Már vagy két hete nem írtam naplót, de mondjuk nem is történt semmi. Viszont majd lesz egy olyan poszt, amikor arról mesélek, mi a fenével töltöttem a napjaimat itt az óceán partján. A mai nap azért extra mert történt valami. 🙂 Kiderült, hogy még mindig nem tudnak főzni.
Végül is nem azért vagyok itt, hogy minden egyes nap „világraszóló” események legyenek. Én itt kérem szépen csak túlélek, vegetálok Vegeta nélkül.
Reggel
Aguda, Porto mellett
Reggel nem volt túl sok életkedvem ezért 9 körül másztam ki az amúgy tök kényelmes és jó kilátásos ágyikómból. Azért másztam ki mert éhes voltam és mert úgy döntöttem, hogy „Elon Musk mamája vár” és be kellene fejezni a könyvet. Körülbelül egy nap alatt olvastam el az egészet, miután az Örökre görögbe teljesen kiakasztott.
Van itthon még pár „strucctojásom” de nem akartam tojást enni, halat meg azért nem mert azt nem eszi üresen az ember, főleg nem olajosat mert Ó, Lajos, hozd a wc papírt, de sokat!… mert kenyér meg nincs itthon.
Szóval bementem a boltba. Utálom a boltot mert egy idős házaspár viszi és látszik rajtuk, hogy a hátuk közepére kívánják az egészet árukínálatostól és vevőstől meg nyitvatartási időstől.
Mondjuk ha már ezt a boltot csinálják vagy 20 éve, akkor nem értem, miért és hogyan nem szedtek össze annyi pénzt, hogy lehúzhassák a rolót 75 éves korukban. Mert azt nem hiszem, hogy azért csinálják, hogy a vevőknek jó legyen mert igen utálatosak mindenkivel. Szerintem még magukkal is.
Mindegy.
A portugál kisboltokról azt kell tudni, hogy minden van, de mindenből csak a leggagyibb vagy legolcsóbb, és semmiképpen sem flancos gluténmentes meg ilyenek.
Na, ne pofázzak már annyit.
Szóval kínomban azt vettem, amit kaptam: spanyol szalámit, aminek örültem mert annak legalább jó az íze. Ráadásul Cruzcampo márkájú, az meg mindig finom. (Ez képviselte A Kínálatot szalámiból.) Vettem egy Presindent sajtkrémet, amiről tudom, hogy utálni fogom magam holnap mert majd lesz jó kis (nem annyira kis) visszér fájdalmam tőle, de megérdemlem, szenvedjek csak. A péknél vettem 2 zsömlét, persze ez sem gluténmentes, de legalább a halmazállapota jó. Akkor még azt gondoltam, hogy majd ebédre megeszek egy kiló zöldet és az majd semlegesíti a bűnözésemet, de erről majd később.
Mivel gyík vagyok, kimentem a partra és luxus körülmények között a homokban ülve faltam be a cuccot minden zöldség nélkül. Akkor kezdtem a cseresznyéről álmodozni. (1,9 euró egy kilós dobozzal és isteni édes. Ez a berlini árak töredéke.)
Úgy voltam vele, hogy először befejezem Musk mama könyvét, aztán majd kitalálom a továbbiakat, de a cseresznyében biztos voltam.
Egészen fél 2-ig bírtam a dolgot mert akkor már nagyon piszkálta a fantáziám a piros cserkó, meg különben is az én feka bőröm is kezdett már füstölni az UV ezer napsütésben, így még az az eddig teljesen perverznek számító gondolat is megfordult a fejemben, hogy felmegyek a szobácskámba és bekenem magam 50 faktorossal és aztán majd grillezem magam tovább. De a cseresznye… cseresznye nélkül nincs élet.
Mire kivánszorogtam a sétányra már a talpam is füstölt, így felvettem a cipőmet is és elmentem a fent említett bótba.
A bót meg zárva volt.
