Ma reggel viszonylag későn keltünk és rögtön a bőség zavarával találtuk szemben magunkat: Hol reggelizzünk?
Nekem az alap a Vega City lenne mert ott egyrészt finom a kaja, másrészt pedig nem kell mérlegelnem az ételek kiválasztásánál, hogy melyik gluténtartalmú cuccot toljam be, mert semmiben nincs glutén de még tejtermék sincs. Szuper választás! 🙂
Viszont vannak kihagyhatatlan helyek, ha az ember Budapesten reggelizik. Az egyik ilyen a Duran szendvics ami régen is az egyik kedvenc reggelis helyünk volt.
A harmadik tuti befutó hely, a Hunyadi téri piacon a hurkás ember. Merthogy hurkát (magyar hurkát) kapni Berlinben csak egy helyen lehet, de addig meg nem megy el az ember.
Szóval maradt a Duran szendvicses, ahol egy nagy adag tonhalas szendvát ettem meg, gluténmentes kenyéren. 🙂
Aztán taliztam R-vel
R. az, akivel lényegében napi kapcsolatban vagyok. Kevesen maradtak meg ilyen „közeli” barátságban a külföldre menetel után, azok meg még kevesebben vannak, akik tudták tolerálni a változásokat és akiknek el lehet mesélni tök őszintén, hogy mi a helyzet és merre megy a szekér. Ráadásul még az irigység sincs jelen. Nagy kincs vagy R.!
R.-vel beültünk a Dunakorzón lévő Starbucksba. Nem a kedvencem a lánc, de reggel 9 körül jól jött, hogy ott volt és ráadásul a kilátás is jó onnan a Budai várra.
Miután kinézegettük magunkat és kezdtünk fázni, átültünk a Pesti Vigadó elé a szökőkúthoz, majd elindultunk a Lánchídon át Budára.
Eredetileg a várba akartunk felmenni, de aztán túl meleg volt a napon meg szerintem rohadtul lusták is voltunk, hogy „csak úgy” felmenjünk, így inkább a Duna-parton sétáltunk az Erzsébet hídig.
Mivel elbúcsúzásunk után volt még egy kis időm, visszamentem a szállásra (Hotel Noble a Városház utcában) és pihentem egy kicsit.
Aztán gyalogoltam még egy csomót mert nem akartam tömegközlekedni, így jó fáradtan érkeztem meg a következő találkozó helyére.
Pihentünk egy kicsit, majd hosszabb gondolkodás után úgy döntöttük, hogy a Bamba Marha nevű hamburgerezőben „ebédelünk”.
Így is lett. A Bamba Marha még mindig jó a Deákon. 🙂
Aztán a Feszl optikában csináltattunk szemüveget, majd a Jégbüfében ettünk valamit. 🙂
Fárasztó dolog ám, ha az ember hónapok után beszabadul Budapestre és szeret enni…
Este, hirtelen felindulásból összefutottunk D.-val, aki éhes volt, így kerestünk egy helyet a Váci utca környékén, de mivel turista is alig volt, minden hely zárva volt.
Végül az Egyetem téren ültünk be dumálni meg kajálni a Sonkaarcokba. Most is jó volt a hely és én ittam dinnyeturmixot is, életemben először.
Este hulla fáradtak voltunk, így nem kellett számolni a bárányokat.
