Ha röviden akarom elmesélni, csak annyit mondok: SZUPER VOLT!
A Marokkó élménybeszámoló ezen része Marrákesh városával foglalkozik.
Persze ennyivel nem érem be (ti sem) szóval elmesélem töviről hegyire, mi is volt Marokkóban, Marrákeshben, mit csináltunk 5 napig a városban 🙂
Berlin és Marrákesh között 4 óra volt a repülőidő. Érdekes módon remekül viseltem és meg is lepődtem, hogy jé, már itt is vagyunk.
Marrákesh reptere
Tök modern és nagyon szép a marrákeshi reptér.
Annyira szép, teljesen zavarbaejtően kulturált, rendezett, tiszta és hangulatos.
Nem buszos megoldással szállítják ki az utasokat a gépből, még a fapadfosból sem, hanem rögtön csőre álltunk és az első ajtón szépen komótosan távoztunk.
A meleg rögtön megcsapott, „csak” 20 fok különbség volt a két város között.
Sütött a nap és a főépület körül végig pálmafák hajladoztak a reggeli szélben. Csodás volt!
Mivel EU-n kívüli országról van szó, volt komoly ellenőrzés, amihez akkora sor állt, hogy azt feltételeztem, hogy egy évig nem végzünk, de aztán mégis kb. 20 perc alatt már kint is voltunk.
Vagyis lettünk volna. 😀
Ami Kínában volt bürokrácia, ehhez képest semmi!
Kezdjük ott, hogy beállsz a bódé előtti sorba, ahol amikor végre kiérsz az elejére, ott áll egy muksó és odairányít a legrövidebb ellenőrzőbódéba. (Biztos nem feltételezik, hogy a turisztoknak van annyi gógyija, hogy ki tudják választani, melyik a legrövidebb sor. :D)
Hozzáteszem, hogy roppant dícséretes módon legalább 10 bódé volt (lehet, hogy csak 8, de nem lényeg) és volt olyan, ahol három határőr ücsörgött. Így aztán nem csoda, hogy gyorsan megkaptuk a pecsétet. Persze előtte ki kellett tölteni egy belépőkártyát is. Azt simán elvette a határőr, bepecsételt az útlevelembe és beleírt egy számot, majd visszaadta.
De nem, nem tudtunk szabadulni, mert volt egy külön alkalmazott arra, hogy lecsekkolja, valóban kaptunk-e pecsétet, illetve hogy az útlevélben szereplő kép valóban rólam készült-e.
A reptéren váltottunk pénzt és mentünk is (volna) ki a terminálból, de …
kifelé is volt egy csomagellenőrzés.
Nem tudom mi értelme van, de ők úgy gondolták, ez hasznos dolog. Hát legyen.
Ha alaposabban megnézed a fenti képet, látod, hogy egy csomó ember ácsorog ott. Na, azok nem jöhetnek ám be, kint kell ácsorogniuk. Többségük taxis, akik vagy valakire várnak, vagy a rendelt taxisok.
Mi is rendeltünk taxit (10 eur volt, berlini áron olcsó, marokkói áron egy vagyon) de a fenének sem lett volna kedve hajnali 3-as kelés és 4 óra repülés után még taxit fogni, meggyőzni, hogy nem kirándulni jöttünk, másik verzióban pedig a buszmegállót keresni.
(Amúgy az sincs messze, csak bazi sokan vannak a 30 percenként közlekedő járművön, de erről majd később.)
Szóval ott állt a taxis koma 1. a nevünkkel a kijáratnál. Koma szólt taxis koma 2-nek, hogy vigyen el minket a Le Caspienbe, koma 2 meg el is vitt minket midenféle extra kanyarok nélkül.
A szállás
A szállást elég nehezen választottam ki. Fontos szempont volt, hogy legyen wifi és legyen reggeli is az árban. (Extra igényeim vannak mostanában :D)
Nem akartam a nagyon nyüzsis, „nagyon a sűrűje” szállást, inkább az európaibb negyedet kerestem, nem is bántam meg.
A Le Caspien jó volt. Nem találok rajta kifogást. Sima háromcsillagos szálloda, semmi extrával. Volt medence is, de abba nem mentünk bele, talán ha nyáron 40 fokban jövünk, akkor kipróbáltam volna.
A reggeli svédasztalos volt és minden nap tálaltak valami olyat, amit a többi napon nem. A szoba átlagos volt, volt egy teraszunk is, ahova végül nem mentünk ki egyszer sem.
Megérkezésünkkor leültettek minket és hoztak bazi cukros teát és néhány (sajnos) nagyon finom kekszet. Rögtön gondoltam, hogy nehéz lesz így tartani az elég érdekes diétámat. Legalább, ha pocsék lett volna a tea és a keksz… de nem.
