Berlinben sétálni érdekes mert mindig látni valami újat vagy felújított régit, valami meglepőt. Így volt ez tegnap is, amikor Berlin belvárosán keresztül elmentem a főpályaudvarra. Utóbbinak tisztességes helyi neve Hauptbahnhof, röviden Hbf mert azért a német is tisztában van azzal, hogy rohadtul hosszú szavak léteznek a nyelvében.
Egy sétára invitállak, ahol semmi különlegest nem fogsz látni, legalábbis semmi olyat, amit eddig nem mutattam.
Az a bizonyos tragikus nap volt ez, amikor Berlin lakosságának nagy része vagy kint volt megnézni valahol a szabadban az óriási kivetítőkön a magyar-német meccset, vagy otthon kuksolt a tévé előtt. Persze biztosan voltak szép számmal azok is, akiket egyáltalán nem érdekelt a mérkőzés, de ez így normális.
Ki nyeri a mai meccset?
Mivel már kora délután érezni lehetett a városban a feszültséget, illetve mindenhonnan a jóslatok jöttek, mindenki arra volt kíváncsi, hogy megveri-e a német válogatott a magyart, ezért magyar fejjel nézve bámulatos mennyiségű „jóst” vetettek be. Volt jós teknősbéka, kutya (agár, beagle, vizsla), macska, páva, tehén, halak, krokodil és kecske is, és a focihoz valóban értők sem maradtak ki a sorból. Egy volt csak biztos: senki nem tud semmit.
A Brandenburgi kapu előtti hatalmas tér dugig megtelt már kora délután, így nulla esélyem volt oda bejutni, viszont már indulás előtt hallottam, hogy valakik üvöltenek a házunkban, hogy GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL, majd rögtön utána hallottam az első petárdákat, így lehetett tudni, hogy bizony nem a magyar válogatott sikere ez.
Elindultam keresztül Berlinen
Tőlünk nincs messze a Hbf, már ha valaki az egy óra tempós gyaloglást nem tekinti soknak, de körülbelül ennyi tőlünk és sok szép, híres, világörökségi színhely mellett halad a sétám, így gondoltam, megmutatom nektek a várost 2024 júniusában.
Egyrészt arról még nem meséltem, hogy elkészült a palota, aminek végignéztem az építését. Ha te most azt hiszed, hogy ez egy régi épület, amit még nyilván valamelyik Vilmos építtetett időszámításunk előtt ezerben akkor tévedsz. Ezt a réginek tűnő épületet csak pár éve építették és emlékszem arra, hogy először itt láttam rókát a városban 9 évvel ezelőtt. Mármint akkor még csak az alapokat ásták, és a róka a fene sem tudja mit csinált ott.
A dóm még mindig szép és előtte a fű hívogatóan zöld, furcsa is, hogy épp senki nem heverészik rajta. (Berlinben nincs „fűre lépni tilos”)
A Humboldt egyetem -szerintem oroszos- rózsaszín épülete van jobbra, a víz pedig a Spree-csatorna, nem messze attól, ahol (talán majd egyszer) tényleg lehet benne fürdeni.
Most nem tudom, hol áll a dolog, a víztisztítás már évek óta megy, a strandos rész is elkészült, de hogy ebből mi lesz… a fene sem tudja. Ha egyébként új vagy itt és még nem hallottál róla, van Berlinben egy hajóstrand, ami a Spreen van. Egyetlen hátránya, hogy ahhoz képest, hányan akarnak bemenni, kicsi a hely, időablakosan engednek be.
A fenti kép közül nem tudtam kiválogatni, melyik a szebb, szóval kettőt kaptok. A két kép egymástól 5 méterre készült és a Bode múzeum van rajta. Ez a múzeumsziget, ami világörökségi színhely.
A képen egy furcsa berlini épület van, amiben ma a Boros gyűjteményt találod. Ez a Boros egy lengyel valaki, aki a kommunizmus elől menekült a családjával Németországba, majd reklámügynökséget alapított, ebből jól meggazdagodott. A gyűjteményét ebben a más néven Reichsbahnbunker Friedrichstraße-ban találod. (A Reichsbahnbunker egy második világháborús német légvédelmi bunker. Az ilyen bunkereket a német vasúttársaság, a Deutsche Reichsbahn építtette a második világháború alatt, hogy megvédje a vasúti infrastruktúrát és a személyzetet a szövetséges légitámadásoktól. A Reichsbahnbunkerek rendkívül masszív, vasbeton szerkezetű építmények voltak, amelyek képesek voltak ellenállni a bombázásoknak.)
Ez egyébként nem kuriózum, mármit hogy ha valakinek van valami szép tárgya, azt inkább kiállítja, hogy bárki megnézhesse, mintsemhogy az állami múzeumból hazaviteti a kedvenc festményt (khmm-khmm). És több ilyen is van, rengeteg német milliárdos tartja múzeumban a képeit.
Ez nekem tipikus Berlin. Régi épület, új épület, egy a közös bennük: hatalmas ablakokat építettek mert akár 10 éve is még elképzelhetetlen volt, vagy ha igen, csak valami ritka perverz sci-fi volt csak, hogy Berlinben ilyen lesz az idő, hogy túl meleg van, hogy száradnak a fák, hogy nem az a baj, hogy sok az eső, hanem ellenkezőleg, illetve hogy egy bődületesen nagy villámárvíz-tárolót kell építeni, hogy a hirtelen lezúduló esőt valahogy tárolják. Mert éppen ez van. Sajnos.
Ide ezer éve, vagyis mióta megépítették el szeretnék jönni. Ez egy kiállítóterem, mármint múzeum, abból is az intelligensebb verzió, ahol arra a kérdésre keresik a választ, hogyan szeretnénk élni a jövőben?
Úgy fogom alakítani a programot, hogy jusson időm rá, ígérem.
Mire idáig elértem, már megszületett a második német gól is, nagy volt az öröm a városban. Mielőtt kérdeznéd: magyar szurkolóval nem találkoztam.
A fenti kép bal oldalán már a berlini főpályaudvar látszik, ez a nagy folyó pedig a Spree egy szakasza, amit Humboldthafennek, vagyis Humboldt-kikötőnek hívnak.
Ez pedig a főpályaudvar, körülbelül 12 éves az épület és szerintem egy csoda. Még mindig. Ha jól emlékszem, öt szintes és majdnem minden szinten van valami sínen közlekedő jármű megállója. Alul (is) mennek a vonatok, de a legfelső szinten is, csakúgy, mint az S-bahn, de itt van az egyik metrónak is a végállomása.
Ennyi volt a mai séta. Berlin még mindig érdekes és szép.
Magyarország egyébként kikapott a németektől, 2:0 lett az eredmény. A németek elég nagyot buliztak utána, de a Svájc ellen vívott küzdelem után nagyobb volt a buli.
