Napok óta azon kattogok, mi nem stimmel. Aztán rájöttem, hogy másfél hónap az az idő, amit kibírok egy országban egyszerre. Tavaly is másfél hónapig bírtam Magyarországon, Portugáliában is ennyi idő után kezdtem azt érezni, hogy „na, jó, legyen már valami változás”. Úgy látszik ennyire vagyok hitelesítve az életem ezen szakaszában.
Itt van például a magyar konyha. Számomra végtelenül unalmas, összehasonlítva azzal, amiket szoktam enni Berlinben. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar konyha rossz, vagy íztelen, hanem arról van szó, hogy másfél hónapig bírom azt, hogy nem eszek különleges ételeket. Vagy addig sem.
De a dolog nem ilyen egyszerű mert még az is hiányzik, hogy különböző arcokat lássak, hogy halljak más nyelven beszélő embereket.
Az álom
Ma éjszaka azt álmodtam, hogy a magyar kisvárosunk rejtegetett egy olyan negyedet, ami egyrészt tök menő volt, hasonlított a Szaúd-arábiai Al-Khobar egyik negyedéhez, csupa kiülős étterem, emberek a világ minden részéből és ami a „legfelháborítóbb” volt: volt ott egy pizzéria, egy igazi olasz pizzéria, ahol akkora hólyagok voltak a pizza tésztájában, hogy öröm volt nézni, de ráadásul még volt egy olyan olasz pék is, ami a berlini Sironi és a Cicala szerelemgyereke volt. Aztán sajnos felébredtem és végiggondoltam, hogy a kétezer fős kisvárosomban lehet-e olyan hely, ahol még nem jártam. 🙁
Kínomban ilyeneket álmodok.
Szóval másfél hónapig bírom a seggemen, utána kezdenek jönni az elvonási tünetek: azon agyalok, hol fogok először Berlinben enni, mit fogok enni, mit fogok rendelni.
Szerintem kóros.
Nézzük a nyálcsorgatós listát.
1. A szomszéd ázsiaiba beülünk majd és eszek egy 82-est. Ez thai vörös curry egyébként, és hogy mivel eszem, azt akkor találom ki. Rákkal? Csirkével? Rántott kacsával?
2. Elmegyek a Kottira és eszek az iraki kurd étteremben. Aki nem ismeri az iraki konyhát, az most sírhat. Szerintem a világ legjobbjai között van, ráadásul rengeteg babfélét esznek, zöldségeket és ha húsról van szól akkor leginkább a birka a menő náluk. Szeretem.
3. Rendelek a kedvenc pénteki rendelős indiai helyemről egy thali-t. A thai egy indiai „tál” amiben 5-6 fajta kaja van. Én ebben a pillanatban csirkés-halas-birkásat ennék egy bhaturával. Hozzá, de csak mert rég ittam, kérnék egy indiai sört is. De jó lenne!
4. Ennék egy szuper poke bowl-t, pácolt lazaccal, hínárral, kockára vágott céklával, hozzá a többi jósággal.
Ha ezek megvannak, akkor jöhetne a normál kaja.
Hiányzik Berlin, hiányzik a hangulat, a légkör. De erről majd hamarosan. Most egy kiülős indiai étteremmel is megelégednék, és tök jó lenne egy turbános pincér is. Nem mintha ebből sok lenne Berlinben, de legalább jelképezné, hogy nem velejéig rasszista a környezet.
Tavaly is valahogy így bírtam a dolgot, másfél hónap után fogyott el a cérna, de az is igaz, hogy akkor már csak 2 hét volt hátra és aztán húztuk vissza a csíkot Berlinbe, most meg még van 5 hét. ÖT!
Legközelebb jobban meg kell szerveznem a dolgot mert ez így nem jó.
Kárpótol a saját kertem, hogy nem látok embert ha nem akarok, hogy nem hallok níííííí nóóóóóó níííííííí nóóóóó hangokat naponta negyvenszer, de mégsem ez az igazi.
