Teljesen vállalhatatlan, hogy megint egy majdnem egy hónappal ezelőtti eseményt mesélek el, de legalább megörökítem. A történet ott kezdődik, hogy Poznań a kedvenc lengyel városunk, és a COVID előtt rendszeresen megfordultunk ott. Azóta másfelé kalandozunk, de ennek ellenére jó lenne továbbra is ott tölteni a nagyobb ünnepeket. Kedvenc szállodánknak közben új tulajdonosa lett, ezért tettünk egy látogatást, hogy megbizonyosodjunk róla, még mindig jó hely-e. Ezekről itt olvashatsz.
Júliusban jártunk Poznańban, ami teljesen szokatlan tőlünk, mert nyáron nem szoktunk utazni (erről itt írok bővebben). A rekkenő hőségben nem volt kellemes a létezés, ezért a második napra kinéztünk magunknak egy remek múzeumot, ahova én már régóta be szerettem volna menni.
Régen tanultunk az Enigmáról, annak működéséről, használatáról és a kód feltöréséről, aminek sok köze van ehhez a lengyel városhoz. A múzeum kiváló helyen van, közel mindenhez, és meglepő módon rajtunk kívül voltak más érdeklődők is.
Nem fogom részletesen elmesélni, mit láttunk és tanultunk ott, de ha arra jársz és beszélsz angolul, érdemes bemenned. A bejáratnál kaptunk egy okos audioguide-ot, ami érzékelte, hol vagyunk, illetve több olyan pont is volt, ahol egy QR-kód segítségével tudtuk elindítani vagy újra meghallgatni a szöveget.
Az egész múzeum interaktív volt; mindent ki lehetett próbálni, és az élmény teljessége érdekében ki is „kellett” próbálni. Ahhoz képest, hogy azt hittem, fél óra múlva már kint is leszünk, végül három órát töltöttünk bent. Érdemes volt, és nagyon megérte az árát. Bővebben itt.
Mire kijöttünk, már jól meg is éheztünk, így próbáltunk valami lengyel éttermet találni, de többszöri próbálkozás után is csak egy lengyel-ukrán éttermet leltünk, ahol legalább ehettünk pierogit. Ha nem tudod, mi az, nézd meg ezt a videót. Hozzáteszem, hogy a pierogi ezerféle töltelékkel kapható; nekem a kedvencem a káposztás.
Ebéd után még sétáltunk egy kicsit a városban, majd elindultunk a pályaudvarra, amihez hívtunk egy taxit. (A taxizás nem mindenhol jelent csillagászati összeget; például itt alig volt drágább a buszjegynél.) A taxisunk egy angolul jól beszélő férfi volt, aki klasszikus zenét hallgatott menet közben. Tehát rajtam kívül még van ember, aki ilyet hallgat önszántából. 🙂
A buszunk jó sokat késett, annyira, hogy szerintem legalább egy órát vártunk rá. A határ előtt is hatalmas torlódás alakult ki, mert a határőrök kerestek valakit, így minden jármű utasának ellenőrizték az útlevelét vagy személyi igazolványát.
Végül a Brandenburgi reptéren szálltunk le, és onnan kocsival jöttünk haza. Jó volt megint Poznańban lenni, biztosan megyünk még oda. 🙂
