
Ez legyen a legnagyobb veszteségünk 🙂
Az extra jegyet próbáltuk elajándékozni bárkinek, de mindenki Milánóba igyekezett.
A busz gyorsan elvitt minket az állomásra, szerintem ilyen este (fél 11 körül) max 15 perc lehetett, de inkább annyi sem.
A hotel Piemontese nem mondom, hogy a legjobb négycsillagos szálloda, ahol valaha voltam, de legalább nem kellett kilométereket gyalogolni vagy extrában tömegközlekedni.
Csendes szobát kértünk, azt is kaptuk: egy belső udvarra nézett, de úgy, hogy az egyik épület egy igazi olasz szecessziós csoda, a másik épület pedig egy növényekkel teleültetett erkélyes volt.
Mivel dög fáradtak voltunk, nem kellett mesét olvasni nekünk, de másnap elhúztuk a csíkot a Comói-tóhoz.
