Hajnali 2-kor felébredtem és vagy egy órán át nem tudtam visszaaludni.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy kinyitottam a telómon a híreket és ott azt írták, hogy a szlovákoknál csak júliusra várják a tetőzést.
Ezzel az a helyzet, hogy a tetőzés után várható az esetszámok csökkenése. Tehát tényleg jó sokáig itthon kell rohadnunk még.
Éjszaka rádöbbentem, hogy SOS nyáriasítanom kellene a lakást, beszerezni mindent, amivel kellemesebbé tehetem a létezést benne.
Gondoltam beszerzünk egy rendes függőágyat, olyat, amilyenem gyerekkoromban volt, de olyat -mivel nem gagyi volt, hanem eredeti, amit valóban alvásra szántak – „érdekes módon” csak olyan helyen lehet kapni, ahonnan a posta ezer év alatt ér ide. (Bár, ahogy kinéz, egy darabig be leszünk még zárva, tehát rohadtul mindegy, hogy 2 hónap alatt ér ide.)
Az ára nem sokkal magasabb, mint a gagyinak, de még nem döntöttem el.
Reggelire nem emlékszem mit ettem, de utána teljesen kedvetlen voltam. A helyzeten csak úgy lehetett javítani, hogy kitakarítottam a lakást, közben feltöltöttem a telefonom, ÉS KIMENTEM A KÜLVILÁGBA!
A „látogatásra” Pongor-Juhász Attila kísért el virtuálisan. Jó volt hallgatni.
Jó messze elkóboroltam mert az Alexanderplatzig mentem.
Érdekeseket láttam!
Például, hogy több épületet építenek arrafelé. Meg azt is láttam, hogy tényleg ki van ürülve a város, és az a „hamis” kép amit itthonról látok. Mert ha kinézek az ablakon, én azt látom, hogy minden megy tovább rendesen. Aztán rá kellett jönnöm, hogy tényleg senki nem megy sehova, vagyis nagyon kevesen, de a bótba még kijárnak az emberek. Én meg egész nap azt látom, hogy sorakozik mindenki. 🙁
Ennyire üres a tér.
És délben voltam kint, nem hajnalban!
Itt is elkezdték építeni a dolgot, amit ide terveztek.
Nagyon furi lesz majd az Alexanderplatz környéke a magasházakkal. 🙂
Kíváncsi vagyok rá.
A háttérben álló fehér épület is idei vagy tavalyi. Nem lustálkodnak errefelé. Egyébként most is ment a munka mindenhol, mármint az építkezéseken. Mellettünk is lassan befejezik a házat.
Láttam egy ilyen szuper feliratot it.
Az van ráírva, hogy a siker titka az, hogy nem adjuk fel.
Miután hazajöttem, jobb volt a kedvem.
Érdekes módon tésztát (!) akartam enni. Sosem eszek tésztát mert utálom. De most csináltam egy milánóit és tök jól esett. Kár, hogy nem bírom a tésztát testileg. 🙁
Kaja után nekiálltam dolgozni és egészen 6-ig dolgoztam. Az az új szabály, hogy 6-kor „lejár a munkaidőm” bármit is csinálok.
A délután kommunikációval és napozással telt. Mármint az ablakban álltam és napoztam. Ha már másra nincs lehetőség. 🙁
Ennyi volt ma.
