Micsoda mázlisták vagyunk!
Igen, azok vagyunk, csak nem tűnik föl általában.
Aki ismer, az tudja, hogy napi szinten elég sok időt töltök repjegyek keresésével, utazáson agyalással, tervezéssel. Magunknak és másoknak is.
Hozzá vagyok (vagyunk) szokva, hogy nekünk európai útlevéllel utazóknak a kapuk nyitva vannak, az irányok nem számítanak ha repjegyet keresünk és az sem számít igazán, hogy merre megy a repcsi, hol kell átszállni.
Ez így természetes, így szoktuk meg.
Az olcsó repjegyeket is megszoktuk, a drágák meg maradnak azoknak, akik nem agyalnak annyit egy úton.
Történt aztán, hogy olyan repjegyet kerestem a napokban, aminek komoly feltétele volt, hogy ne érintsen egyetlen amerikai (USA) repteret sem, és lehetőleg gyorsan el lehessen jutni Közép-Amerikából Európába.
És ott jöttek a meglepetések, ami ráébresztett arra, hogy mekkora mázlink van, hogy nekünk nem számít – nem elintézhetetlen, nem elérhetetlen, nem megszerezhetetlen – a világon bármerre utazni.
Mert nekünk jöhetnek a jóárú repjegyek, hogy 300 euró Budapest – Costa Rica retúr, de ez a jegy a világ nem ennyire szerencsés részén születetteknek elérhetetlen.
Nekik ez a jegy 2000-be kerül.
Gondolj bele, milyen lenne úgy élni, hogy mondjuk az összes környező országba is (!) vízumot kellene szerezned, amit nem adnak olcsón, ráadásul gyorsan sem. Szörnyű!
Másrészt, ahol nem elterjedt ennyire a repülővel utaz(gat)ás ott a jegyárak csillagászatiak.
Hogy kerülhet egy szomszéd fővárosba szóló repjegy több, mint 100.000 Forintba? Nem business osztályon, turistán, minden flanc nélkül!
Durva!
Úgyhogy örüljünk annak, hogy tudunk szabadon utazni, hogy az útlevelünk a világ összes országába érvényes és csak néhány nagyon elzárt helyre kell vízum nekünk.
És annak is örüljünk, hogy mifelénk van verseny a légitársaságok között, és igyekeznek a szolgáltatás minőségében is felűlmúlni a másikat, az árakat meg ne is említsük.
