„Ha a valóságod az álmaidból sarjad ki, akkor az álmaid valósággá fognak válni.”
(2018-as írás) Az Azori-szigetek az egyik szerelmem!
Még nyáron pakolászás közben találtam egy képeslapot Sao Miguel szigetéről. Mi vettük valakinek, de nem adtuk fel. A Ribeira dos Caldeiroes parkban található nagy vízesést ábrázolta, mellette egy grillezővel és egy pálmafával. Gondoltam, de jó lenne ott grillezni, elképzeltem milyen szuper lenne, mit sütnénk, stb. Ki is tettem a képet egy jól látható helyre, hátha. Alig telt el pár nap, jött egy jóárú repjegy: Lisszabon és Ponta Delgada között 15 euró. Erre meg nem lehet azt mondani, hogy drága, így le is foglaltuk január közepére. Ehhez a későbbiek során vadásztunk Berlin – Lisszabon jegyeket és Budapest – Lisszabon jegyeket a csapat tagjainak.
Mi Lisszabonban már nem akartunk kószálni, így érkezésünk után a szállásunk mellett található El Corte Inglés legfelső emeletén található éttermeket vettük célba, a múltkor nagyon jókat kajáltunk ott, arról nem is beszélve, hogy ott adják a világ legjobb sangríáját, fehér borból. Sokkal, de sokkal finomabb, mint az eredeti vörös verzió.
Másnap hajnalban 4:30-kor jött értünk a taxi, vitt ki a reptérre minket. A reptéren szerencsére 6-kor kinyitott a kedvenc boltom, az Ale-Hop, ahol vettem néhány hasznos dolgot, füzetet, tollakat motivációs felirattal. Jól fog még jönni! 🙂
A repülőút Lisszabon és Ponta Delgada között csodálatos volt! Nagyon sokat repülünk de ez az út benne van a legszebb 3-ban azt hiszem. Napkeltekor suhantunk az óceán fölött, majd a felhőrétegek között: meseszép volt!
Az autót felvettük az Ilha Verde társaságnál és a ház kulcsait is megkaptuk egy borítékban, hozzá egy cuki térképpel, hasznos dolgokkal.
Ez a ház Porto Formosóban van, lent a tengerparton és szerelem volt első látásra. Az alatt a ház alatt van ahol a múltkor laktunk, (Itt az első Azori utazás élménybeszámolója) de ez a mostani lényegesen szuperebb.
Az nem volt kérdés, hogy erre akarunk lakni és nem Ponta Delgadában, mert a főváros ehhez képest egy nyüzsgő metropolisz, itt meg az egyetlen és legnagyobb zajt az óceán hullámzása képviseli, illetve az hogy naponta elmegy előttünk néhány autó. (Szemben velünk van egy halas étterem/bár/kocsma/ a helyi „kultúr”, ami néha hangos volt az egyik szobában) Másrészt ez a falucska a sziget közepén van, innen mindegy merre megyünk.
Mentünk is mindenfelé! Egyetlen olyan nap volt, amikor csak a szomszéd faluig mentünk, de ott is csodát láttunk.
Hol jártunk az Azori -szigeteken, Sao Miguel szigetén? Mindenhol!
(Az előző Sao Miguel élménybeszámolót itt találod) és most kimaradt a bálnales is.
Hihetetlenül jó volt az idő, szerintem jobb, mint 2 éve júniusban. Az előrejelzés szerint az Azori-szigeteken, Sao Miguelen végig szakadt volna az eső, néha vihar is lett volna, ezzel szemben kétszer esett csak nappal pár percig, az összes többi nap meg napsütés volt, néha felhők és boldogság.
Pedig felkészültem a rossz időre, kigyűjtöttem merre is érdemes menni esőben, összeszedtem az összes múzeumot, fedett helyet. Nem volt rá szükség. 🙂 A könyvre sem és a laptopra sem, amit elvittem magammal, hátha rámtör a dolgozhatnék.
Kilátás a Chá Porto Formoso teaültetvény teraszáról
Mi volt a különbség a téli és a nyári Sao Miguel között? Az, hogy nem volt a sziget kék-fehér-zöld, hanem csak zöld, ami csak 10 százaléknyit vont le a szépségéből. Az viszont nagy különbség volt a nyári és a téli sziget között, hogy lényegesen kevesebb volt a turista, ami abban nyilvánult meg, hogy az utakon alig volt autó (nem mintha nyáron hosszú tömött sorok alakultak volna ki…) a fürdőkben pedig legjellemzőbb volt, hogy csak mi vagyunk a medencében, vagy akár azt is mondhatnám, hogy voltak olyan időszakok, amikor mindenki egyedül „uralt” egy medencét.
Ezen az úton is grilleztünk: még az első nap beszereztünk egy nagy zsák faszenet (3-4 eur volt) hozzá gyufát, gyújtós fakockát. Nekem álmom volt, hogy két helyen sütögessek: egyrészt a nagy vízesés mellett, másrészt pedig a Ponta do Sossego parkban. Mindkettő teljesült.
A napjaim úgy teltek, hogy hajnalban, még 6 óra előtt felébredtem, kiültem az erkélyre, onnan néztem a csillagokat (néha hullócsillagok is jöttek) hallgattam a hullámokat, ittam néhány teát (azori teát, ha már a szomszédban terem…) és vártam a napkeltét ami minden nap csodálatos volt, majd megreggeliztünk és a napi (helyi!) előrejelzés alapján kitaláltuk mit is csinálunk aznap, merre is megyünk. Aztán elindultunk és napnyugta környékén hazajöttünk, én hullaként bedőltem az ágyba és elaludtam.
Jó volt nekünk? IGEN!
Visszamennénk? Ez nem is lehet kérdés! Az Azori-szigetek csodálatosak!
Követező álmom: egy ház az óceán partján, mert az most bebizonyosodott, hogy szükség van egyre, nem örökre, csak addig, ameddig meg nem unjuk. 🙂 Mert Sao Miguelt is meg lehet unni, egész biztos. Csak több idő kell hozzá valószínűleg. Szóval kell egy ház az óceán partján… 🙂
És merjünk álmodni!