Megkaptuk a szobánkat, felmentünk és lerogytunk az ágyra.
Együnk valami helyit!
Aludtunk egy órát de aztán rájöttünk, hogy ideje enni valamit. Google barátunk azt mondta (igen, megint nem készültem fel a városból) hogy viszonylag közel hozzánk van egy tök jó étterem.
El is mentünk oda, jót ettünk berlini áron. (!)
Kicsit később kiderült, hogy gugli barátunk a helyi „fú de marokkói, fú de tradicionális, ide gyere turiszt, ha marokkói ételt akarsz!” helyet ajánlotta.
Leszögezem, hogy jó volt a kaja, nem volt semmi bajom vele.
Persze édességet is kellett enni, nem lehet kihagyni soha.
Remélem látszik képről is, hogy roppantul diétás mind. Semmi liszt, semmi cukor! Ja, nem.
Itt a linkje, ha kíváncsi vagy rá. Szerintem találsz olcsóbbat is (sokkal olcsóbbat) ahol nem rosszabb a kaja.
Leszögezem, hogy mindenhol jó volt a kaja, bárhol ettünk.
Este rájöttünk, hogy nincs vizünk, így felkerekedtünk. A plázát akartuk megkeresni, de először nem találtuk, aztán meg úgy döntöttünk, hogy inkább bemegyünk a belvárosba.
Ekkor a buszmegállót nem találtuk, de mire meglett a buszmegálló, meglett a pláza is.
Közlekedés Marrákeshben
Nem mindenhol van kitéve a megálló tábla.
Inkább fordítva van errefelé: általában nincs kint. Ha meg kiteszik a táblát, rohadtul nem biztos, hogy a busz ott áll meg. Lehet, hogy 200 méterrel előrébb nyitja ki az ajtókat és mire odaérsz, addigra már nincs ott a busz.
Ezt leszámítva, ha egyszer már sikerült felszállnod a buszra, tök érdekes élmény.
Általában nők utaznak rajta. Az utasok többsége nő és gyerek. Nő gyerekkel verzióban. Pasik ritkábban szállnak buszra, viszont ők általában állnak, átadják a nőknek a helyet. (!!!)
A jegyet felszálláskor, (első ajtós felszállás) a sofőrtől kell venni, ez 4 dirham, ami kb 40 cent, tehát tök olcsó. Ez 2019 januári helyzet.
A buszok viszonylag tiszták és általában nem tök lepukkalntak.
Kevés rajtuk az ülőhely, mert valami furcsa meggondolásból a hátsó részen kivettek 2 üléssort, ezáltal igaz, hogy nagyobb lett a tér, de használhatatlanabb is a busz. Szerintem. De lehet, hogy valamit nem vettem figyelembe.
Mi szerencsés módon többször is eltévedtünk a busszal, így nagyon sok érdekes helyre jutottunk el. Szóval, ne féljen az ember attól, hogy eltéved! 🙂
A buszmegálló táblák arabul vannak írva, így sok szerencsét a tájékozódáshoz. Hozzátszem, hogy egyetlen ilyen táblát láttunk csak, feltételezem, hogy véletlenül maradt meg az utókornak. 🙂
A főtér – a Nagy Turistacsapda
Persze kihagyni sem lehet, de azért mégiscsak gáz, hogy …. de valamiből nekik is meg kell élni.
Én igyekeztem átlátszóvá válni, de nem sikerült, észrevettek, de aztán sikerült kikeveredni onnan és nagyon érdekes (jó értelemben) élményünk volt, amiről írtam egy hosszú posztot. Itt tudod elolvasni: Marrakech nem mindennapi látnivalói.
Ha megnéztek bármilyen turistáknak íródott ajánlót, tuti az első helyen szerepel a Jemma el-Fna tér.
Nagyon érdekes ez a tér, tagadhatatlan. Annak, aki nem akar a dolgok mögé nézni és megelégszik azzal, amit mutatni akarnak neki. Persze ettől függetlenül meg kell nézni, ráadásul kb. kihagyhatatlan is mivel egy csomó busz végállomása ott van mellette.
Érdekes, hogy nem vegyesen vannak a standok, hanem csoportosan. Ezt úgy értsd, hogy mondjuk a gyümölcsösök egy kupacban, a kígyóbűvölők egy másik ponton, a lámpaárusok ugyanígy egy kupacban vannak.
Egész más szemlélet, mint amit mi megszoktunk. Mondjuk ők sem tegnap kezdték a kereskedést.
