Madeirai utazásunk harmadik napja igen mozgalmas lett. Ez a sziget tele van hajtűkanyarokkal, hegyekkel de olyannyira, hogy a nap közepén azt éreztem, hogy még egy kanyar és „felmondok”.
Szóval lehet, hogy nem vagyunk követendő példák ezzel az útvonallal. Mindenesetre csodákat láttunk a legmeglepőbb helyeken.
Ez csak egy sima kép. Semmi extra nincs benne, azért van itt, hogy lásd, milyen az, amikor Madeirán semmi extra nincs a képen. Meg persze hogy milyenek az utak. Itt az nem látszik, hogy valószínűleg épp bemegyek vagy kijövünk egy alagútból. Az alagutak is úgy működnek, hogy van bennük kanyar, jelentős emelkedő és lejtő is és láttunk olyat is, amikor egy-egy kihajtón közvetlenül a tengerpartra lehetett kimenni. Izgalmas hely ez a Madeira.
Bocsi a minőségért, nem készültem arra, hogy egy ekkora vízesés lesz közvetlenül az út mellett két alagút között. Hirtelen ott termett 🙂
Aztán odaértünk az első megállónkhoz. Ez is egy alagút végében volt, de szerencsére készültek az érdeklődőkre és volt itt egy kisebb parkoló is. Így sem semmi a dolog, de ha az ember továbbment, akkor azt látta, hogy a hegyből egy hatalmas vízesés közvetlenül a tengerbe hullik.
És ami azt illeti, nem ez volt az egyetlen ilyen mert errefelé az volt a normális, hogy hegyből 200 méterenként egy nagyobb vízesés született. Arról nem is beszélve, hogy a hegyből mindenhol folyt a víz. Még nem láttam ilyet eddig. Nagyon érdekes volt.
Aki nem volt lusta és megtette a látszólag unalmas 100 métert, az ezt láthatta. Gyönyörű, akkor is ha a kép nem tökéletes.
Aztán mentünk tovább a tengerpartra. Vagyis az óceánhoz. A víz meglepően meleg volt állítólag, én nem próbáltam. Annyira szép Madeira!
Ez a kép ott készült, ahol az előző, csak 100 métert mentem odébb. Itt felhívom a figyelmet a ház fölött lévő hegyből folyó vízesésre. A kép közepén lévő ház bérelhető. A semmi közepén van ezen a kis lávaszigeten. Biztos jó lehet itt lakni.
Itt ebédeltünk is mert mire ide eltekeregtünk, addigra már bőven ebédidő volt.
Körülbelül ezen a ponton jött el az az érzésem, hogy elegem van a kanyarokból és menjünk haza, de egyenes úton. Pedig jártuk már hasonló helyeken, de itt kifejezetten elegem volt a kanyarokból. Persze egyenes úton nem lehet közlekedni Madeirán, így maradt a tűrés.
A fönti képen ez a bazalt ujj elég érdekes.
Közben az élet meg ment tovább, a tehénke legelészett a zöld domboldalban, mi meg mentünk fölfelé egy jó kilátás helyre. Van ebben valami időtlen.
Hintáztunk egy darabig, csodáltuk a tájat és a nyugalmat. Jó lehet itt lakni.
Annyira szép ez a sziget!
Így is lehet dagonyázni 🙂
Következő megállónk Puerto Moniz volt, ahol bevágtunk egy fagyit és bámészkodtunk. Itt van egy természetes fürdőhely kialakítva a fenti módon. Sao Miguelen is így csinálták.
Aztán ha már arra jártunk, megnéztük és ki is próbáltuk ezt a majdnem függőlegesen közlekedő felvonót. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe, hogy leszakad és jól leesünk a mélybe. 🙂
Lent a parton egy ültetvény volt, főleg banánt termesztettek, de volt ott minden egyéb növény is. Amúgy nem túl sok érdekes volt lent, inkább maga a majdnem függőlegesen közlekedő felvonó volt a lényeg.
Ekkorra már dög fáradtak voltunk és mind haza akartunk menni. Így is tettünk.
Madeirai utazásunk harmadik napjának estéje a falunkban, Curral sas Freirasban telt, a szállásunk melletti étteremben, amiről nem mellesleg kiderült, hogy az egyik legjobb és ezzel párhuzamosan az egyik legolcsóbb is a szigeten. Ráadásul általában nyitva van, szóval majd ha legközelebb megyünk, akkor máshogy tervezzük a táplálkozásunkat.
A fenti képen a völgyünk hírességét, a szét gesztenyét látod, de sós verzióban. Van egyébként leves meg minden is, amit el tudsz képzelni gesztenyével, az én kecske vacsorám is gesztenyés körítéssel volt.
Madeirán jókat ettünk végig, de ez a fenti darab husika volt a legfinomabb az összes közül. Egy vaslapon tálalták, ami forró volt. Sistergett rajta a hús, ami nem volt pici darabka. 17 euróba került, de itt Berlinben ennyiért egy vékony csirkét adnak, nem 30-40 deka marhát. Szóval jót vacsiztunk.
Madeirai utazásunk harmadik napja roppant fárasztó volt, de élménydús és ma is szépet láttunk.
