Madeirai utazásunk második napja szuper volt. Máshogy fogalmazva ez a nap is szuper volt. Reggeli után felkerekedtük, hogy majd jól megnézzük a sziget legmagasabb pontját, kinézünk az összes kilátón, de annál sokkal szebbet láttunk, mint amit vártunk.
Ez egy képnézegetős poszt lesz mert így egyszerűbb mesélni, de kiemelem, hogy a képek és videók nem adják vissza azt a szépséget és panorámát, amit ott állva láttunk és éreztünk.
Tavaly a csodás Ios szigeten sokat tekeregtünk az utakon, ott is voltak hajtűkanyarok meg szerpentinek erre-arra, de az a sziget nem volt egy hatalmas mérnöki bravúr. Madeira úthálózata elég jó, és itt nem arra gondolok, hogy jó az aszfalt, nincsenek kátyúk, hanem arra, hogy annyi az alagút, hogy megszámolni is képtelenség. Emellett számtalan a jó minőségű autópálya, így aztán a hegyes-völgyes sziget egyik végéről a másikra pillanatok alatt el lehet jutni. Jó, mondjuk fél óra.
A fönti képen éppen valahova megyünk a felhők felett a napsütésben.
A flóra is érdekes volt mert jártunk eukaliptusz erdőben, de fenyőerdőben is és nem volt ritka a banánültetvény sem a szigeten. Itt a lakóhelyünk előtti egyik erdős szakaszt láthatod amint a felhőkben áll.
Ez a kilátó volt az első aznap. Jól nézd meg, mert ez még nem a kilátó, hanem csak a parkoló mellette. A kép bal oldalán van egy vékony fehér csík, az az út a meredek hegy oldalában és a távolban az óceán kéklik.
Mint később kiderült, ez az az épület, ami a völgyben lévő házunkból olyan szuperül látszik. (Előtte van a parkoló, ahonnan az előző képet készítettem.)
Az ott lent Curral das Freiras falunk, ahol a szuper kis házikónk van. Bárcsak ott lehetnénk most is!
A házikónk fölötti másik hegyen van ez a szuper hely. Ez is olyan volt, hogy a fotó semmit nem ad vissza abból, amit ott a két szemével lát az ember, pedig a fotó sem csúnya.
Itt egy nagyobbacska kilátó van készítve a vélhetően rengeteg turistának és a hozzá vezető út szépen fa korláttal van felszerelve, de úgy őszintén, lehet itt sietni amikor ilyen és ennél ilyenebb a kilátás? Nem.
Madeirai utazásunk második napja a kilátóké volt. A fönti nem tudom már hol volt és melyik, de ez is szép és milyen sejtelmes a felhőkkel. 🙂
Ez a kép már Madeira legmagasabb pontján készült. Ide elég sokat kellett tekeregni és mire fölértük, a parkoló annyira tele volt, hogy egyikünk nem is tudott kiszállni, így csak villámlátogatást tettünk itt. Pedig itt aztán lehetett volna bámészkodó naphosszat. De sebaj. Legközelebbre is kell hagyni. 🙂
Ez szintén ott készült. A képen vannak emberek is. Majd legközelebb mi is elsétálunk oda, de a kép így is szép.
Ez a kép is ott született csak a másik völgybe lehet innen lenézni. Hogy lehet ez a sziget ilyen szép?
Máskor még nem jutott eszembe az, hogy jó lehet siklóernyőzni, de itt igen. Főleg ha nem felejtjük el, hogy ez itt egy sziget az Atlanti-óceánban. Szép! Madeirai utazásunk második napja emlékezetesen szépre sikeredett.
A villámlátogatásunk után fel akartuk keresni a másik nagyon híres és szép helyet, de nem találtuk meg, helyette viszont egy csomó érdekeset láttunk. Például a fenti hidat, ami jó régi lehet, ráadásul a szemben lévő oldalon egy vízesés is van, nézd meg a képet.
A fenti helyről nekem valamiért a Jurassic Park jut eszembe. Annyira szép ez a sziget!
Elolvasni rövid egy ilyen beszámolót, de ne felejtsük el, hogy irtó sokat kellett tekeregni a kocsival és már bőven délután volt mire táplálékhoz jutottunk. Nem is akármihez. A fenti képen nagyon finomakat látsz, a kockás izé pedig valami olyan, amiről sosem találnád ki mi az. Az kukoricalisztből készült rántott kocka. Fogalmam sincs, hogy készítették. A jobb oldali képen egy szép nagy szelet tonhal van a zöldsége alatt. Minden finom volt.
Samana arról híres, hogy ilyen cuki házak vannak ott. Meg is néztük őket és megállapítottuk, hogy mostanában mind luxusban élünk.
Rögtön a cuki házikók mellett volt ez a szépség, amit szívesen elfogadnék. Van benne valami óriási báj. Tetszik.
Eljutottunk a sziget csücskébe is, amire én nagyon kíváncsi voltam. Nagyon tetszettek ezek a sziklák, főleg úgy, hogy egy vad, zöld szigeten van ez a kiszáradt, tikkadt rész, ami úgy keletkezik, hogy az esőt hozó felhőket felfogják a hegyek, azok kiadják magukból a csapadékot, ide meg nem jut semmi. Tök kopár és poros volt minden, viszont még így is gyönyörű.
Sok helyen nem volt korlát de rengetegen merészkedtek ki egészen a sziklák széléig.
Van itt mit nézni. 🙂
Ez a kép ugyanott készült, csak a másik irányba néztem. Jó lenne visszamenni és egy darabig még bámult ezeket a hegyeket.
Innen már hazafelé vettük az irányt mert jól elfáradtunk. A fenti képen a reptér kifutópályáját látod alulról merthogy ezernyi beton oszlopra épült. máshogy nem tudták megépíteni.
Ez a kép a teraszunkról készült a naplemente fényeiben amint a felhők kezdték ellepni a kis völgyünket.
Ez a templom közvetlenül előttünk volt, és éppen mise is volt. Az volt az extra, hogy a tornyon lévő hangosbeszélőkön keresztül közvetítették a misét, hogy mindenki hallgassa a völgyben, de még azt is elmondták, hogy ki van ott a misén. Végül pedig azt is bemondták, hogy ki mennyi pénzt adott a templomnak és éppen mennyi pénze van. Érdekes ez az üvegzseb technika.
Ez a kép nem tudom hol készülhetett, de gyönyörű.
Madeirai utazásunk második napja nagyon szépre sikeredett.