A fenti kép már nem egészen a főtéren készült, de ott is készülhetett volna, bár ott sokkal több az ember. Turista, egész konkrétan.
Gyönyörű lámpásokat árultak a városban!
Majd ha egyszer lesz egy nagy belmagasságú házam, abban lesz egy többméteres lelógó marokkói csillár. 🙂
Az árakat nem tudom, igyekeztem feltűnésmentesen közlekedni.
Cyber park
Nagyon tetszett ez a viszonylag nagy park a város közepén. Komoly nyitvatartási ideje van, reggel 8-tól este 6-ig minden egyes nap, és ha az ember ott mászkál a környéken (pont a belvárosban van, a nagymecset mellett) akkor mindenképp érdemes bemenni.
Nagy bánatunkra mire odaértünk, pont elbújt egy kicsit nap, pedig milyen jó lett volna ott ücsörögni a gyönyörű parkban a pálmafák alatt. De majd legközelebb.
Bahia palota
Egyik nap becserkésztük a Bahia palotát és nagyon nem bántuk meg!
70 dirham volt a belépő fejenként, de nagyon megérte!
Hihetetlenül szépen fel van újítva a palota és a területe is viszonylag nagy.
Legalább egy órán keresztül bóklásztunk a termekben, belső kertekben és csak csodáltuk a kifinomult díszítést.
A felső képen lévő mennyezetet nem tudom meddig készítették, de az biztos, hogy nem egy nap alatt végeztek vele.
Szerinem ha egy mai burkolónak azt mondanánk, hogy egy ilyet szeretnénk ilyen apró dabarokból kitenni, akkor elküldene melegebb tájakra. 😀
Most azt képzeld hozzá, hogy az egész palota csempézve van ott, ahol nem fa a burkolat vagy nem fragott márvány és mészkő.
Ehhez képest egy lakás felújítása semmiség manapság!
Nem mesélek többet a Bahia palotáról mert fogok róla írni egy hosszabbat is. Majd belinkelem.
Menara kertek
Világörökség ez is.
Nem akkora nagy wow faktor, mint a többi, de nagyon megéri kimenni a város szélére és megnézni.
Ezek a kertek olajfások valójában, amit több, mint 200 éve telepítettek. Igen ám, de az olajfa, akármennyire is bírja a szárazságot és a napsütést, a vizet is szereti, így építettek egy jó nagy víztározót nekik.
Nem mondom, hogy a világ legtisztább víze van benne, mert egyáltalán nem az, viszont tele van jó nagy halakkal. A helyiek azzal szórakoznak, hogy eteteik őket, így ne csodálkozzunk azon, hogy széééép nagyra megnőnek.
A szemben lévő épület mögött azok tényleg havas hegycsúcsok, nem a szemed káprázik.
Legalább egy órán keresztül ültem ott és csak néztem ezt a „tavat”, a házat és a távoli hegycsúcsokat a kellemes, januári 22 fokban. De jó is volt!
Közben jöttek-mentek a fiatalok, fotózkodtak, vidámkodtak, aztán mentek tovább.
Ha már az Atlasz hegységről van szó… volt a héten a Dw-n egy riportfilm arról, hogy a mai napig sok falu van az Atlaszban, ahol se víz, se villany nincs még, és napelemekkel készítenek majd áramot, és vizet is azzal szivattyúznak majd.
Micsoda öröm lehet az, amikor hirtelen betör a civilizáció egy faluba. Vagy az is lehet, hogy addig jó nekik, míg…
Sose tudjuk ezt már meg.
Ez a park majdnem a reptérnél van, hazafelé útba is ejtheted, csak szánj rá elég időt mert alaposan be kell sétálni hozzá az olajfáson keresztül, aztán mire megkerülöd a tavat, az is egy idő, meg míg bámészkodsz…
Szóval kb. 2 órás program, ha sietsz, akkor egy. De akkor meg minek…
Eltévedtünk 🙂
Visszafelé sikerült rossz buszra szállnunk, így Marrákech újabb látnivalóival ismerkedtünk meg.
Nagyon érdekes helyen voltunk: egy frissen épült lakóparkban volt a busz végállomása, kilátással az Atlasz hegységre.
A sofőr nagyon kedves volt és jól beszélt angolul. Amikor látta, hogy visszaszállunk a buszra, mondta, hogy nagyon szívesen segít. Persze amikor elmondtuk neki, hogy mi nagyon örülünk annak, hogy eltévedtünk mert érdekes és szép helyen vagyunk, akkor látta, hogy tényleg nem vagyunk egészen normálisak 😀
A busz mindenesetre sokáig kanyargott mindenféle szélesebb és kevésébé széles utcán. De lényeg az, hogy visszataláltunk a főtérhez, ott meg felszálltunk a megfefelő buszra.
