2023 júniusában újra Szaúd-Arábiába és az Emírségekbe látgattunk. Tudtuk, hogy nagykabátot nem kell magunkkal vinni, mi több, igyekeztünk a helyiek öltözködését lekoppintani, hogy legyen egy ilyen élményünk is. Utóbbi nagy meglepetésekkel szolgált, erről ebben a posztban írok. Mivel mindkét helyen jártam már, így ez a második szaudi élménybeszámoló nem lesz olyan nagy élményekkel kecsegtető.
Ez volt az az alkalom, amikor a repülés is szuper érdekes volt. Egyrészt, nem arra repültünk, amerre az előző szaudi kaland során, hanem Törökország, Irak és Kuvait fölött repültünk el.
Törökországban még csak egyszer jártam, így meglepett, hogy mennyire hegyes ez az ország, persze aztán kinyomoztam, hogy az ország 90%-a 500 méter fölött van és a legmagasabb hegye az Ararát, ami 5166 méteres. Okosodtam.
Aztán jött Irak, amiről hogy őszinte legyek, utoljára a háború alatt hallottam és soha nem gondoltam volna, hogy átrepülök egyszer fölötte, aztán mégis.
Mivel kíváncsi ember vagyok, rögtön ki is nyomoztam, hogy Irak nagyon érdekes desztináció és már utazott arra mostanában néhány merész ember. Szóval felkerült a listára.
Aztán jött Kuvait, ami még érdekesebb volt fölülről. Rohamosan gyarapszik a bakancslistám.
Szaúd-Arábia fölülről is olya érdekes, mint a homokból nézve. A fenti képen fogalmam sincs, mi látható, de majd egyszer biztos kiderül.
Az is lehet, hogy ezek tanker kikötők, a fene sem tudja.
Most Dammamban volt az első 3 éjszakára a szállásunk. Hárman voltunk és egy háromszobás apartmant kaptunk abban a szállodában, ahol a fenti kép is készült. Itt nem szeretnék függönyt cserélni. 🙂
Szerencsére a szomszédjában volt egy (egyébként igen drága) kávézó és egy Sultan nevű grillezős elviteles étterem, ahol kétszer is ettünk. Kár, hogy nincs mindig a szomszédban egy ilyen hely.
Mivel a gyereknek rögtön Szaúd-Arábia volt az első komolyabb találkozása az arab / iszlám kultúrával, neki nagyobb élmény volt ez az utazás, viszont közös élmény volt a meleg, ami ottlétünkkor a reggeli 39 fok és a napközbeni 45 fok körül tetőzött.
A legkellemetlenebbek azok a kereszteződések voltak a városban, ahol nem volt épület és egész nap sütötte a nap a részt. Ott olyan volt még reggel is, mintha a pokol nyílt volna meg alattunk. Este persze még a pokol lángjai is kicsaptak az ilyen kereszteződéseknél a fekete aszfalt alól, szóval okosak a helyiek hogy keskeny utcákat építenek, ne süssön be a nap.
Menedéket a plázák jelentik. Ott megy a légkondicionáló egész nap, van tér és nem süt be a nap, így általában az ilyen plázákba költöznek a vidámparkok és itt nem csak egy darab pörgő valamire gondolj, hanem komplett vidámpark is van például Dammam legnagyobb plázájában.
Ezek a plázák arra is jók, hogy ismerkedjünk a helyi ízléssel, megismerjük az árakat, érdekességeket.
A fenti képen tevehús látható. Volt darált és szeletelt formában is és sajnálom, hogy nem tudtuk megkóstolni mert engem érdekelt volna az íze. De majd legközelebb olyan szállást foglalunk, ahol van felszerelt konyha is és csinálok egy teveburgert.
A fenti kép egy pláza éttermes részét ábrázolja, ahol legalább ezer fő le tud ülni. Engem valahogy a kazah plázákra emlékeztetett, azok is ilyen hatalmasak voltak, csak ott a téli -40 fok elől menekültek az emberek a plázába.
Ez a kép már Al Khobar majdnem tengerpartján készült. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez itt nem műfű, hanem igazi. De hogy a pálmafán mit keres a napelem, azt nem tudom. Azt csak itthon vettem észre.
A fenti képen a szállásunk látható, annak is a hatalmas nappalija. Vannak országok, ahol imádják a nagy tereket, de azért ez a három szoba hármunknak elég meglepő volt. Meg olcsó is, utolsó pillanatban foglaltuk.
Dammam nem az a város volt, ahol szívesen eltöltenék még ezer évet, erről írtam is egy hosszabb fikázó posztot, de majd az élménybeszámoló második részében elmesélem Al khobari kalandjainkat.
