Mióta az eszemet tudom, egy lakatlan szigeten szeretnék élni. Ott nyugi van, kisebb a népsűrűség, tisztább a levegő, nincs zaj, de van természet. Az meg jó, ráadásul sziget mivolta miatt minimum tenger, de leginkább óceán veszi körül.
Szögezzük le, hogy igazi lakatlan szigetre nem költöznék mert azért vannak elvárásaim és lusta is vagyok. Szeretem ha néha más főz valami finomat, lehetőleg ázsiait, ha van választék a boltban (nem irreális áron) és jó az idő, de itt most nem a gatyarohasztó hőségre gondolok, -mert azt nem bírom- hanem a 20 fok körüli hőmérsékletre.
Mert megvan a lakatlan sziget
Szempontok
Egészségügyi ellátás
Miután az ember Magyarországon is él egy ideig, és gondolom a többségünkkel ez így van, szembesülünk azzal, hogy az egészségügyi ellátás mostanában komoly kihívásokkal küzd. Hogy a mentő nem ér ki, hogy vidéken orvoshoz csak az jut, aki megfizeti és ha fizetni akarsz érte, akkor is hosszú várólista van.
Lásd vidéken a bőrgyógyász esete: állami nincs (kihalt) a magán meg olyan leterhelt, hogy hetekig kell várni. És még az a szerencse, hogy nem rühes vagyok vagy valami hasonló. De ugyanez van a fogorvosnál is és vélhetően az összes orvosnál is.
Tavaly mesélte az egyik helyi, hogy mivel nincs állami fogorvos a környéken, a magán meg drága, leterhelt és minimum egy órát kell hozzá utazni irányonként, saját maga húzta ki a fogát. Nem először. Magyarország, 2024. Előre megy, nem hátra!
Fáj a a fogad? Menj be a fészerbe, vigyél egy tükröt, nézd meg, melyik fogód alkalmas a műveletre és húzd ki a fogad magadnak!
A nagyon vidéki Magyarországon egész más a helyzet, mint a fővárosban. Itt vagy megoldod magadnak, vagy megoldod magadnak.
Ha a kiszemelt szigetünkre költözünk, akkor egészségileg rendben kell lennünk mert ugyan van orvos és rendelő, de ha valami komolyabb baj van, az bizony utazós verzió.
Amikor mondtuk az ingatlanosnak, hogy mi a terv, az volt az első reakciója, hogy „hú, az messze van és ott nem olyan jó az egészségügyi ellátás” mi meg csak néztünk, mert ugye mihez képest nem olyan jó?
Magyar kisvárosunk környékén rengeteg olyan település van, ahova ha azonnal elindul a mentő sem ér ki 30 percnél hamarabb mert szimplán messze van és az utakon nem kátyúk, hanem tankcsapdák találhatóak. Pár éve a polgármesterért sem ért ki a mentő 2 óránál hamarabb, pedig szívinfarktusa volt. A saját kapujában halt meg az ember, a helyiek meg különösen elgondolkodtak az eseményeken, mert „Mire számíthatunk mi, cigányok, ha a magyar polgármesterért sem jön időben a mentő?”
Ha meg kell halni, akkor meg kell halni, nincs mese!
Tehát az egészségügyi ellátás hiányosságai nem rettentenek el. Persze ha Berlint nézem, akkor más a helyzet és ezt mindenki saját fantáziájára bízom. Ajánlom a jobbik fantáziát elővenni.
Miután a legsötétebb bugyrot is bejártuk és vélhetően mindenkiben előjöttek az elmúlt évek elszenvedett gyötrelmei, beszéljünk valami jóról is. Vagyis valami könnyebbről:
Legyen internet
10 éve még extra volt, ha egy távoli helyen volt internet, azóta viszont sokat változott a világ, még Netflix is van már mindenhol. (Nem, semmilyen szolgáltatásra nem vagyok még mindig előfizetve, de tavaly megnéztem 4 filmet is. Kicsit szégyellem is magam emiatt mert azé’ mégiscsak 4x másfél óra ment el ezzel, ahelyett, hogy valami értelmessel töltöttem volna az időmet, de mentségemre szolgál, hogy ajánlás alapján néztem meg a filmeket és mind jelentős volt, vagy érdekes kérdéseket vetett föl csillagászat és űrkutatás szempontjából.)
Fontos a net, mert nélküle dolgozni sem tudok, de mostanában nincs ezzel probléma.
Elég messze legyen, de ne túl messze
Mert nincs azt pénz, (azt hiszem) amiért mondjuk Tasmániába költöznék. Vagy Új-Zélandra. Az rohadtul messze van és utálok sokat utazni. Mármint hosszú időt tölteni egy gépben, bár mostanában nem kapok agyf@szt attól, ha 5 óra a menetidő mert valahogy megtanultam átvészelni, de az is igaz, hogy ilyenkor ablak mellé veszek jegyet és azért néha igen érdekeseket látni föntről. Például Egyiptom annyira érdekes a levegőből. Nem, nem látszik egyik piramis sem, kivéve ha sasszem vagy. Az utcák szerkezete érdekes néhol meg a sivatag mindig gyönyörű. Mindig!
Ha át kell szállni az sem gáz, legalább nem egyszerre kell átvészelnem a sok óra repülőutat. Kiszemelt célpontunkkal az a helyzet, hogy kétszer kell átszállni, vagyis három ugrásnyira van. 6 óra repülőút.
Előnye pont az, ami a hátránya is: Elég messze van. És ennek a pozitív és a negatív értelmét is vedd elő.
Mi a fenét csinálok egy „lakatlan szigeten”?
Jó. Tételezzük fel, hogy eleve megélek valamiből, nem kell eljárnom a szomszéd tehenészetbe „tehenet fejni”. Mit csinálok egy ilyen helyen ha sokat rossz az idő? Mert arra sokkal többet esik. Sokkal, sokkal!
Olvasok. Írok. Kínomban megvalósítom az összes elfekvőben lévő ötletemet, vagy ami valószínűbb: a nagy nyugiban újabb világmegváltó ötleteim támadnak és azokat valósítom meg.
De nem lenne unalmas egy „lakatlan szigeten” évente 5-6 hónap?
És ez az, amire igazán fel kell készülni. Mert mi van, ha kiderül, hogy amúgy tényleg dögunalmas?
Vagy ami még furcsább:
Mi van ha hozzászokunk ahhoz a nyugalomhoz, de annyira, hogy kifejezetten irritálni fog ha sok ember van körülöttünk, ha a napi 5 autónál több is „rettenetes forgalomnak” fog tűnni, ha a zaj, amiben élünk kiborít?
Mert azt leszögezhetjük, hogy ott nagyon nyugisak az emberek, nincs dugó, nincs zaj. Állsz szinte bárhol a szigeten és azt hallod hogy csönd van, persze szélfújással, esetleg a távolból hallod az óceán hangját. Mást nem.
Hogy mész az úton és nem találkozol más járművel, hogy más embert sem nagyon látsz, szerintem fantasztikus dolog. Nyugis.
Viszont az egy reális lehetőség, hogy annyira hozzászokunk, hogy utána borzasztóan fárasztó lenne a normál civilizálóban élni.
Rögtön el is olvasom a lakatlan szigetem híreit, mert olyan jó látni, hogy az ő szemszögükből a világon semmi nem történt, de helyben sem. Semmi egetrengető nem.
Költözzünk lakatlan szigetre?
Érdekes lenne, az tény. Lehet, hogy először ki kellene próbálni pár hónapra, és utána dönteni. „Véglegesen.” Csak mert semmi nem tart örökké.
