Elég depresszív leírni, hogy 18. nap, amikor még nem látszik a vége.
Most abban maradtak itt a főmuftik, hogy kitolják a végét. Majd egyszer vége lesz.
De oké, kibírjuk 🙂
Reggel a szokásos 5:45-kor keltem, mert úgy éreztem, rossz irány volt hagyni magam addig aludni, ameddig akarok. Nem vitt előre.
Aztán fogtuk a szemetünket és levittük. Kint a madarak énekeltek, tök jó volt.
Nem jöttünk vissza szemétkidobás után, hanem elmentünk sétálni.
Csak az újságos bácsival találkoztunk.
Vele a boldog békeidőkben majdnem minden nap találkoztam.
A csatorna partján leültünk az egyik padra, néztük ahogy folyik a Spree, beszélgettünk.
Vannak Berlinben olyan helyek, mint Amszterdamban. Nagyon romantikus ám egy csatorna partján sétálni!
Milyen furcsa, hogy magyar fejjel a csatorna azt jelenti, hogy „valami trutyi és bűzös folyik egy kibetonozott vályúban”. Pedig nem is!
Amikor hazaértünk, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megnyomjam a Bringmeisteren a gombot, hogy a jövő hét végére hozzon kaját.
Hát, nem jött össze.
De nagyon nem.
Konkrétan áprilisban (!!!) nem tud hozni semmit és csak egy hónapra előre vannak időpontok. Ez is luxus, mert eddig szerintem csak egy hétre volt vagy valahogy így.
Van még itthon rengeteg napra elegendő kajánk, de sosem tudni, mit döntenek odafönt és nagyon nem szeretnék egy komolyabb kijárási tilalomban kaja nélkül maradni.
Szóval, nincs más választásunk alapon kimentünk a Lidlibe.
Kaptunk mindent, amit akartunk, kivéve klotyópapírt.
Nem értem. Mindenkire rájött a hígfosás, hogy így felvásárolták vagy azt hiszik, hogy a kórságtól hasmenésük lesz… nem értem.
Mindegy. Túléljük.
És kaptam tulipánt és a szülenapomra fagyasztott tortát és egy üveg olasz bort is 🙂
A fagyasztott torta elég perverz szerintem, de az tuti, hogy szeretem a tortákat (kvázi bármilyet) és nem fogok nekiállni sütögetni mert van egyéb dolgom is, viszont milyen már a szülinap egy torta vagy egy jó ebéd nélkül?
Semmilyen.
Szóval ott figyel a fagyasztóban egy tejszínes csokitorta. 🙂 Elég jól néz ki 🙂
Aztán henyéltem egy sort, betettem a husikat a fagyasztóba.
Ebédre rengeteg fokhagymával készült husit csináltam petrezselymes újkrumplival. Kiderült, hogy van itthon újkrumplink 🙂 Micsoda kincs!
Aztán nekiálltam dolgozni.
2-3 körül viszont rájöttem, hogy a macihagymát meg kellene csinálni mielőtt kipurcan, így Borbás Marcsi segítségével készítettem belőle egy pogácsát.
Elfogyott.
Aztán dolgoztam tovább, haladtam a dolgaimmal, és délután 5-kor online edzésre voltam hivatalos az edzőtermem központjába, így nekiálltam.
Nagyon laza volt, túl egyszerű és nem tetszett, pedig láb, popi és poci edzés volt.
Aztán napoztam az ablakban ülve és hallgattam egy hangoskönyvet (A holtponton ne add fel).
A napozás nagyon jól esett, de még hideg volt, ezért amikor lejjebb ment a nap bezártam az ablakot.
Aztán Karotta verbálisan is megmutatkozó tehetségét hallgattam meg persze a majdnem legújabb híreket az elektronyos autógyártás területéről.
Ennyi volt.
Jó volt.
Ja, jó hír, hogy a helyi főmuftik rájöttek, hogy a parkban heverészés nem árt senkinek, főleg, ha egymástól 5 méterre tesszük.
Így már lehet parkban heverészni ameddig akarunk.
Külön kiemelték, hogy sakkozni is lehet mert az sport.
A berlini „vírushelyzet” továbbra is szuper, ilyen nagy zöld kört máshol a világban nem látni: a betegek fele meggyógyult és 0,6% a halálozási arány. Mindazonáltal van 80.000 beteg az országban, aminek a negyede gyógyult 🙂
És újabb betegeket importálnak már egy csomó országból, hogy segítsenek az ottani kórházaknak.
Ja igen, és a kórházak csak negyedig vannak betegekkel. Mármint ilyen szinten nincs kihasználva a kapacitás. 80.000 beteggel!
Annyi mindent lehet tanulni ezektől a németektől, egyre lenyűgözőbbek!
Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesek, de higgadt átgondolásban, tervezésben, szervezésben és igen hosszú távú tervezésben szerintem nagyon jók. És ezek most jól jönnek.
Örülök, hogy itt élünk! 🙏🏻
