Egy csomó dolog megváltozott velünk – bennünk az elmúlt másfél évben, de azt hiszem, ez így természetes.
Lezártuk életünk előző szakaszát – jogilag is – és új életet kezdtünk Berlinben.
Így utólag nézve hihetetlen szerencsénk volt és az egész kijövetelünk hasonlított egy gyors futószalagra, amire csak rá kellett lépnünk. Mindenben hatalmas szerencsénk volt, van és remélem lesz is.
Valahogy az az érzésem, hogy ez volt a világ rendje, valamiért ide kellett jönnünk 🙂
Béke, nyugalom – nyugodtabbak vagyunk
Berlin nyugodt város, és vele együtt nyugodtunk le mi is, lettünk mosolygós, a jövő felé tekintő emberek. Nagy változás ez.
Nyitottabbak vagyunk
Úgy érzem, jó helyen vagyok. Itt nincs nyíltan buzizás, zsidózás, gyűlölködés. Van viszont elfogadás. Nem is lehetne ez máshogy egy ilyen sokszínű és soknemzetű városban, mint Berlin.
Itt semmi nem történik, ha mondjuk kimegyek zebrának öltözve a boltba – kipróbáltam, semmi nem történt- de akkor sincs semmi, ha két fiú vagy két lány megy kézenfogva. Itt termszetes, ha a hajad kék vagy rózsaszín -a pink hajam senkinél nem vágta ki a biztosítékot- és ha kendőben vagy, akkor sincs semmi.
Elfogadás van és remélem marad is.
Nem tudom, hogy a helyi média mit tehet a dologról, de itt rendszeresen vannak csókolózó, ágyban fekvő egynemű párokat ábrázoló plakátok. Fel sem tűnik 🙂
Tudunk tervezni
Egyik legfontosabb dolog és legnagyobb vátozás az, hogy tudunk tervezni, sőt úgy érezzük, kell is tervezni előre. Nem a hó vége elérése a cél, hanem az, hogy X év múlva eljussunk egy pontra. Itt lehetnek az embernek 5-10-20 éves tervei, amik nem arról szólnak, hogy addigra kifizeti a lakása árát és nem tartozik a banknak, majd összerogyik és meghal.
Kiléptem a magyaros körből
Berlinben egyes számítások szerint most (2017 január) több, mint 12.000 magyar él. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem követem a magyar fórumokat, nem vagyok egyiknek sem tagja, vélhetően már nem is leszek. Nem azért jöttem el Magyarországról, hogy itt is magyarokkal vegyem magam körbe, hogy kizárólag magyar ételeket és élelmiszereket fogyasszak, és ottani híreket olvassak, hallgassak, vitassak meg, ezzel párhuzamosan az itteni rendszert, gasztronómiát ekézzem, vagy megpróbáljak minél több pénzt lehúzni a német kormányról.
Ezzel szemben jól esik, ha magyar alkalmazottakkal találkozom, ha a kávézóban a magyar srác adja a kávét, vagy a kínaiban a pincér magyar.
Anyagi helyzetünk
Az én vállalkozásom még nem indult el, ezért egy fizetésből élünk. Az egy fizetés körülbelül annyi, mint amennyit Budapesten ketten kerestünk, de…
Itt az árak alacsonyabbak, ami nyilván furcsán hat annak, aki bedől az állami propagandának.
Az élelmiszerek olcsóbbak itt, van néhány ami a töredékébe kerül, illetve például a marhahús fele annyiba, de van olyan is, ami drágább. A ruházati termékek szintén olcsóbbak.
Összességében szerintem ugyanúgy élünk, mint Magyaroroszágon, annyi különbséggel, hogy egy kereső van a családban.
Szeretem az itteni kajákat
Szalámi, kolbász van itt is. Minden boltban van magyar szalámi, a kolbászokkal meg az a helyzet, hogy Németország kolbász nagyhatalom. Van mindenféle, sütni való meg sima is.
