Egy vidéki magyar kisvárosba költözni érdekes dolog, főleg nőként. Írtam már erről többször is, de most egy új aspektusról szeretnék mesélni nektek. Nem, nem minden vidéki ilyen, ez csak az adott környék néhány emberére jellemző, és nem, nem minden vidéki férfi viselkedik így. (Ezt csak azoknak, akik gyengék szövegértésből.)
Mennyé’ ki, most komoly dolgokról beszélünk!
A fenti mondat elhangzása után a 40 fölött járó nő szó nélkül kiment. Mintha ez lenne a természetes. Komoly dolgokról beszélnek, tehát ott nőnek nincs helye.
Ki a főnök?
A napszámos akkor dolgozik, amikor a csillagok állása pont egybeesik az ő munkakedvével, az időjárás kellemességével (vagyis nincs sem túl hideg, sem túl meleg, az eső sem esik, és a szél sem fúj), illetve éppen nem érzi túl cikinek, hogy buszra szálljon, mert valaki elviszi kocsival a munkavégzés helyszínére. Kemény ám a munka világa!
Persze a napszámost a pénztárcája is irányítja, de a fenti körülményeket is figyelembe veszi attól teljesen függetlenül, hogy esetleg egy kellemesen légkondicionált szobában kell-e dolgoznia.
Aztán ugye ott van az a számára fontos kérdés, hogy mégis ki a főnök?
Mert nem mindegy ám az, ki a főnök: a nő verve jó, és különben is, a nőnek kuss a neve, és a házimunkán kívül semmihez sem ért. Hát micsoda dolog lenne az, hogy a nőnek van szava, tulajdona, és még beleszólása is a saját életébe?! Megmagyarázhatatlan dolgok ezek.
Számára felfoghatatlan, hogy egy nőnek saját tulajdona van, hogy saját keresettel és saját bankszámlával bír, ami fölött maga rendelkezik. „Hát mi lesz így a világ rendjével?”
A férfi az úr a háznál. Pont.
A nőnek kuss a neve, és különben sem érthet semmihez, hogyan lehetne ő a főnök?
Mert nem elég az, hogy az az ingatlan, amin dolgozik, az én 1/1 tulajdonom, hogy az a bankszámla, ahonnan kapja a pénzét, az én nevemen van, mi több, az általam megkeresett és leadózott pénzt tartalmazza, hogy én adom az utasításokat. Az ő kis világában egy NŐ NEM LEHET FŐNÖK. A nő az csak egy nő!
A döntéseket a férfi hozza. Pont.
Nem lehet olyan, hogy egy család a döntéseket közösen hozza, hogy meghallgatják egymás érveit, hogy közös terveik vannak. Hát hogyan lehetne ez normális dolog?! A döntést a férfi hozza, mindig, és azt, ha jó a kedve, közli az asszonnyal. Szerinte így működik ez.
Magyarország, 2024, vidék. De máshol sem sokkal jobb a helyzet.
