Nem mondom, hogy sok időt töltöttünk most Korfun, de mégis jó volt visszajönni. Jólesett kicsit elücsörögni az Esplanade szélén, az egyik kávéházban reggel, és csak figyelni a főleg görögöket: akik munkába igyekeznek, kutyát sétáltatnak, vagy csak simán kávéznak. Közben azon gondolkodtam, milyen lehet itt, amikor milliónyi turista lepi el a helyet, mennyire más lehet az élet turistaszezonban, és egyáltalán, miért éppen akkor özönlik el a szigetet? Miért nem inkább novemberben? Az idő tökéletes volt ottjártunkkor is. Olyan erősen sütött a nap, hogy 11-kor már kellemesebb volt árnyékban, és a tengerben nemhogy vacogtak volna az emberek, hanem pancsoltak. Ráadásul nem csak egy-két embert láttam bent, hanem elég sokat. Novemberben!
Számomra ez mindig megmagyarázhatatlan, miért akkor mennek az emberek nyaralni, amikor elviselhetetlen a meleg, az árak az egekben vannak, és mindenhol tömegnyomor van? Értelmetlen. Erre persze mindig azt mondják, hogy „hát, nyáron kell nyaralni” vagy „ilyenkor szoktunk nyaralni.”
Először 24 éve jártam Korfun. Akkoriban teljesen más volt az életem. Mondhatni, nincs egyetlen pontja sem, ahol érintkezne az akkori és a mostani életem.
Akkoriban még zsenge voltam, és emlékszem, hogy az utolsó drachmáig elköltöttük a pénzemet. Annyira, hogy miután hazamentünk, kajára sem maradt. És ez általában így volt: nyaralás vagy utazás után nagyon vékony volt a pénztárcánk. Tudod mi a durva? Soha nem bántam meg. Most, hogy már 32 éve (vagy hány) járom a világot, egyetlen utazást sem bántam meg. Igaz, vannak emlékezetesek, meg olyan helyek, ahová nem mennék vissza, de összességében a sok utazás rengeteget adott.
Szóval Korfun jártunk. Rég nem jártam itt. Utoljára az egyik húsvétkor volt szerencsém a szigeten járni. Az itteni húsvét különleges. Nem tudom, hogy most is olyan-e, mint 20 éve, de akkoriban lényegesen nagyobb feneket kerítettek neki, mint ahogy azt mi, magyarok el tudjuk képzelni.
Többször jártam húsvétkor Görögországban. Láttam, ahogy a bárányokat grillezik, ahogy rozmaringgal díszítik a keresztet, ahogy agyagedényeket hajigálnak az ablakból, ahogy este a tűzijáték után kiülnek az emberek az utcára, és ott eszik az amúgy is finom ételeket. Kiviszik az asztalokat az utcára, megterítenek, és a család körbeüli azt. Mindezt minden flanc nélkül, az utcán.
Olaszország ételei is finomak, de Görögország is különleges. Most például Korfun olyan jó saganakit ettem, hogy szerintem benne van az év 20 legjobb fogásában. (Kellene egy ilyen listát is írnom.) Ez a sült sajt azonban nem összetévesztendő, és nem egy kalap alá vehető a magyar rántott sajttal, mert teljesen más műfaj. A saganaki lényegesen finomabb. Szerintem.
A saganaki mellé ittam egy korsó helyi sört, ami meglepően jó volt, és ettem egy muszakát is. A muszaka azért fontos nekem, mert csak én eszem meg, így az ilyen alkalmakat mindig kihasználom.
Sétáltunk az óvárosban is. Megcsodáltam, hogy az elmúlt két évtizedben átalakították a teret, hogy néhány házat milyen szépen felújítottak, és elképedtem azon, hogy az egyik épületet mű bougainvilleával díszítették. A turizmus mindent ellepett. Elgondolkodtam azon, mennyire jó, hogy nem a főszezonban jöttünk ide és azon is, hogy mennyit változott az életem ennyi idő alatt.
Te gondolkodtál már azon, hogy 20 év alatt mit és mennyit változott az életed?
