Még mindig Lanzarote szépséges szigetén vagyunk, és a Kanári kalandok 6. napján nem sok dolog történt.
Lenne még mit nézni, de minden megközelíthetetlen az alaposan lecsökkentett, egyszerre beengedhető (bent lévő) látogatószám miatt.
A mai napra pihenőnapot szántunk.
A reggelt a péknél kezdtük és vasárnap lévén elég sokat kellett sorakozni a bejutáshoz. (Maximum 4 fő lehet bent a pult előtt)
Nem időztünk sokat mert nagyon vasárnap volt és tele volt a hely, mindenki ráérősen eszegetett és kávézgatott.
Mondjuk ebben a pékségben van is mit. Még nem fotóztam le a kínálatot, de a grillcsirkétől kezdve a cukrászsütiken át a szendvicsekig minden van. Ráadásul még finomak is.
Sajnos nekem nincs olyan dolog itt, amit simán megehetek mérlegelés nélkül, de valamit nekem is reggelizni kell, így bedobtam egy nagyon finom répás sütit. Egyszer élünk. Eldöntöttem, hogy majd ebédnél eszek egy nagy salátát és az remélhetőleg kipucolja a glutént a testemből és nem fog semmim sem fájni tőle.
„Érdekes módon” ma is felhősen indult a nap. Ezek a felhők reggel 10 körülre szoktak elmúlni, aztán egészen 6-ig tart a teljesen kék ég, viszont 2-kor kezd el jobban fújni a szél, ami napnyugta körül a legerősebb. És ez így megy minden nap mióta világ a világ.
Arrecife tengerpartján ma sem volt hatalmas tömeg. Reggel 9-10 körül csak maximum tíz ember volt ezen a nem tudom hány kilométeres szakaszon. Elég durva lehet a helyzet. 🙁 Főleg úgy, hogy később is csak maximum 20 ember hevert kint a homokban.
Vittünk magunkkal a szállásról egy napernyőt, de egy rövid harc után feladtuk a küzdelmet az elemekkel.
Győzött a szél és mivel a nap meg ezerrel kezdett sütni, mi is jobbnak láttuk, ha inkább fedezékbe vonulunk.
Erre a célra egy folyadékokat árusító vendéglátóipari létesítményt szemeltünk ki, nyilván tengerpartit, jó kilátással. Ha már a homokban nem fekhetünk, legalább nézzük a tengert.
A képen nem látszik, de a tenger is ott volt ám 🙂
Az ücsörgéshez és a folyadékpótláshoz Szendrei Ádám könyvét választottam. Ha még nem olvastad, nagyon ajánlom.
Egyébként igen, végre elkezdtem a pénzügyes könyveimet olvasni, nem csak tervezgetem. 🙂
Amikor eljött az ebéd ideje a gyomrunknál is, átültünk a tegnap letesztelt Gambrinus nevű elvileg sörözőbe, ahol ma is remek ebéddel vártak minket.
Én hallevest ettem, hozzá egy kis grillezett halfilét. Finom volt.
Mivel távozni csak később akartunk, így elücsörögtünk ott egy laza 3 órácskát és ahogy elnéztem, a helyiektől sem volt ez távoli gondolat.
A parkon keresztül közelítettük meg a nagy parkolót, így újra megcsodálhattam a növényzetet. Olyan kaktuszok vannak itt, hogy az ember csak ámul és bámul. 🙂
Bár, teljesen természetes, hogy extrém szárazságot is tűrő növényeket ültetnek, ha egyszer soha nem esik az eső.
Délután az apartmanban pihentünk, majd este elmentünk a múltkori Millo y Millo nevű helyre, ahol bevágtam egy salátát.
A saláta finom is volt, nemcsak jól kinéző, arról nem is beszélve, hogy laktató is volt. Rendeltem még egy adag oldalast mert azt imádom, de akkora adagot hoztak, hogy másnap reggelire is ezt ettem.
Az estét a parkolóban töltöttük beszélgetéssel.
Milyen már az, hogy a legjobb kilátása a falunak egy parkolóból van? 🙂 És milyen jó, hogy rájöttünk erre a turpisságra! 🙂
Így telt a Kanári kalandok 6. napja. 🙂