Gondoltam magamban, ez felhívás keringőre, nézzem meg a másik boltot, hátha ott van valami általam is fájdalommentesen fogyasztható dolog és esetleg nem egy ellenszenves nyanya ül a kasszában. Nem volt nagy kedvem sétálgatni, de ha muszáj, akkor muszáj.
Amúgy csak 500 méter a másik bolt, de a nagy „maradj otthon, ne menj sehova” évben szimplán leszoktam az ilyen távoli expedíciókról. Ez is milyen hülyeség már, nem?
Viszont közben felfedeztem a vasútállomást meg a masinát, amiből majd jegyet fogok venni amikor elhúzom a csíkot.
Tök fölöslegesen túráztam el a másik boltig mert az is zárva volt. A szieszta, az szieszta!
Így aztán leültem az árnyékba kettő órakor és tanakodtam magamban, hogy mi legyen mert ma főzni nem akartam, de beülni sem mert az meg szar és drága. A kör bezárult. Legalább ha jó lenne és drága, az nem fájna annyira, de szarért fizetni sokat… azt nem szeretem.
Sütött a nap cefetül és még én is éreztem, hogy ez nem vicces pedig én képes vagyok leégés nélkül abszolválni egy egész napot a tengerparton. Vagy negyed órán át agyaltam és arra jutottam, hogy beülök a pizzériába, hátha. Persze mindent akartam enni, csak pizzát nem, de kugli barátunknál láttam, hogy értelmes ételek is vannak náluk.
Aham… amikor odaértem, láttam, hogy dugig vannak. Na, ilyenkor nincs más, az ember beül a szomszédba. A szomszéd az a Zizi nevű hely, amiről nem írtam, pedig jó volt és a szállásunk tulaja foglalt ott helyet nekünk, de mivel lusta geci vagyok, nem írtam erről. Szóval a Zizi is tele volt meg az különben is túl repi ahhoz, hogy csak bekapjak valamit meg ugye a cseresznye az cseresznye. A Zizi mellett egy „izé” van. Nevét nem tudom, de beültem mert ott volt szabad asztal.
Mindenki koktélozott, Mojiót ivott, amit én szeretek és arra is rájöttem, hogy utoljára az Atlanti-óceán közepén ittam koktélt, vagy tavaly januárban a Costa Smeraldán. Ezek az „alkesz” nők bírják pia nélkül másfél évig! Bámulatos vagyok!
A mojito jó volt. Annyira jó, hogy meg is ijedtem, hogy jól bebaszcsizok három kortytól tök egyedül és ki tudja mi lesz, de aztán nem volt semmi.
Egy salátát kértem mert nagyon rendes vagyok magammal és arra gondoltam, hogy ha már 9 és fél euró, akkor ez egy rendes adag lesz, nem három salátalevél meg 6 koktélpari, aztán kiderült hogy de.
Súlyosbítja a dolgot, hogy salátaöntet nem volt rajta csak fél liter olajjal volt nyakonöntve. Amúgy most először láttam (azt hiszem) salátát az étlapon a portugáloknál.
A pár darab salátalevéltől nem lakik jól az ember, így kértem egy szendvát is. Abban mozzarella volt, tehát holnapra várhatom a jelzéseket a testemtől, hogy ne bűnözzek legközelebb.
Mindezért 25 eurót hagytam ott. Rablás! Még jó, hogy az előző napokban összesen ha 5 eurót költöttem. Nem spórolok, csak tudom, hogy szart adnak ahhoz képest drágán így aztán nincs értelme beülni sehova sem. De a lényeg az, hogy még mindig nem tudnak főzni.
Táplálkozás után visszamentem a partra, ahol épp dagály volt hatalmas hullámokkal és egyre erősödő széllel.
Végül a szelek hoztak felhőt is és a kettő kombója már nem volt olyan tuti, így visszamentem 5 körül a szobácskámba aztán elkezdtem írni amit írok most.
A naplemente szerintem ma elmarad mert vastagon felhős lett az ég, de remélem holnapra elmúlik.
