Kicsit messziről kezdem.
Amikor gyerek voltam, az emberek 55 éves korukban mentek nyugdíjba. Emlékszem, amikor valamelyik rokon nyugdíjba ment, mindig mondták nekem, hogy „neked már nem lesz nyugdíjad”, és ezt el is fogadtam. Most, hogy elmúltam 50, bár néhány év vagy esetleg másfél évtized múlva én is nyugdíjas lehetnék, már egyáltalán nem számítok arra, hogy bármelyik államtól is kapni fogok megélhetésre alkalmas nyugdíjat. Nem túl meglepő módon ez azokkal is így van, akik havi milliókat fizetnek be (forintban kifejezve) a német nyugdíjkasszába a mai nyugdíjasok számára, akik viszonylag jól élnek ahhoz képest, ahogy majd 30-40 év múlva fognak a nyugdíjasok élni. Ha egyáltalán lesz még akkor nyugdíj. És nemcsak arról van szó, hogy itt máshogy fog kinézni a nyugdíj, hanem Magyarországon is változtatni kell a rendszeren. Erről mindenki tud, aki nem dugta homokba a fejét.
Évek óta építgetem a magam kis világát, folyamatosan tanulok, valóban hasznos könyveket olvasok, és ami a legfontosabb: még el is gondolkodom azon, amit olvasok, és sokszor meg is valósítom a leírtakat. Nem, nem Izaura 82. részének könyvverzióját olvasom, nyilván. Sikerült felépítenem nem kevés munkával egy olyan életet, amit élni érdemes, ami számomra (!) megfelelő szabadságot ad. Itt fontos hangsúlyozni, hogy „számomra„, mert nagyon sok ember semmit nem tud kezdeni a szabadságával, mivel nem tud önállóan dolgozni, dönteni, célokat kitűzni és azokat saját maga megvalósítani.
Tegnap Berlinben is meleg volt (32 fok, ami itt brutál melegnek számít), ráadásul utána komoly lehűlés következik, így a szervezet nincs a helyzet magaslatán, nem annyira pörögnek a gondolatok, és a produktivitás kvázi nullára csökken.
Szoktam ezen is gondolkodni, hogy mennyire értelmetlen és káros a mai átlagvilágban az, hogy ilyen körülmények között is elvárják a dolgozótól, hogy a maximumot nyújtsa, holott mindenki csak vegetál a munkahelyén, és várja a 6 órát, amikor végre leléphet. Ez értelmetlen, mert bizony vannak ilyen napok, és ezzel párban olyan napok is, amikor megvan a lendület, az akarat és minden egyéb tényező, és akkor bizony a rosszabb napok produktivitásának többszörösét nyújtja az illető. (Itt főleg a szellemi tevékenységre gondolok, mert az tényleg nem állandó. Szalagmunkában feltételezem, ugyanúgy lehet dolgozni minden egyes nap.)
Az ilyen „nullás” napokon szoktak jönni a világmegváltó ötleteim, amikor nem a munkára koncentrálok teljes erőbedobással (mert arra képtelenség), hanem az agyam végre szabadságra mehet. Érdekes módon tegnap is belefutottam egy remek ajánlatba. Ki kell emelnem, hogy számomra remek ajánlatba, mert ez tényleg nem mindenkinek szól – kell hozzá lazaság, spontaneitás és az átlagnál nagyobb talpraesettség, rugalmasság.
„A légitársaság közleménye szerint az utasok 2024. szeptember 25-től foglalhatnak jegyet a Wizz Air hálózatában, amelyben 50 ország 200 városába repülhetnek 800 járaton.”
Az éves „bérletet” 499 euróért adják, ami, ha úgy nézed, sok, de mi az átlagnál többet repülünk, és bizony mostanában sokszor kell dátumhoz igazodnunk, és 2-3 nappal az utazás előtt megvenni a jegyet. Így nem is akarom összeszámolni, idén mennyit költöttünk jegyekre ezek miatt a kötelező utazások miatt. Ha csak az elmúlt egy hónapot nézzük, már bejött volna az ára ennek a bérletnek.
De van ennél sokkal izgalmasabb dolog is ebben a bérletben, mert ilyen szuper dolgot rég talált ki egy cég. A Wizz Air mostanában igazán érdekes helyeken terjeszkedik, például az általam nagyon kedvelt Abu Dhabi az egyik fő központjuk, és onnan olyan helyekre repül, amik nekem nagyon bakancslistásak. (Nem, az nem zavar, hogy 72 órával előtte tudom lefoglalni a repjegyet, mert vagyok ennyire laza.)
Például Irak (ez iraki Kurdisztánt jelenti. Ha nem tudod mi az, olvass utána itt meg nézd meg ezt) vagy a Maldív-szigetek, ami 20 éve bakancslistás nálam, de repül onnan Üzbegisztánba is, ami évek óta a listám elején szerepel de a bonyolult megközelíthetősége miatt mindig lemarad. Ománba is repül, ami bár már ismerős terep, de az egyik legszebb ország, ahol eddig jártunk. Persze Kuwait is érdekel, ki nem hagynám. Arról ezt a videót nézd meg, érdemes. Szerepel még a lisátmon Jordánia, ahol szintén voltunk már, és Kirgizisztán, aminek csak a határán voltunk pár éve.
A szokványos helyeket nem soroltam fel.
A már betervezett és lefoglalt utazások mellé ott lesznek ezek a hirtelen ötlettől verzérelt kis és remélem nem annyira pici kiruccanások. Maximum kint ragadunk valahol. Zavar az? Nagyobb lesz a kaland.
Remélem, a Wizz Air tovább terjeszkedik, és végül tényleg repül majd Kínába és a többi jó helyre is, nem felejti ki Afrikát és Amerikát sem. Amúgy, ha lenne egy központi reptere, mondjuk az Azori-szigeteken, és onnan repkedne a karibi szigetekre vagy az Antillákra, az elég kedves dolog lenne tőle. De nézzük a jó oldalát és a hatalmas fejlődést: a Wizz Air akkor indult, amikor a Malév becsődölt, azóta létrehozott egy 50 országra kiterjedő hálózatot 800 járattal. Szóval miért ne járná be a világot pár év múlva?
Kulcsfontosságú, hogy rugalmasnak kell lenni, nem kitűzni, hogy június 82-én Kukutyiba fogok repülni, mert akkor az sanszos, hogy nem jön össze. De így, hogy megyek én bárhova és bármikor, nekem ez az új ajánlat felér egy jackpottal.
