Milyen csodás nap volt ez! Az előzményekhez tartozik, hogy egy hajó fedélzetén érkeztünk, ezúttal a hatalmas MSC Virtuosa hozott minket, Mont Saint-Michel pedig igen régóta szerepelt a bakancslistámon, ráadásul már tavaly meg akartuk nézni de akkor nem jött össze mert a pandémia miatt a kikötőben törölték a hajózásunkat. Van ilyen is. Túléltük, lényeg az, hogy végre meg tudtam nézni.
Vannak olyan helyek, amelyek elég elérhetetlenek voltak eddig számomra, ez a Mont Saint-Michel csak azért mert Franciaországban, azon belül is Normandiában van. Eddig valami zsigeri undor jött rám az ország hallatán, de egyre inkább úgy érzem, túlhaladtam ezt és lassan érik a gondolat, hogy önszántamból is meg akarjam nézni Franciaországot. Nyilván nem az egészet és nem egyszerre, de részenként. Tavaly Provence is nagyon tetszett, de ez a Normandia a rengeteg állattal, a zöld mezőkkel hirtelen nagy kedvencem lett. Na, vissza a témára.
Reggel felmentünk reggelizni, majd még napkelte előtt felmentünk a 16. emeletre jakuzzizni. Szeretem az ilyen ötleteinket mert maradandó élmények. Egyszerűen fantasztikus volt a reggel első rózsaszín- narancssárga fényeiben dagonyázni. De teszek be ide képet, hogy lássátok a csodát:
Mivel éjszaka nem működik a jakuzzi, a vize lehűlt így egy idő után inkább átmentünk a fedett részben lévőbe és…… ahh de jó volt!
Itt van egy hatalmas hajó, 65 országból vannak itt emberek és üres volt az összes! A fedett részben 4 nagy jakuzzi van, dög nagyok, legalább 4 méter hosszúak és üresek. Nem is értem.
Dagonyázás után lezuhanyoztam és indultam is a színházterembe ahol 9:30-kor volt a találkozó. Az indulás egy kicsit elhúzódott mert valamiért nem tudott időben kikötni a hajó, de a dolog gyorsan megoldódott.
A Mont Saint-Michelhez tartó buszon rengeteg kínai volt, de ha jól vettem ki akkor mind Angliában élők voltak. Volt egy kínai kinézetű srác, aki tökéletes BBC English kiejtéssel beszélt. Viszont a kínai mindig kínai marad: vérprofik a tolakodásban! Egy magyar labdába sem rúghat mellettük mert még azt is kihasználják hogy töpörödöttek.
Szóval teljesen értelmetlenül elkezdtek tolakodni a buszhoz, mintha az életük múlna azon, hogy felférnek-e arra a buszra, amire eleve jegyük van. Nem is értem.
A buszon persze minden második ülés üres volt, tehát csak égették magukat.
Mont Saint-Michel felé megálltunk egy benzinkútnál pisiszünetre, amit én egy benzinkutas lakmározásra használtam fel. Nem is értem. Egy mezei útszéli benzinkúton olyan cuccokat lehet kapni a franciáknál, amiket máshol a világon menő éttermekben sem tudnak előállítani. A fenti szerencsére pocsék képen az látható, hogy ez a málnás táskácska nem néz ki rosszul, de tényleg a csak a fotó rossz. Isteni volt. Olyan finom, hogy nem is értem, hogy lehetett ennyire jó.
Az út nem mondható rövidnek, ugyanis irányonként két és fél óra volt. De megérte.
Mont Saint-Michel marha régen a világökörség része, ha jól emlékszem 1979 óta. Ennyi idő alatt már rájöttek, hogy a turisták bizony elözönlik a helyet, ezért egy tekintélyes méretű parkolót hoztak létre. Sokkal nagyobbat, mint amekkorát el tudsz képzelni, ráadásul kitalálták, hogy a derék turistákat ingyen odafuvarozzák a látnivalóhoz. Megsúgom, hogy belépő sincs. Hogy jön ki a matek, azt nem tudom, de biztosan kijön valahogy.
És ha már buszok: a lenti képen láthatod ezt a csodát. Két eleje van, vagyis két vezetőfülke és két motor. Az egyik a busz elején, a másik a végén, vagy ki tudja melyik eleje melyik. De ez nem minden! Ezen a buszon amit csak lehetett, fából készítettek. Tehát nem úgy néz ki, mintha fából lenne, hanem az.
Amikor odaértünk a buszmegállóba, azt gondoltam, hogy ennyi embert tuti nem tudnak gyorsan odavinni, de minden elképzelésemmel ellentétben szerintem 5 percet sem kellett sorakozni, pedig legalább 300 ember volt ott. Szóval gratula a szervezéshez!