Túró rudit eleve nem fogyaszztottam csak ritkán, viszont itt van Quarki nevű rudi, ami inkább oroszos jellegű, kevesebb cukorral és krémesebb töltelékkel, de tökéletesen megteszi amikor többhavonta egyszer akarok rudit enni.
A többi magyaros étel nem hiányzik, sőt: itt Berlinben a helyi hagyományos étel a Berliner eisbein,
ami kisértetisesen hasonlít arra az ételre, amit gyerekkoromban a nagyszüleimmel ettünk. Ízre pont olyan, kivéve az, hogy a knédli helyett itt borsópürével eszik, és én roppantul örülök, hogy ehetem rendszeresen. 🙂
És az italok… nem iszom sört, de van itt annyi mindnen más is! Én nem tudtam, hogy midnenféle „schorlékat” iszom, amikor még Magyarországon a gyümölcslét kevertem a szódával… pedig… Szóval egy jó apfelschorle bármikor jöhet!
Megbecsülik a munkát
Nagy különbség, hogy itt a páromat elismerik, megbecsülik a munkahelyén.
Természetes az elvégzett munka megköszönése, anyagi elismerése is és az is nagyon tetszik, hogy rendszeresen összeülnek a főnökökkel és megkérdezik, hogy érzi magát a cégnél, min javítana, min változtatna.
Az orvosi ellátás nagyságrendekkel jobb
Amikor először voltam dokinál meglepett, hogy mennyire más. A rendelő várója inkább olyan, mint egy szálloda hallja, van tea, kávé, az ember kiszolgálja magát, közben a kényelmes fotelben ül. A dokik beszélnek angolul is, sőt, a fogorvosom spanyol, így vele spanyolul kommunikálunk.
Az orvosi ellátás gyors, nem kell külön szaladgálni mindenféle labor vizsgálatokért, mindent elvégeznek a rendelőben.
A gyógyszerekért vagy nem kell fizetni, vagy jelentős támogatással lehet őket a gyógszertárban megvenni.
Környezettudatosságból fejlődtem
Bár van még hova fejlődni, de Berlin az a hely, ahol van erre lehetőség. Itt van olyan bolt, ahol egyáltalán nem használnak csomagolóanyagokat, itt minden boltban természetes a bio és a fair trade termékek tömeges léte -és nem adják drágábban, mint a „normál” termékeket. Itt az üvegek nem eldobósak, hanem visszaváltható -komolyabb pénzért- minden műanyag üveg és alumínium doboz is. -pl. az ásványvíz esetében az üveg drágább, mint maga a víz.
Rengeteg az elektromos autó, sőt a jelentős állami támogatás miatt vélhetően egyre több lesz az utakon, arról nem is beszélve, hogy a világ nagyvárosai közül Belrin az, ahol 100 főre eső autók száma a legalacsonyabb. Monduk ehhez kell egy olyan tömegközlekedés is, mint a berlini.
Mozgunk, végre mozgunk! 🙂
Mióta itt lakunk, lényegesen többet mozgunk. Még van hova fejlődni, de jó úton haladunk azt hiszem. Rendszeresen járunk a „hegyekbe” kirándulni, tavasztól késő őszig sok időt vagyunk a szabadban, képesek vagyunk még hétköznap délután is grillezni 🙂
Több időnk marad egymásra
Budapesten rohanás volt az életünk. Itt nem alap elvárás, hogy az ember túlórázzon mert csak, vagy nem elvárás, hogy hétvégén is bemenjen dolgozni. Itt a vasárnap például szent, minden zárva van, csak az állomásokon van nyitva bolt – ott viszont hatalmas a tömeg.
Esténként, délutánonként sétálunk, kiülünk a Spree partjára nézni a hajókat, vagy hazasétálunk a párom munkahelyéről, közben beszélgetünk. Nagy kincs ez! 🙂
Szombaton igyekszünk hamar elintézni a bevásárlást vagy vásárlást, lehetőleg korán reggel mert akkor még nincsenek sokan. A berlini ember későn kel és későn fekszik.
