Ma, egy napsütéses októberi vasárnapon, már jó korán felkeltem. A lassan ébredező város, Koppenhága, egyszerre sugárzott nyugalmat és izgalmat. Ahogy a kikötő közelébe értünk, a hűvös, tengeri szellő cirógatta az arcomat, és a város panorámája terült el előttem – a régi, történelmi házak mellett magasodó modern építészeti csodák elbűvöltek.
Koppenhága az egyik kedvenc helyem – kifinomult és elegáns, ahol a történelem és a modernitás keveredik.
Ha kíváncsi vagy, mi az az épület középen, nézd meg ezt a vifdeót.
A hajóúton az első állomásunk Koppenhága volt, ahol már számtalanszor megfordultunk – hiszen itt volt az esküvőnk is. Nem terveztünk előre semmit, így bár már mindent láttunk a városban egy hop-on-hop-off buszra szálltunk, ami a belváros szívébe vitt minket. Elsőként a városházánál szálltunk le, ahol a reggeli fényben készítettünk néhány fotót.
Koppenhága főteréről egy múzeumba vezetett az utunk, ahol két izgalmas kiállítást néztünk meg: az egyik egy interaktív Andersen-élmény volt, a másik pedig a híres Ripley’s Believe It or Not! kiállítás.
Az Andersen-kiállítás nagyon tetszett. Minden részlet gondosan kidolgozott volt, a látvány valóban meseszerű volt.
A Ripley’s kiállítás viszont egy teljesen más, vadabb élményt nyújtott. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor egy forgó csőben találtuk magunkat, ami azt az illúziót keltette, mintha hirtelen szédülnénk. A kihívás, hogy megtartsuk az egyensúlyunkat, egyszerre volt félelmetes és hihetetlenül szórakoztató mert tudtuk, hogy amúgy mi szilárdan állunk csak a cső mozog körülöttünk.
Teszek be képeket a kiállításokról lentre.
Koppenhágában elvileg szép időre lehetett volna számítani. Az előrejelzés 14 fokot és verőfényes napsütést jósolt aznapra. Ehhez képest, amikor kijöttünk a múzeumokból, borult volt az ég, és erős szél fújt, ami igazán hideggé tette az időt, sőt, még az eső is elkezdett esni.
Mivel megéheztünk, elhatároztuk, hogy megkóstoljuk a híres smørrebrødöt – azt a dán szendvicset, amit már többször ettünk korábban is. Felkerestük a kedvenc helyünket, és a képen is látható szendvicseket fogyasztottuk. Még mindig isteni.
A smørrebrødről kicsit részletesebben: ez egy hagyományos dán étel, amely egy szelet vajjal megkent rozskenyérre (rögbrød) épül, különböző feltétekkel. A szó jelentése is utal erre: „smør” vajat, „brød” pedig kenyeret jelent. A smørrebrød jellemzően nyitott szendvics, amelyet nem két szelet kenyér között készítenek el, hanem egy szelet kenyér tetejére halmozzák a hozzávalókat. Ez az étel különösen népszerű Dániában ebédidőben (!), és hagyományosan úgy fogyasztják, hogy a szendvicset késsel és villával eszik. A smørrebrød egyszerűbb változatait otthon is elkészítik, míg a prémium változatokat éttermekben szolgálják fel művészi megjelenéssel és gazdag díszítéssel.
Bár valóban finom, meglehetősen drága. Hozzá kell tenni, hogy a dánok magas életszínvonalon élnek.
„Dánia modern piacgazdaság, a Világgazdasági Fórum 2009–2010-es listája szerint a világ 5. legversenyképesebb országa. Korszerű mezőgazdasággal(jelentős a tejelő és vágómarhatartás valamint a gabonatermesztés), versenyképes kis- és nagyvállalati körrel, kiterjedt állami jóléti rendszerrel, magas életszínvonallal és stabil nemzeti fizetőeszközzel büszkélkedhet; gazdasága nagyban függ a külkereskedelemtől. Az ország nettó energia- és élelmiszerexportőr, fizetési mérlege pozitív és nettó külső adóssága nulla.” Irja a Wikipédia.
A smørrebrød után betértünk egy drogériába, mivel néhány dolgot otthon felejtettem, és be kellett szereznünk. Vásároltunk fogkrémet és némi vitamint is, ha már ott voltunk. A hajón is van ugyan egy drogéria, ahol ezek a termékek beszerezhetők, de elég borsos áron, ezért inkább kivártuk, hogy Dániában vásároljunk.
Képek a múzeumokból
Kanál, amivel a „fújgyógyszert” etették a gyerekekkel.
Ezek képek, ahol a rajtuk szereplők beszélgettek egymással. Vicces volt. A legtöbbet a hosszú nyakú nő dumált, de sok figura nincs a képen.
Nagyon szép és igényes volt az Andersen múzeum. Olyan volt, mintha egy mesében sétáltunk volna.
Mesebeli kikötő. Hozzáteszem, hogy ez nem egy kép, hanem a múzeum egyik szobája, mindent meg lehet fogni, nyomkodni, kipróbálni, itt vezet az út.
Ebben a teremben hó esett 🙂
A Ripley’s múzeumban rengeteg érdekes dolog volt. Ha mindent elolvas és kipróbál az ember, szerintem órákat van bent.
A norvég hajóutas élménybeszámolót itt találod.