Együnk!
Addigra éhesek voltunk, így enni is akartunk valamit.
A szomszéd plázában már megkóstoltuk mindazt, amit meg akartunk, viszont a buszmegállóval szemben láttunk egy szimpi éttermet, így be is ültünk.
A kaja nagyon jó volt!
A hely neve Central Food és a Guéliz negyedben van, majdnem a Carré Eden plázánál.
Marrákechben töltött 5 napunk alatt kétszer vagy háromszor ettünk itt. Mindig jó volt a kaja és az italok is. Főleg a helyi, hagyományos ételeket készítik jól.
Az alábbi képen a zöld izé az „energia turmix” volt, a sárga pedig mangó volt. Mindkettő nagyon finom.
Míg Marrákeshben voltunk, volt időnk pihenni, nézelődni és a naplementét nézni 🙂 Jó volt ám nagyon Marokkóban!
Persze édeset is kellett enni. A fönti képen a legjobb goffri látható, amit valaha ettem!
Az Eden pláza Starbucks körüli bejárata mellett árulják egy kis bódéban. Frissen sütött, nagyon finom, édes, nyami és az ára is igen alacsony volt.
Ha átvernének…
A fenti kajához sztori is van. A Bahia palota környékén történt valahol, egy kis utcai kifőzdében.
Beültünk egy helyre, kértünk ezt-azt, majd annál sokkal többet kaptunk és egész más dolgokat is kihoztak. Ügyes húzás, de ha az ember nem most jött le a falvédőről, bizony szóvá teszi.
Mi is így tettünk. A számlán érdekes módon teljesen random cuccok szerepeltek, köze nem volt ahhoz, amit kihoztak és amit rendeltünk, a végösszegről nem is beszélve. Kisebb tanakodás után úgy dönöttünk, hogy kiverjük a balhét, kicsit hangosak leszünk, de nem fizetünk azért, amit nem rendeltünk meg és különben is…
Emberünk berezelt tőlünk és sűrű bocsánatkérések között elkészítette amit akartunk eredetileg, becsomagolta, elvitelre. Végül nem jártuk rosszul, de ehhez ki kellett verni a balhét. 🙂
Teázzunk
Ha valaki szereti a mentát, akkor itt a helye.
A hátránya az a dolognak, hogy eleve cukorral hozzák, ráadásul nem kevés cukorral. Viszont finom 🙂 És mindig ilyen és ennél szebb kancsóban szervírozzák. Kivéve, ha nem pohárban 🙂
Az El Badi palota
A Badi – palota annak nagyon érdekes, aki szereti a romokat. Világörökség ez is, de szerintem ha nem pont az üres falkhoz vonzódunk, akkor nem lesz túl izgalmas a látogatás.
Persze a számok sokat elárulnak: 360 szobája volt az eredetileg igen pompás palotának. 🙂
Utcák Marrákeshben
A legérdekesebbek Marrákeshben az utcák. Csak úgy önmagukban.
Az ember sétál bármerre és ilyen, a fönti képen lévő gyönyörű épületeket láthat. Tehát tényleg megéri csak úgy kolbászolni a városban.
A nagymecset
Kisértetisesen hasonlít a sevillai Giraldára, nyilván nem véletlen. Magába a mecsetbe nem lehet bemenni itt, viszont kívülről is érdekes körbejárni az épületet.
Egyébként ezért mondom, hogy ha az ember teheti, menjen be a mecsetbe.
Nem meséltem el, de amikor Kazahsztánban jártunk, akkor Asztanában bementünk a világ második legnagyobb mecsetébe, mitöbb, még ebédeltünk is az éttermében, bent az épületben, ami szerintem nagy szó. Arról nem is beszélve, hogy az a világ egyik legszebb ilyen épülete.
Marokkó élménybeszámoló összefoglaló. Érdemes Marokkóba utazni?
Nagyon sok érdekeset láttunk Marokkóban, annál sokkal többet, mint amit a Marokkó élménybeszámolóban leírtam. Kifejezetten tetszett Marrákesh!
Konkrétan annyira tetszett, hogy visszamegyünk hosszabb időre, még nem tudni mikor.
Nyáron egy napra az Andalúz körútról átmegyünk Tangerbe, de ezen kívül majd szerintem jó lenne a következő pár évben legalább két hétre elmenni Marokkóba és nemcsak Marrákecht, hanem a többi várost és tengerpartot is megnézni.
Jó hely Marokkó.
Szép, érdekes, nem túl turistás és nem drága.