Ez mondjuk elég idegesítő tud lenni, ha valaki „hajnalban” 6-kor felébred már, mert itt a legkorábban nyitó élelmiszerbolt is 7-kor nyit.
Egyébként az éjszakai járatok is reggel 7-ig járnak 🙂
Megszerettem a szürke, esős napokat
Amikor ezeket a sorokat írom, már legalább egy hete nem esett az eső és kezd hiányozni. Mondom én, aki nem sokkal ezelőttig odavolt a napsütésért és sikítófrászt kapott az esőtől, hótól. Most a hóesésben örömtáncot tudok járni, úgy örülök neki, mint egy ötéves 😀
Elfogadtam, hogy esik az eső, és kell, hogy essen, különben ez a gyönyörű zöld város már nem lenne olyan, amilyen. Nem lennének ilyen gyönyörű parkok, tavak, és nem lenne ilyen sok állatunk.
Múltkor olvastam egy venezuelai nő írását arról, hogy a magyarnak teljesen midnegy milyen az időjárás, midnegyiket utálja. És milyen igaza van! Budapesten élve utáltam a hideget, a meleget, az esőt, a havat, utáltam, ha nem esett az eső. Mindegy volt…
Most ez pont ellenkezőleg van. Azt hiszem sikerült a helyi mentalitást átvenni 🙂
Múltkor jöttem haza busszal és közben elkezdett szakadni a hó, olyan igazi, hatalmas pelyhekben. Azt figyeltem, hogy a bringások mind vigyorogtak: volt egy pasi, akinek a szakálla és a szemöldöke tök havas volt, de csak vigyorgott. Én is vigyorgok.
Szeretem a telet és a nyarat is
Télen tök jó, hogy nincs olan hideg, mint Magyarországon. Itt valahogy lerendezik a telet pár hét alatt, nem húzódik el. A nyár viszont hosszabb ideig tart, de nincs igazi, gatyarohasztó idő – itt 29 fokban már hőségriasztás van joggal, mert elviselhetetlen a párás meleg errefelé.
Az viszont engem személy szerint jobban idegesít, hogy most február közepén a nap már később megy le és délután 6-kor még világos az ég. Nyáron ez éjfélig is kitolódik.
Megszoktam, hogy lassúúúúúúú, nagyon lassú a bürokrácia
A bürokrácia hihetetlenül lassú, de be kell vallanom, hogy bár eleinte idegesített, hogy mindent levélben intéznek és általában betartják a maximális határidőket is, de mára beláttam, hogy ez a lassúság nem ellenünk, hanem értünk van.
A városházán a lakcím bejelentésre két hónapra előre kaptam időpontot online – persze odamehettem volna egyik hajnalban és megpróbálhattam volna előbb bejelentkezni, de hova sietünk? 🙂
A dokikhoz is a legkorábbi online megszerezhető időpont az egy hónapos, de ha az ember odamegy mert sürgős a helyzet, akkor ellátják, de online bejelentkezésre a bőrgyógyászatra például 2 hónap múlvára kaptam időpontot.
Szóval lassú minden, viszont jellemzi az ügyintézőket a segíteni akarás. Ha már odáig eljutottál, segítenek megoldani a problémádat.
Lassú a netünk, de beletörődtem abba, hogy ez már így lesz míg el nem költözünk – és remélem soká költözünk – addig meg marad az, hogy elmegyek itthonról, ha épp rendes netet igénylő dolgot csinálok.
Mosoly, segítség kedvesség mindenhol
Amikor 6 hónap után először utaztam Budapestre (mindig repülővel megyek) lesokkolt a dolog. A mi környékünkön sok kedves, mosolygós ember él. Jön velem szemben egy néni (szinte bármelyik) és mosolyog. Tolókocsiban ül és mosolyog. Kiszolgál a boltban és kedves.
A kukából veszi ki valaki félig megevett szendvicsét, de olyan derű és kedvesség sugárzik belőle, hogy legszívesebben megölelné az ember. Ez eleinte nagyon furcsa volt, hiszen Magyarországon nem láttam (Mosolykán és a Robot girl-ön kívül) hogy a fizikai sérültek, hajléktalanok kedvesek, mosolygósak lennének.
