8 éves múlt a hátizsákom és köszöni, jól van. Ez a mostanában szépnek számító kor engem is meglepett mert nem annyiról van szó, hogy szökőévente egyszer eljön velem erre-arra, hanem folyamatosan utazik és általában meg van tömve, de annyira, hogy egy üveg vizet már nem tudnék beletenni. Tegyük hozzá, hogy 25 literes, és ebbe a nem túl nagy terjedelembe az irodám is bele kell férjen a ruháimon és a tisztálkodási cuccokon kívül.
A cipőm „csak” 4 éves, augusztusban lesz 5, ami cipő létére igen szép kor, főleg hogy nincs más lábbelim rajta kívül. Manapság sem a cipők, sem a hátizsákok nem szokták eddig bírni. Őt a Decathlonban vettem Berlinben, le volt akciózva elég alaposan éppen. 🙂
Bár kivételt képez a gyerek majdnem 20 éves hátizsákja. Azt egy leértékelésen kapta, azzal járta ki az általánost, a gimit és azzal utazik jó messzire a mai napig is. És az is jó állapotban van, ami csoda mert a Samsonite sem gyárt manapság olyan darabokat, amik eddig kibírják.
A cipőmnél meg vagyok arról győződve, hogy szeret utazni és azért bírja eddig. Mert ő is kíváncsi és szeretné látni a világot.
Negyed évszázada szinte csak Merrell cipőm van mert nem tagadható, szerelmes vagyok beléjük.
Legelső szerelmem egy Merrell szandál volt. Bőrből készült, barna volt és a talpa extra kényelmes. Annyira kényelmes volt, hogy ha fájt a lábam, csak felvettem, és egy óra alatt el is mulasztotta minden fájdalmam. Egy csoda volt. Belőle rögtön kettőt is vettem egymás után mert annyira széthordtam őket, hogy végül javíthatatlanok voltak. Meg persze a gyártónak sem biznisz, hogy évekig kitart egy cipő. Főleg ha még használják is.
A hátizsákom az elmúlt sok-sok év összes kalandjában részt vett, szakadt több helyen és nem tagadhatom, hogy elég ócskának néz ki, de rájöttem, hogy így legalább nem engem találnak meg a tolvajok mert nem feltételezik, hogy egy ilyen szakadt, toldott-foldott darabban érték van. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg rémesen koszos is, amit én nem bánok mert így legalább nem fáj a szívem, hogy „azt a szép tiszta hátizsákot” leteszem bárhol.
Őt Prágában vettem ezer éve. Fene sem gondolta volna, hogy eddig kitart.
Tény, hogy a cipőm szakad, hamarosan le kell cserélnem, de igencsak fájni fog a szívem mert jó társ volt az előző években.
Szóval ők az elengedhetetlen utazós társaim. És remélem még sok évig kitartanak mellettem és a kalandok mellett.
