2023 januári írás! Előre szólok, hogy két helyen jártunk csak hosszabb ideig. Az egyik a tengerparton lévő Dzsidda, vagy Jeddah, a másik Medina. A két város picit eltérő öltözködési kultúrával rendelkezik, hiába vannak egymáshoz viszonylag közel. És ez kihat arra, hogy nőként mit tapasztaltam. Sokat írtam már Szaúd-Arábiáról, itt találod az összes posztot: Szaúd-Arábia utazás.
Medinában nem próbálkoztam európai öltözettel és ahogy a nőket figyeltem, más sem. Míg ott jártunk, nem láttam egyetlen nőt sem mifelénk megszokott öltözékben.
Megérkezésünkkor nyugati szemmel semmi extra nem volt rajtam, olyan ruhában voltam, ahogy egy átlag nő öltözik bárhol mifelénk.
A reptér környékén a pasik nem sasoltak, nem bámultak, kedvesek voltak.
Aztán az utcán járva tűnt fel, hogy annyira elütök a környezetemtől, hogy jobban nem is lehetne. Este ültek a pasik a parkban a fa alatt és mind engem bámult. Nem is leplezték, bámultak vagy száz méterről. Mondjuk az is igaz, hogy nem a most készülő felhőkarcolós részen laktunk mert ott egészen más volt a “normális”. Ez egy sima lakónegyed volt, a tengerparttól pár kilométerre, értelemszerűen ott sokkal kevesebb volt a turista.
Amikor elsétáltunk a plázáig, akkor voltam igazán feltűnő mert arra még egy szálloda sem volt, szóval ritkább voltam, mint a fehér holló, így aztán bámultak. Nem kicsit, főleg a nők.
Aztán vettem egy abayát (a fekete kabátruha amit hordanak az abaya) és onnantól helyreállt a világ rendje. Rám sem néztek. (Az Aziz Mall-ban vettem, az Ayouni Abaya nevű boltban)
Innentől csinálhattam bármit, nézhettem a napszemüvegem alól bármit, bárhogyan, egy voltam a többi nő közül.
Aztán egy hétre elutaztunk és amikor visszajöttünk –EGY hét leforgása alatt!– azt láttam, hogy gyökeres változás állt be mindenhol. A szállodában az a lány, aki eddig szépen, szabályosan takarta magát, már nemhogy a hajából egy csíkot, hanem egészen a tarkójáig kitakarta a haját és nyilván az arcát is. Az a lány, aki úgy bámult eddig, mintha marslakó lennék és nyilván teljes takarásban élt, már ő is “mutogatta magát”.
Mindössze egy hét telt el.
Az utcán egyre többször villan ki ez-az a fekete ruha alól, egy boka, egy teljes lábszár, a haj…
Egy hét alatt.
Szóval ha azért olvasod a posztot, hogy megtudd, mégis hogyan kell öltözködni, akkor itt a megfejtés:
Turistáknak nem kötelező az abaya viselése.
Viszont egy más kultúrát úgy ismerhetsz meg a legjobban ha te is egy vagy közülük, ha úgy élsz és úgy jársz, ahogy ők.
Ha nyugati ruhában vagy, számíts arra, hogy megbámulnak, nem mindig tátott szájjal, de meg fognak nézni. Nagyon.
Persze a gyors változások lehet, hogy azt is magukkal hozzák, hogy ha te két hónappal utánunk mész, akkor már hozzászoktak a fedetlen nők látványához. Ez sincs kizárva.
Abayát sok helyen árulnak, simán be lehet szerezni, viselése egyszerű és kényelmes, nem kell azon agyalni reggelente, hogy mit vegyél fel.
Abayából annyi fajta van, mint égen a csillag, pont úgy, mint nálunk nyári ruhából. A szabása, anyaga, kidolgozása, díszítése mindegyiknek más.
Amit én vettem az egy márkás darab volt, 20.000 forintba került, kifejezetten kellemes viselet volt általában.
A helyi lányok ugyanúgy dolgoznak, az ott töltött két hét leforgása alatt is egyre több lányt, nőt láttunk dolgozni, olyannyira, hogy amikor eljöttünk, akkor már főleg nők dolgoztak a szállodában, éttermekben és mindenhol.
Szóval nagy és hirtelen változás ez.
Fontos a nyitottság és hogy ne úgy közelítsünk az országhoz, hogy “mi vagyunk a fejlett nép, mi majd megmondjuk, hogyan kell nektek viselkedni, mit kell gondolnotok és miben kell járnotok.”
Szóval ha azért jössz, hogy a Vörös-tenger partján majd monokinizel, esetleg kifekszel egy nudista strandra, akkor azt itt nem találod meg. Főleg nem nőként.
