Már megint jól el vagyok maradva a meséléssel. Éppen az MSC Lirica legvégében ülök, szemben velem Törökország (Kusadasi) jobbra pedig egy szép zöld görög sziget pompázik és ehhez a mesés tájhoz a tenger szolgáltatja a háttérzenét. Meg persze a szél dübörgése mert az nem maradt abba. Annyit javult az idő, hogy legalább nem esik az eső. Már az is valami. Itt nézheted meg a videót az aktuális időjárásról.
Visszatérve a történet elejére: tegnap reggel Athénban ébredtünk egy szállodában. Nem a legjobban, de tragikus sem volt. Olyan átlagos. Reggeli is járt hozzá, így mivel siettünk, már reggel fél 8 körül ott voltunk.
A kínálat egész jó volt, mondhatnám azt is, hogy meglepően jó, de azt meghagyom a Sheratonnak még mindig. Miután kajáltunk, felmentünk a szobába, összepakoltunk a bőröndkénkbe. Ha hajózni megyünk, kell a bőrönd mert ilyenkor az átlagnál több ruhát viszek magammal, akkor is ha csak egy hétre indulunk.
A recepciós lánnyal hivattunk egy taxit, ami pár perc alatt ott is volt de ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy jobban szemügyre vegyük a környezetet.
Athén lepukkant.
Nagyon lepukkant.
Meg koszos is, de ezekről a negatívumokról már írtam egy egész hosszút a múltkor.
A helyzet keserű komikumához tartozik, hogy taxival kimenni a kikötőben nem jelentősen drágább, mint tömegközlekedve, ráadásul így 20 perc alatt ott voltunk, különben meg lett volna másfél óra az út. Bőrönddel nem lehet kérdés az a plusz néhány euró. És tényleg csak néhány. 6 vagy 8. Ennyiért meg ketten nem fogunk egy órát pluszban szívni meg korábban indulni.
A kikötő épülete még üres volt, amikor megérkeztünk. 10:42-re kellett mennünk és kiemelték, hogy egy perccel sem előbb, sem később.
Ismerve az MSC-t sejthető volt, hogy ez egy próbálkozás arra, hogy talán elkerüljék a tumultust.
De nem jött össze.
Borzasztóan túlszervezett a becsekkolás! A Costa 5 perc alatt végre tudja azt hajtani, amihez az MSC-nek sokkal több időre van szüksége.
Oké, a múltkori rekordhoz képest már jelentős a javulás, de még így is 70 perc volt, mire a hajóra jutottunk.
Ücsörögtünk a terminálban, farkasszemet nézett egymással a munka nélkül ácsorgó MSC-s alkalmazottak serege és a hajóra jutni szándékozók tömege. Hosszú percekig…
Hosszú percekig semmi nem történt, majd jött egy angol nőci, aki megkért mindenkit, hogy kövesse.
Kivitt minket jó messze a termináltól, ahol a bőröndöket lehetett leadni. Én meg nem akartam mert minek. Kicsi a bőröndöm és reméltem, hogy hamar bejutunk a kabinunkba, de ha nem, mindig van a fedélzeten egy hely, ahol megőrzik.
Aztán leellenőrizték, hogy oltottak vagyunk-e és hogy van-e friss PCR tesztünk. Volt, így kaptunk egy jól látható OK feliratot a paksamétánkra, mehettünk tovább.
A következő stáció a teszt volt. Nem értem, mi a fenének kellett az előzetes teszt, ha ott frissen újra lecsekkolják az embert.
Hozzáteszem, hogy az Izraeli belépéshez is kell egy, tehát 4 nap alatt 3 tesztünk lesz. Összességében ezt 487. olyan papiros, ami azt bizonyítja hogy nem vagyunk fertőzöttek. “Éljen a covid!”
Miután egy botot feldugtak az orromba, várni kellett 10 percet az eredményre. Természetesen negatív lett, mehettünk a terminálba.
Ott újabb sorakozás következett, de most a fotózkodáshoz és a cruise card megszerzéséért. Ez nem tartott tovább negyed óránál, majd a csomagjaink átvizsgálása volt soron.
Annyira nudli ez a biztonsági vizsgálat, nem értem, mit keresnek a robbanóanyagon kívül mert megint sípolt meg füttyögött mindenki csomagja.
Mindegy.
Várt minket az MSC Lirica!
Fogalmam sincs, hány százalékos a hajó kihasználtsága, de nagyon alacsony és ez így szuper. Rettentően sajnálom, hogy sanszsos, hogy idén nem jövünk újra hajózni mert egész más egy üres hajón utazni, mint egy túlzsúfolton.
A kabinunk készen volt már, el is foglaltuk. Újra belső kabint foglaltunk és már az első éjszaka bebizonyosodott, hogy jól tettük mert így éjszaka tök jól lehet aludni, nem rohangálok ki óránként megnézni a tengert. Rekord sokat is aludtam 🙂
Az indonéz szobafiúnk neve Abdul. Nem mondom, hogy tökéletesen takarít, de ha otthon is így takarítana (nálunk) akkor örülnék neki. Kapott is egy tábla csokit az első nap. 🙂
A 11. emeleti menza fél egykor nyílt, így picit körbesétáltuk a hajón. Mivel ez egy pici hajó, nem kellett a lábunkat legyalogolni és ezer dolgot megjegyezni mert a fontosabb dolgok az ötödik és a hatodik emeleten vannak, a menza a 11.-en és fölötte egy szinttel meg a körbesétálás lehetséges. Ennyi a hajó. Nem egy rakétatudomány az MSC Lirica!
A menzás kaja jó volt, de az előző évekhez képest a kínálat még mindig gyengének mondható. Ettől függetlenül találtunk magunknak megfelelő élelmet, nem fogunk éhen halni.
Ebéd után becserkésztük a kabinkánkat és megnéztünk két rész Csillagkaput. Mert vannak dolgok, amik nem változnak, bármerre is járunk.
Az idő a külvilágban továbbra is kellemetlen volt, rendszeresen eleredt az eső és a széllökések sem voltak túl barátiak, így általában a kabinban múlattuk az időt.
A vacsora fél 7-kor kezdődött az MSC Lirica hajón. Az ültetős vacsin ugyanaz a kaja, ami a menzán de rendesen megterítenek és kiszolgálják az embert, ráadásul én szeretek szépen felöltözni, így ez az én helyem.
A két pincérünk csak az eső nap volt velünk, utána lecserélték őket spanyolajkúakra, aminek kifejezetten örülök mert azért spanyolból elég pro vagyok, angolul meg csak beszélek. (Sokan örülnének annak, ha ennyire “csak” beszélnének 😀 )
A vacsora nem volt olyan fantasztikus, mint a Costánál, de attól még jó volt. Hiányoltam a nagy mennyiségű tengeri herkentyűt, a rákot. Milyen furcsa az, hogy mióta itt vagyunk, nem ettem rákot? (Ezeket a sorokat a harmadik napon, a kikötés nélküli menetelős napunkon írom a napsütésben, a 12. emeleten heverészve a medence mellett – Szép az élet!)
Vacsora után elmentük a színházba, ahol egy olyan előadást láthattunk, hogy …. Szerintem a legjobb volt, amit eddig a tengeren láttunk!
Egy fekete nőci olyan boldogan, szívből jövően énekelt, hogy szerintem mindenkit lenyűgözött. Öröm látni a mai világban olyan embert, aki valóban szereti azt, amit csinál! Le a kalappal előtte.
A színház után még volt időnk megnézni a naplemente utánra eső indulásunkat.
Hajózni jó és ez a nap csodás volt!
Szülinapon kívül is 🙂