És meg kell említenem, hogy ez a hely a valóságban sokkal lenyűgözőbb, mint ahogy a képeken vagy a videókon látszik. Ott van egy teljesen lapos környezetben ez a pici, ám annál magasabb szikla a tetején pedig a templom. Más szó nincs erre, mint lenyűgöző.
Szeretném a figyelmet felhívni a tengerparton/iszapban mászkáló emberekre a lenti képen. Voltak olyanok is, akik jóval távolabb merészkedtek, mindezt mezítláb. Nem csoda, hiába volt november közepe, az idő remek volt és csak a szél volt egy picit erősebb a kellemesnél. El sem hiszem, mennyire tökéletes időt fogtunk ki! Meg azt sem tudom elhinni, hogy Normandia mennyire szép. 🙂
Az egész hely ilyen menő középkori. De amellett, hogy középkori és magyar fejjel ez számukra a lepusztultat és romosat jelenti, itt minden tökéletes állapotban volt, valahogy látszott rajta az, hogy ezt a települést nem a mai kóklerek építették, hanem azok a mesterek, akik annak idején az idejüket és tudásukat úgy használták fel, hogy bizony évszázadokon keresztül álljanak ezek a házak és ne legyen bajuk.
Itt van például ez a ház ezzel a fallal, az ajtóval és az ablakkal. Tökéletes munka. Nem tudom, milyen vastag lehet, de látszik rajta, hogy itt aztán jöhet bármilyen vihar, meg sem kottyan neki.
Azt már csak a friss házfelújítási projekt tapasztalatai után tudom kijelenteni, hogy ha bármelyik szakitól kértem volna egy ilyen ajtóvasalatot, cserében a magyar költségvetés 10 évre megfelelő összegét kérte volna és végül még én javítgathattam volna a selejtes munkát. Itt most nem arról van szó, hogy minden magyar mester szar, hanem arról, hogy ezek itt évszázadokkal ezelőtt nagyon tudtak építeni.
És nézd meg azt is, hogy a fenti képen jobb oldalon az a fával borított fal mennyire szép és a szemben lévő tető mennyire tökéletesnek látszik. Szóval egy csoda az egész hely.
Mont Saint-Michel gyönyörű és ezt sajnos nem csak én tudom, más milliónyi turista is pont akkor ment oda, amikor engem ide sodort az élet. Egy darabig igyekeztem felfelé, hogy majd jól megnézem magamnak a templomot a szikla tetején de aztán inkább irányt változtattam mert túl sokan voltak. Körülbelül milliónyi ember igyekezett még fölfelé ezért inkább a várfal felé vettem az irányt és „minő meglepetés” ott kevesebben voltak és a hely ugyanolyan szép volt.
Nem tudom, dagálykor milyen magas lehet a vízszint, de ezek a várfalak nagyon tetszettek.
Ezt a képet az egyik kis ficakban fotóztam, és cseppet sem azt a benyomást kelti, mint ami össze akar dőlni. Nagyon tetszett!
Innen szedte Walt Disney a csodakastély külsejét? Na jó, nem gondolom komolyan, de azért mégis van benne valami. Ez a francia gótika is egy csoda számomra.
A fenti képen turisták gyalogolnak az éppen apadó tengerben. És olyan kellemes volt az idő, hogy legszívesebben, ha nem lettem volna dög lusta még én is gyalogoltam volna benne.
Ennyien voltak ott, ahol kevesen voltak. Plusz néznivaló a ház tökéletessége. Minimum 300 éves ez a ház is.
Tömeg Mont Saint-Michel középkori utcácskáján. De valahogy el tudtam képzelni, hogy nézhetett ki, milyen lehetett itt az élet a turistahordák érkezése előtt.
Csak hogy illusztráljam, hogy azért itt sem lehetett az élet fenékig tejfel, mert Mont Saint-Michel tele van lépcsővel, sőt inkább az a ritka, ahol sík a terep. Örültem is neki.
Mont Saint-Michel környékén ilyen szép a táj. Már ha valaki tudja értékelni a síkságot.
Milyen természetes egy ilyen fával borított fal ezzel a muskátlival és milyen jól érzi magát ez a növény itt.
Jól kimászkáltam magam, így jól is esett, hogy egy ilyen szuper buszon a menetiránynak háttal még vethetek néhány utolsó pillantást erre a csodás helyre.
Köszönöm, Mont Saint-Michel!
Ezen a linken tájékozódva sokkal bővebb infót találsz meg az óriás megabrutál parkoló képe is ott van fölülről. Durva!