Itt inkább a megoldásokra koncentrálnak, mint arra, hogy ki, mit követett el és ez nagyon jó dolog.
Internetes letöltés, a fekete posztó
Míg Magyarországon laktunk, tök természetesnek tűnt, hogy ezt-azt letölt az ember a netről. Valahogy nem volt súlya a dolognak. Ez megváltozott. Itt példás bünti jár azért, ha valamit letöltesz. Másodperces letöltésekért is többezer eurót fizetsz. Nagyon durva!
Vagy a lopások…
Itt az emberek többsége nem használ kocsit vagy kosarat amikor bemegy a boltba vásárolni. Ha van nálad táska, szatyor, van zsebed, akkor simán belepakolod a cuccot, a kasszánál meg kipakolod, kifizeted. Nem feltételezik rólad, hogy aljas módon ellopnál valamit, miért is tennéd, hiszen nem vagy rászorulva.
Szóval létezik bizalom, és nem tudom hogy állnak az áruházi lopásokkal, de nekem például eszembe sem jutna lopni mert azonnal meghalnék lelkiismeret-furdalásban szerinem.
Ugyanígy van az, hogy az emberek nem hordják haza a fél céget azért mert „ingyen van”.
Valahogy olyan ez, mint a helyi kutyák és az áruházak esete:
Ennyi vidám és kiegyensúlyozott kutyát nem látni máshol szerintem.
Oké, a kutyatartásnak nagyon komoly szabályai vannak, ráadásul a kutya is adófizető állampolgár, de szeintem látszik a kutyákon, hogy tudják, hogy nekik itt jó, ugyanígy az emberek.
Ahhoz képest, hogy ez egy lassan négymilliós város, kevés bűneset történik.
Sokkal bátrabbak lettünk
Nem parázok, mielőtt orvoshoz kell mennem, nincs bennem aggodalom, amikor elindulok valamit elintézni. Tudom, hogy el fogom intézni és minden rendben lesz.
Ez nagy dolog.
Idénre megfogadtam, hogy leszakadok teljességgel a magyar eseményekről. Szeretném nem tudni, hogy hívják a miniszterelnököt, nem tudni mi zajlik épp ott. Hatással nincs rám, sőt, én sem tudom befolyásolni mi történik ott, messze van, nem járok oda, megmenteni az országot nem tudom, egyet tudok csak: magamat megmenteni.
Kizártuk a nem fontos, hátráltató embereket az életünkből
Igen, sokan vannak így, de az irigykedőknek, negatív embereknek, akik azt mondják „úgysem sikerül” vagy azoknak, akik „aljas, hazaellenes cselekedetnek” tekintik a távozásunkat – miközben valószínűleg ők is megtennék, ha lenne rá esélyük – semmi keresnivalójuk az életünkben. Ugyanígy a nyíltan gyűlölködő ismerősök is röpültek mind, nem sajánlom őket.
Egyre lazulnak a kapcsolataink a Magyarországon maradt ismerősökkel, de az eltelt idő alatt kirajzolódott az, kire lehet számítani, ha bármi van.
Konklúzió:
Életünk eddigi legjobb döntése volt Berlinbe költözni. Végre van jövő, vannak kilátások, nyugodtabban élhetünk, van időnk.
De nyilván azt is fontos tudni, hogy ha az ember akar, akkor beilleszkedik bárhova, ha nem akar, akkor meg nem. Ugye, a különbség az elköltözés és az emigráció között…
Ha a negatívumokat keresném mindenhol, egész biztos itt is találnék, de az jó lenne nekem? Nem. És tudom, hogy Berlin nem a létező világok legjobbika, de lényegesen élhetőbb a város is és az ország is. Jól érezzük magunkat itt!
Az írásban szándékosan nem használtam egyszer sem az otthon szót. Az otthon, itt van. Németországban.
